A kopaszság sokszor szégyennek, sorscsapásnak számít a férfiak között, máskor a keménység, az erőszakosság, hogy ne mondjuk, az intolerencia jele. Aki például a rock-szakmában 35-40 évvel ezelőtt tar volt, az minimum "imázsrontó" volt egy zenekarban.

Szerencsére azóta a rock már nem csupán a huszonévesek műfaja, és néhány nagyágyút már el sem tudnánk képzelni hosszú fürtökkel. Tíz harmincéves közül 3 kopasz, tíz negyvenévesből 4, tíz ötvenévesből 5, és így tovább - mondják a statisztikák, bár a sor egy idő után elakad, mivel tíz 110 évesből nem 11 kopasz). Ez indította Kevin Baldwint arra, hogy könyvet írjon, amelyben meggyőzi a kopaszokat arról, hogy nincs szégyenkezni valójuk, mert a kopasz szép, a kopasz bölcs és intelligens.

"Nem voltak-e kopaszok olyan nagyságok, mint Szókratész, Julius Caesar, Cézanne? Nem szexisek az olyan színészek, mint Sean Connery, vagy William Hurt?"  - irta a szerző, nem is említve olyan régebbi sztárokat, mint Erich von Stroheim, vagy Yul Brynner, akikhez a sima fej egyszerűen hozzátartozott. Még szerencse, hogy a mai ászok közül az egyik "etalon" Bruce Willis, nagyon bölcsen fogalmaz:  "A kopaszsággal Isten megmutatja Neked, hogy csak egy emberi lény vagy".

És a rock-világban? Az egyik első kopasz Ed Cassidy (képünkön) volt, a 60-as évek kaliforniai pszichedelikus bandák egyikének, a Spiritnek a dobosa - igaz, ő egy huszassal idősebb volt muzsikus társainál, 1923-ban született, de a mai napig játszik. Ugyancsak némileg idősebb korosztályt képviselt Dick Heckstall-Smith (1934), Alexis Korner, a Graham Bond Organisation, majd (és elsősorban) a Colosseum szaxofonosa (képünkön), akinek viszont rögtön megbocsátották "nem decens" fejét, amint belefújt hangszereibe. Sajnos ő már nincsen az élők sorában, 2004. decemberben hunyt el.

Az idő előre haladtával szaporodott azoknak a rockereknek a száma, akik megspórolták a sampont a családi költségvetésnek. Az egyik élenjáró Chris Slade (első képünkön), a wales-i óriás, aki előbb a Manfred Mann’s Earth Bandben, majd a Jimmy Page vezette Firmben, végül az AC/DC-ben mutatta be őserejét. A Húsvét-szigeti szobrokra emlékeztető koponyája csak emelte "állatságát". Az AC/DC koncertjei a 90-es évek elején úgy kezdődtek, hogy miközben Angus Young tekerte gitárját, szép lassan feljött a süllyesztőből Chris összes dobfelszerelésével, világító fejével, amelynek magasságában helyezték el a két mélydobot - az "úri közönség" tombolt!

Ennyire nem félelmetes Tony Levin, korunk egyik legnagyobb basszusgitárosa (képünkön), akin sokat enyhít mosolya és kackiás bajsza. Levin egyebek között Peter Gabriel mellett tevékenykedik évtizedek óta igen eredményesen, de az újkori King Crimsonban is alapember. Apropó, Gabriel: az Arkangyal már a 70-es évek végén, első szólóévei idején kopaszra nyiratkozott, aztán néhány évvel ezelőtt már nem kellett neki mesterséges megoldáshoz folyamodnia, ellenben mesebeli fehér kecskeszakállt növesztett ellensúlyozásul. Egy időben Lou Reed identitás-zavarában, Leonard Cohen pedig buddhista szerzetesi éveiben fosztotta meg magát hajától.

A billentyűk mögött is akadnak, akik a hajat csak felesleges sallangnak tartják. Brian Eno képviseli közöttük az idősebb, Jordan Rudess (Dream Theater) és Andy Giddings (Jethro Tull) pedig a fiatalabb generációt. Az énekesek közül Peter Garrett, az ausztrál Midnight Oil környezetvédő együttes frontembere már régóta tüntet kopaszságával, míg Michael Stipe, az R.E.M. frontembere az elmúlt 10 évben jelenik meg hajatlanul, ám mindig borostásan. Phil Collins szépsége aligha múlt fürtjein, éppen ezért nem okozott sem neki, sem közönségének komolyabb gondott a csiszolt koponya.

Nem mindenki fogja fel persze így azok közül, akik sörényének csodájára jártak egykor. Ian Anderson mostanában csak különböző színes sapkákban és kendőkben jelenik meg, holott valamikor szinte ki sem látszott a hajából. Ugyanígy tesz az egykor hatalmas göndör hajfürtöket viselő Carlos Santana is. Roger Glover, a Deep Purple "kordában tartója" csinos kalapokkal takarja hiányosságait, míg a Scorpions tagjai, Klaus Meine és Mathias Jabs fordított simlijű baseball-sapkára szavaznak. Mostanság meglehetősen gyakran jelenik meg kalapban Bono is, lehet, hogy már meg akarja előzni a fejfedővel leendő kopaszságát?

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.