
A következő évben tudták első Európa-turnéjukat lebonyolítani („pusztán” olyan nagyobb városokban, mint Berlin vagy Párizs), majd az Egyesült Államokba is elvihették egyedülálló színpadi show-jukat. A 2006-os évben már az a megtiszteltetés érte őket, hogy egyedüli japán zenekarként léphettek fel a metalosok között kultikus fesztiválnak számító Wacken Open Airen. Egy dokumentumfilm is napvilágot látott ebben az évben, The World Outside the Cage címmel, ami kifejezetten érdekes látnivaló a japán rockzenekar iránt érdeklődőknek.
Ezután aztán felgyorsultak az események: a 2009-es Redeemer és az idén nyáron megjelent Monsters stúdióalbumok is egy-egy újabb fejezeteit jelentik a D’espairsRay történetének. A dobos a rajongóknak a következőket üzeni: „Ha van olyan banda, amelyik izgat/őrülten kíváncsivá tesz, az a D’espairsRay. Nem veszünk vissza az intenzitásból, tehát kövess minket, bármerre megyünk.”
Alapvetően a D’espairsRay is a visual kei szubkultúra tagjaként vált ismertté - ehhez mérten az extrém látvány és formabontó sminkek náluk is kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Viszont például a nálunk már megfordult Miyavi vagy LM.C zenéjével ellentétben a keményebb muzsikáktól sem riadnak vissza: a metal és az indusztriál elemek egyaránt kellő súllyal megtalálhatóak.



