
Itt próbál tenni "a félelem és az ököljog ellen" a zene erejével az A'67 nevű öttagú együttes, amely a funk-rock, a reggae és a ska elemeit vegyíti meglepő módon az eddig csak a belcantóban használt nápolyi dialektusú szövegekkel.
"Őrülteknek való hely, ahol csak akkor vagy férfi, ha a börtönt is megjártad, mert itt "ők" parancsolnak" - hangzik Daniele Sanzone szövege - itt drog van a gyerekek zsebében, és a kocsik nyugodtan állnak sorba egy dealer előtt, mindenki szeme láttára".
Az együttes 10 évvel ezelőtt alakult, nevét egy 60-as évekbeli törvényből vette, amelynek célja Scampia "városi rehabilitációja" volt.
"Szenvedélyesen szerettük a zenét, ugyanakkor kerestük a kiutat innen" - vallja Daniele, aki éppen filozófiai diplomamunkájára készül - dalaimmal el akartam mesélni azt az ellentmondást, amit az otthon belém vert értékek és az utca törvénye között tapasztaltam, amikor mindig meg kellett hajolni "a főnök fia előtt". Az informatikusnak készülő Alfonso, a zenekar másik szerzője szerint "a Camorra hatalmának forrása a félelem."
Az együttes kis intim hangulatú koncertekkel kezdte, de lassan egész Nápolyban ismertté váltak, sőt, 2004-ben az olasz szerzői jogi társaságtól megkapták a "legjobb feltörekvő együttes" díját - éppen akkor, amikor véres bandaháborúk dúltak a nápolyi külvárosokban, több mint száz halottal. Azóta némileg helyreállt a nyugalom, de az A'67 első albuma mégsem maradt téma nélkül. "A vér felszáradt, de semmi nem változott" - éneklik az egyik dalban, és kíméletlenül ostorozzák a hivatalos intézmények nemtörődömségét.
"Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy nem kell ölni vagy drogot árulni ahhoz, hogy valaki belekerüljön a Camorrába. Elég sokszor az is, hogy valaki munkát találjon, vagy hogy visszaszerezzen valamit, amit elloptak tőle - magyarázza Daniele - de ha az állam nem kínál semmilyen alternatívát soha nem jutunk ötról a hatra."



