A szabad Európai Unióban vannak területek, szárazföldi szigetek, ahol a lakosok valóban szabadnak érzik magukat, és nemcsak azt tehetik, amit másutt szabad. Ilyen az idén három és fél évtizedes fennállását ünneplő koppenhágai Christiania...

... amelyet egyre jobban fenyeget, hogy beolvasztják a dán fővárosba, vagy ami még rosszabb lenne: lebontják és átadják a területet építkezési vállakozóknak.

A kommuna életforma, bár mint közösség, valójában az emberi őstörténetig megy vissza, és végighúzódott a történelmen az őskeresztény gyülekezetektől a különböző eretnek mozgalmakon át a törvényen kívüliekig, modern korunkban szorosan kötődött a “Virággyerekekhez”. A San Franciscói Haight-Ashbury-ben alakult ki 1965 körül az a kommuna, amelyből a Grateful Dead és hűséges követői, a Deadhead-ek kinőttek, de ma is otthonra találnak benne hajléktalanok és otthonról elszökött tinédzserek.

A szabad szerelem, a szabad lélek közösségei, ahol a magántulajdon ismeretlen volt, azokban az években Európában is meggyökeresedtek. Voltak híres kommunák Dél-Franciaországban, Olaszországban, többek között a szicíliai Cefalú mellett, amely az 1920-as években Aleister Crowley “Thelemai apátságáról” híresült el, Nyugat-Berlinben – ők lettek a “házfoglaló” (squatter) mozgalom elődei – de alakultak ilyen közösségek Finnországban, Svédországban, sőt – illegálisan – Magyarországon, például Szentendrén is működött kommuna. Hollandiában, ahol az amszterdami főtér, a Dam, a hippik nagy gyülekezőhelye volt hosszú éveken át. A Roel Van Duyn vezette Provo mozgalom egyenesen azt szerette volna elérni, hogy egy önálló “hippi-köztársaságot” hozzanak létre. Sajnos azonban a társaság egy része úgy döntött, hogy beviszik a mozgalmat a politikába, indultak önkormányzati választásokon, és ezzel aláírták a Provók halálos ítéletét…

Amit Van Duynék csak szerettek volna megvalósítani, az 1971-ben a dániai hippiknek sikerült. 1971. szeptember 26-án hat “virággyerek”, gitárral a kezében “birtokba vett” egy 18 századi erődítmény köré épült, majd a dán haditengerészet által használt, de már kiürített koppenhágai laktanyát, amelyet aztán “Christiania Szabad Város”-nak kereszteltek el, és a köztársaság kikiáltását egy anarchista lapban tették közzé. Megteremtették ezzel egy alternatív mikrotársadalom modelljét, amely a szeretet, a béke, az erőszakmentesség eszméin alakul.
 
A dán hatóságok kezdettől fogva szerették volna megszüntetni a Christianiát, de a “Szabad Város”, nem kis mértékben a koppenhágai lakosság szolidaritásának köszönhetően, ellenállt, míg végül 1973-ban a szociál-demokrata kormány elfogadta létét, mint “társadalmi kísérletet”, 1997-ben pedig a lakók hivatalosan is megkapták a terület használati jogát, de tulajdonukba azóta sem került.
 
A kísérlet bevált: több mint 30 évvel később ma is ezer lakosa van, ezeknek egynegyede gyermek. Az alapítók közül jelenleg is ott él Leonard Olschansky és Jörgen Tulipan. A 85 hektáros terület a toleranciának a világon egyedülálló példája, a társadalom szinte valamennyi rétegének képviselői telepedtek le itt, olyanok, akiknek elegük lett a modern életvitelből és emberi közösségre vágytak. Igazi paradicsoma a művészetnek, amely már a házak építésével kezdődött, de a környezetet számos szabadtéri szobor, festmény is ékesíti, ezeket maguk a lakók alkották. Közben üzleteket, éttermeket, kávézókat, bölcsődéket és óvodákat hoztak létre. A város rendelkezik minden lehetséges infrastruktúrával, és az egyike volt azoknak a területeknek Dániában, amely szinte általánossá tett lakói számára az Internet-hozzáférést. Olyan ökológiai terveket is megvalósítottak, mint a szennyvíz tisztítása és újrafelhasználása, valamint a napenergia alkalmazása. A Christiania-kerékpárok, amelyeknek gyártása 1984-ben kezdődött, ma már az egész világon ismertek, de készítenek itt természetes kozmetikumokat, termelnek teafüveket, saját kenyeret sütnek.
 
