A több mint tíz éve alakult, Atlantában élő zenekar most megjelent The Hunter című albumán hihetetlenül energikus zenét kapunk, de ez is más, mint az előző négy lemezük, amelyekkel pedig még a szakmabeli csapatokat is lenyűgözték.

A Mastodon muzsikusai kicsit mindig zavarba jönnek, amikor a Metallicától a The Melvinsig, illetve a The Flaming Lipstől, Cee Lo Greenig hallják a dicsérő szavakat. De ahelyett, hogy a fiúk a babérjaikon ülnének, inkább még jobban a pályájukra koncentrálnak – és folyamatosan tolják ki zenei határaikat, nem szabva határt kreativitásuknak.


Igaz a zenekar soha nem csinált semmit átlagosan, a kezdetektől a saját útját járta – amikor mások újraélesztették a 80-as évek metálját, ők igazán technikás hard rockot játszottak, és amikor mások emészthető maxikat adtak ki, ők tematikus lemezeket vettek fel.


A The Hunter, amely 2011. szeptember 27-én került a boltokba egy olyan zenekartól, amely az előző négy albumával szinte átformálta a 21. századi hard rockot: Remission, Leviathan, Blood Mountain és a Crack the Skye című korongjaival.


Bár eddig minden egymást követő lemez túlszárnyalta elődjét mind elvárásban, mind zenei újításokban, mind eladási adatokban, a Mastodon szerint a The Hunter a csapat eddigi legnagyobb durranása, és eltér az előzőektől – amíg az eddigi CD-k a Föld elemeiben gyökerező komplex témákat dolgoztak fel, a The Hunter inkább a szabad akaratról és annak megéléséről szól. A lemezen jobbnál jobb dalok hallhatók, de ha csak egyet kellene kiemelnem közülük, az az utolsó kompozíció, a The Sparrow, amely az év valószínűleg legcsodálatosabb progresszív metal felvétele.
 

A Mastodon tagjai: Trop Sanders – basszusgitár/ének, Brent Hinds – gitár/ének, Bill Kelliher – gitár, Brann Dailor – dob/ének.


Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.