Bill Wyman nemrég egy interjúban elmondta, hogy ő mindig vonzódott a rock gyökereinek a megismeréséhez, tehát az 50-es évek rhythm and bluesaihoz (megemlítve Fats Domino, Jerry Lee Lewis és Johnnie Ray nevét), míg – szerinte - a Stones többi tagja inkább „hard-core blues fan” volt.

Az új divatnak megfelelően ő is hamarosan könyvet ad ki, a korábbi, 1997-ben megjelent Stone Alone című emlékiratának a folytatását. Abban a könyvben, - amelyet a kritikusai túl hosszadalmasnak és nagyon aprólékosnak találtak – az 1962-1969 közötti időszakot dolgozta fel.

A folytatásban megtudhatjuk majd mi történt a bandában később az ő szemszögén keresztül.
Egyébként még mindig megmosolyogtatja, amikor a taxisok és a járókelők az utcán megállítva a Stones-ról kérdezgetik, hogy mikor turnéznak? Amikor pedig azt válaszolja, hogy fogalma sincs, mert már 20 éve otthagyta a bandát „meglepődnek”.

Eredetileg, Bill Wyman-nek a Rhythm Kings megalapításával mindössze az volt a célja, hogy saját maga és zenészbarátai szórakozására örömzenéljenek és szűk körben terjesszék az old-school és R&B muzsikát. Az idők során sokan megfordultak ebben a formációban, szerepelt itt az énekes-gitáros Andy Fairweather-Low, Terry Taylor gitáros, Georgie Fame énekes-billentyűs és Graham Broad dobos is. A Rhythm Kings debütáló albuma az 1997-ben rögzített Struttin’ Our Stuff volt, amelyet további lemezek követtek.

Az októberben megjelenő „gyűjtők számára készült” dobozos kiadványban, az 5 CD-n négy albumuk teljes egészében hallható lesz, összesen 66 dal. Klasszikusok feldolgozásai mellett olyan új dalok is lesznek a „csomagban”, amelyeket Wyman a régi muzsikák, a 30-as, a 40-es és az 50-es évek stílusában írt meg, amire nagyon büszke. „Ez majdnem olyan, mintha archeológusként leásnék a muzsikába – mondja – játszunk bluest, reggaet, soult, gospelt, jump musicot, korai rock ’n’ rollt és ezek keverékét”.