A “városállamot”, amely az évtizedek során Koppenhága ugyanolyan látványosságává vált, mint a Kis Hableány szobra, saját polgárai kormányozzák 15 közigazgatási körzetre osztva, a legfőbb irányító szerv pedig a Christianita Polgárok Bizottsága. A területet fegyver-, autó  és rendőrmentes övezetnek nyilvánították, ugyanakkor 1979-ben betiltottak minden kemény drogot, és kisöpörték a Christianiából a heroin- és kokain-dílereket, megtiltották továbbá az ingatlan-kereskedelmet is. Sok olyan marginális fiatal talált itt menedéket, akiről családjuk vagy a hatóságok már lemondtak. 1998-ban vezették be saját pénznemüket, a loent (fizetség), amely ugyan csak a Christianiában érvényes, de külföldi bankgaranciákat is szereztek hozzá . (Árfolyama 7-8 euró körül mozog). A loen-érmék egyik oldalán egy csiga látható, a másikon pedig egy női fej “élni és élni hagyni!” mottóval.
 
A “Szabad Városba” legendás rock-csillagok is elzarándokoltak, és ingyenes koncertet adott itt a boldog keveseknek Bob Dylan, a Rolling Stones és a Red Hit Chilli Peppers is. Lenny Kravitz bármekkora összeget kész lett volna áldozni arra, hogy a Christianiában házat vehessen, ez azonban nem pénzkérdés volt, hanem egyszerűen ellenkezett a város törvényeivel.

Ennek ellenére a hivatalos szervek szemében egyre inkább szálka lett a Christiania. Főleg jobboldali politikusok követelték már évek óta a Szabad Város felszámolását, arra hivatkozva, hogy a könnyű drogok még mindig legálisan kaphatók, - ennek fő helyszíne a Pusher Street - és hogy a rendet a Hell's Angels motorosai tartják fenn. “A christianiták nem törvényen kívüliek. Adót fizetnek, munkahelyeket teremtenek külső embereknek is, de ragaszkodnak ahhoz a jogukhoz, hogy másképp éljenek” - nyilatkozta még 2001-ben Tulipan.

A 2000-es évektől egyre többször hajtottak végre razziákat a koppenhágai rendőrök a Christianiában. 2003-ban előbb a fővárosi tanács állt elő egy “rendezési tervvel”, amely a Christianiának bulldózerekkel való felszámolását jelentette volna, majd Lene Espersen dán igazságügy-miniszter ötlötte ki, hogy csak akkor maradhat meg a Christiania “alternatív közösségnek”, ha teljes egészében alá veti magát az állami törvényeknek, bérleti díjat fizet, és leállítja a könnyű drogok forgalmazását. 2004. januárjában ezért a marihuána- és hasisárusok lebontották üzleteiket, a razziák azonban ennek ellenére folytatódtak – igaz, a könnyű drogok kereskedelme sem szűnt meg. A Christiania polgárai azzal érvelnek, hogy sokkal jobb a “fű” nyílt piaca, mint a kemény drogok illegális vásárlása.

A dán kormány most azt tervezi, hogy lebontják a Christiania sajátos stílusban épült házait, és helyette luxuslakásokat építenének, amelyeket piaci áron forgalmaznának. Az első 75 lakás terve már el is készült. A “társadalmi kísérlet” végét jelentő építés már csak azért is földönfutóvá tenné az ott lakókat, mert egyikük sem tudná megfizetni ezeket a lakásokat – és valószínűleg, ha lenne pénzük, akkor sem költöznének be szívesen. Az már biztos, hogy az ősszel a Christianiták bírósághoz fordulnak, de mozgósították Európa anarchistáit, akik, ha kell, testükkel védik meg a várost.

2006 szeptemberében a “Szabad Város” 36. életévébe lép, reméljük, nem ez lesz az utolsó…
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.