Az Ulver neve a norvég "farkasok" szóból ered, maga a zenekar pedig 1994-ben indult, erősen formabontó black metal formációként. Első három lemezük (Bergtatt - 1994,Kveldssanger - 1995, Nattens madrigal - Aatte hymne til ulven i manden - 1996) "Black Metal Trilógiája" már az első pillanattól kezdve felkeltette a műértő közönség figyelmét, hiszen már itt is egyértelműen kiütközött a kísérletező szándék, a zenei-stílusbeli elemek direkt feszegetése. Bármennyire is szokatlan módon közeledtek ehhez a szélsőséges stílushoz, amelynek egészen konkrét sémái vannak, azt senki sem sejthette előre, hogy az ezt követő albumok mennyire szöges ellentétben fognak állni a kezdeti iránnyal.

Az első meglepetés az 1998-as Themes from William Blake’s The Marriage of Heaven and Hell volt, ami a méltán híres Blake-művet dolgozza fel, a szöveg teljes felhasználásával; hullámzó, történettel együtt váltakozó zenei körítéssel. Itt a black metal hatások már egyátalán nem hangsúlyosak, stílus szerint besorolni lehetetlen feladat lenne, hiszen tényleg olyan, mint egy hangos színdarab. Megjelennek benne éteri-pokoli ambient elemek, de ezek mellett a sötét elektronika (sic!) is helyet kap, sőt. Az egész dupla korongra jellemző a bőven használt elektronikus háttér, konkrétan drum and bass hangulatú tört ütem és industrialt idéző alapok, de a teljességet Garm páratlan hangja adja, ami abszolút Ulver-fémjelzés.
A 2000-ben kiadott Perdition City igazi unikum az igényes zene kedvelőinek, a rajongók számára pedig az első olyan csemege volt, ami tökéletesen elrugaszkodott minden addigi, nagyjából gitárközpontú elődtől. Első hallgatásra is feltűnő a sok ambient, trip-hop és dark jazz hatás, ettől pedig kategóriákkal nyugodtabb, kifinomultabb lett az összhatás. Sokak szerint ez az az album, amely valamiféle esszenciát mutat az Ulver munkásságából. A következő, 2006-os Blood Inside már jóval nehezebben emészthető darab, kaotikus, kísérleti elektronikákkal és tetemes mennyiségű experimentalizmussal.
Az eddigi utolsó, 2007-es Shadows of the Sun album végtelenül finom, visszafogott vehemenciája nem volt meglepő lépés, viszont nagyon is kedvezett az emészthetőbb ambient zenék rajongóinak. Szürke, ködös, párás hajnalok hangulata köszön vissza a számokból, meditációs szőnyegekkel és mély, Garm-féle baritonnal. Így lett a gyűjtemény eddigi legnyugodtabb darabja, amivel gyakorlatilag tökéletesen lezárult a nagy kör, az indító "Black Metal Trilógia" ellenpontjaként.
A soralbumok között megjelenő több mint 10 kislemez és 2 filmzene szinte kivétel nélkül más és más irányból közelítik meg az Ulver saját hangját. Többnyire merészen kísérletező, monumentális alkotások ezek, újabb és újabb szokatlan perspektívából, újszerű hangzással és hozzáállással magához a zenéhez, ami erősen kihat a koncertezésre is. Ahogy Garm is mondta egy interjúban, számára a zenélés olyan, mint a festőnek a festészet: a művész rengeteget dolgozik a művén, de miután kész van, nem akar többé hozzányúlni, mert úgy jó, ahogy van. Ez eredményezte azt is, hogy hiába a 15 éves háttér, az Ulver-koncertek ritkaságszámba mennek, a banda életművét egyátalán nem kísérték végig hatalmas turnék és gigakoncertek. Ez a mostani lesz az első és egyben utolsó turné, így hatalmas megtiszteltetés számunkra, hogy mi is vendégül láthatjuk az északi legendát.
ULVER-TAGOK:
• Kristoffer Rygg
• Daniel O’Sullivan
• Jørn H. Sværen
• Tore Ylwizaker
ALBUMOK:
• Bergtatt - Et eeventyr i 5 capitler (1994)
• Kveldssanger (1995)
• Nattens madrigal - Aatte hymne til ulven i manden (1996)
• Themes from William Blake’s The Marriage of Heaven and Hell (1998)
• Perdition City (2000)
• Blood Inside (2005)
• Shadows of the Sun (2007)



