Hány utat járjon végig egy ember, hogy a neve Nobel-díjas dalköltő legyen? Így lehetne kicsit átírni Bob Dylan Blowin, In The Wind című klasszikus dalának első sorát. A kérdés egyre gyakrabban merül fel irodalmi körökben minden évben a Nobel-díjosztás körüli időpontban.

Míg számos zenekritikus egyetért abban, hogy Dylan, eredeti nevén Robert Zimmermann, a modern zene történetének egyik legmélyebb dalszerzője, ismétlődő Nobel-díjra jelölését valóságos sértésnek tekintik az irodalmi tekintélyek: lehet-e dalszövegeket olyan verseknek minősíteni, amelyek méltóak a legfényesebb irodalmi díjra?

Christopher Ricks bostoni irodalomprofesszor, aki több tudományos tanulmányt írt Dylan munkásságáról, úgy vélekedik, hogy maga a kérdés nagyon "trükkös". "Nem hiszem, hogy lenne más, aki jobban bánna a szavakkal, mint ő, úgy vélem azonban, hogy művészete vegyes médiumot képvisel. A kérdés nem az, hogy művészetéért megérdemli-e a Nobel-díjat, hanem az, hogy művészetét irodalomnak nevezhetjük-e" - vélekedett. "Mindenképpen annak nevezhetjük" - vallja Gordon Ball, a lexingtoni Virginia Military Institute irodalomtanára, aki 1996 óta minden évben javasolja Bob Dylant az irodalmi Nobel-díjra. "A költészet és a zene összefügg, és Dylan - hasonlóan a régi idők trubadúrjaihoz - segített megerősíteni ezt a kapcsolatot" - tette hozzá.

A Svéd Királyi Akadémia évente mintegy 350 jelölést kap 200 különböző jelöltre, akadémiáktól, egyetemektől, kiadóktól. A győztes öt "döntős" közül választják ki. A többi finalista nevét ötven évre zárolják. Ball elmondta, hogy először a nagy amerikai beat-költő, Allen Ginsberg ösztönzésére javasolták ketten együtt Dylant. "Dylan nagy amerikai bárd, a XX. század trubadúrja, aki univerzális ereje miatt érdemli meg a díjat" - írta annak idején Ginsberg.

Dylan szövegeinek irodalmi értékét az amerikai középiskolákban és egyetemeken is használt Norton-féle, Bevezetés az irodalomba című tankönyv is elismeri. Ebben szerepel Dylan Mr. Tamburine Man című dalának szövege. Alison Booth, a Virginiai Egyetem professzorának, az antológia társszerkesztőjének "semmi gondot nem okoz irodalomnak tekinteni Dylan munkásságát." Szerinte az irodalomnak, mint olyannak, a történelmi hagyományok túlságosan szűk keretet szabtak, és Dylan költőként való elismerése egyáltalán nem jelentené az irodalom korlátainak radikális kiszélesítését. Dylan dalszövegeinek gyűjteményeit számos esetben adták ki "rendes" könyvként, verseskötetként. Ezzel együtt nemigen tartják valószínűnek a Nobel-díjra várakozók, hogy a svéd akadémia kiterjeszti a díjat dalszerzőknek.

Voltak azért már kivételek, amikor belefértek a díjazottak közé az irodalom fő irányzatain kívüli szerzők. Például 1953-ban Sir Winston Churchill brit miniszterelnök kapott irodalmi Nobel-díjat önéletrajzi és történelmi munkáiért, és az indoklásban külön kiemelték a nagy politikus kiváló szónoki képességeit. 1997-ben a polgárpukkasztó színdarabjairól és kabarétréfáiról elhíresült olasz Dario Fo kapta a díjat.

Carola Hermelin, a stockholmi Nobel-könyvtár munkatársa állítja, hogy a dalszerzők nincsenek eleve kizárva a díjból, mert a jó dalszöveg is lehet jó költészet. Ugyanakkor Svante Weyler, az egyik legnagyobb svéd kiadó, a Norstedts vezetője úgy véli, hogy ha a dalszövegek bekerülnének a "bevett" irodalomba, onnantól kezdve "irodalomnak" számítana minden, amiben szavakat használnak. "Az irodalmat nem kell felolvasnia a szerzőnek ahhoz, hogy jó legyen" - vélekedett. Arra feltehetően nem gondolt, hogy az olyan "dalszövegírók" révén, mint Dylan, Leonard Cohen, Jim Morrison, Lou Reed, Patti Smith, Nick Cave - hogy csak a legnagyobbakat említsük - hányan jutottak el az olvasók közül a már Parnasszust érdemlő írókhoz, költőkhöz... 

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.