
Maradtak az általános, ha úgy tetszik fődíjak. Az év albuma, év dala mellett talán felesleges volt megőrizni az év felvétele díjat, a fiatal tehetségek díját viszont – helyesen – megtartották.
Az igazi furcsaságok ezután jönnek. A popkategóriákban a jövőben hét helyett négy trófeát osztanak. Igen ám, de megszűnik a külön női és férfi előadói díj. Nehezen tudom elképzelni, hogy az énekesnőket és a férfi énekeseket tiszta lelkiismerettel össze lehet hasonlítani. S vajon a hagyományos popkategóriát miért különítették el ettől a mezőtől? Ez csak az első kérdés, lépjünk tovább.

Az elektronikus és dance mezőnyében bőven elegendő lenne az év albumát jutalmazni.
A rock mezőnyében vad dolognak fest a hard rock és a metál összemosása. Lelkük rajta. (A Rockháló olvasónál azt hiszem ez nem szorul magyarázatra). A rhythm and blues kategória változásait sem tudom vastapssal üdvözölni - akárcsak a pop esetében, nehéz egy kalap alatt elintézni a hölgyeket és urakat. Azon is elvitatkoznék a NARAS illetékeseivel, hogy szabad-e összekutyulni a tradicionális és a kortárs rhythm and bluest? Ég és föld. A rappereket talán lehetett volna még tovább rövidíteni.

A country esetében is hiányozni fog a nemi jelleg.Vannak olyan kategóriák, amelyeken belül nyugodtan lehetett volna alaposabb rendet vágni: például a gospel és a latin műfajok. Ez utóbbi teljes felszámolása már csak azért is indokolt, mert évek óta létezik a Latin Grammy intézménye!

A legnagyobb fájdalmam az amerikai gyökerű zenék körében a blues megcsonkítása. Ennek a műfajnak több tucat szenzációs művelője van, s őket egyetlen díjjal elintézni, több mint pofátlanság. Akár a rhythm and blues esetében, itt is jól megkülönböztethető a tradicionális és a mai blues. Hiányozni fog a legjobb történelmi album is, fontos értékek nem kapják meg a méltó figyelmet a jövőben.
Csak abban bízhatunk, hogy ez a kategorizálás sincs kőbe vésve, s a tapasztalatok alapján lehet rajta finomítani.



