A zenei Oscarból az utóbbi években jutott boldog, boldogtalannak. A dicső amerikai lemezakadémia, amelynek tiszte a Grammy-trófeákat rendszabályozni, gondolt egy merészet és 2012-től a 109 díjat 78-ra csökkentette.

Talán egy kicsit mindnyájan sznobok vagyunk, ki jobban, ki kevésbé. Tény, hogy másképpen hallgat az ember Grammy-díjas korongot, mint egyebet. Vagy olyan felkiáltással, hogy „nem véletlenül kapta”, hol meg „ezt ugyan mire adták?” leszólással. Félő azonban, hogy ezzel a döntéssel értékes produkciók is feledésbe kerülhetnek. Nézzük csak, miért?

 
Maradtak az általános, ha úgy tetszik fődíjak. Az év albuma, év dala mellett talán felesleges volt megőrizni az év felvétele díjat, a fiatal tehetségek díját viszont – helyesen – megtartották.
 
Az igazi furcsaságok ezután jönnek. A popkategóriákban a jövőben hét helyett négy trófeát osztanak. Igen ám, de megszűnik a külön női és férfi előadói díj. Nehezen tudom elképzelni, hogy az énekesnőket és a férfi énekeseket tiszta lelkiismerettel össze lehet hasonlítani. S vajon a hagyományos popkategóriát miért különítették el ettől a mezőtől?  Ez csak az első kérdés, lépjünk tovább.


Az elektronikus és dance mezőnyében bőven elegendő lenne az év albumát jutalmazni.

A rock mezőnyében vad dolognak fest a hard rock és a metál összemosása. Lelkük rajta. (A Rockháló olvasónál azt hiszem ez nem szorul magyarázatra). A rhythm and blues kategória változásait sem tudom vastapssal üdvözölni - akárcsak a pop esetében, nehéz egy kalap alatt elintézni a hölgyeket és urakat. Azon is elvitatkoznék a NARAS illetékeseivel, hogy szabad-e összekutyulni a tradicionális és a kortárs rhythm and bluest? Ég és föld. A rappereket talán lehetett volna még tovább rövidíteni.


A country esetében is hiányozni fog a nemi jelleg.Vannak  olyan kategóriák, amelyeken belül nyugodtan lehetett volna alaposabb rendet vágni: például a gospel és a latin műfajok. Ez utóbbi teljes  felszámolása már csak azért is indokolt, mert évek óta létezik a Latin Grammy intézménye!

 
A legnagyobb fájdalmam az amerikai gyökerű zenék körében a blues megcsonkítása. Ennek a műfajnak több tucat szenzációs művelője van, s őket egyetlen díjjal elintézni, több mint pofátlanság. Akár a rhythm and blues esetében, itt is jól megkülönböztethető a tradicionális és a mai blues. Hiányozni fog a legjobb történelmi album is, fontos értékek nem kapják meg a méltó figyelmet a jövőben.
 
Csak abban bízhatunk, hogy ez a kategorizálás sincs kőbe vésve, s a tapasztalatok alapján lehet rajta finomítani. 


Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.