
"A keresztényeket megérintő rockzene ugyanolyan sátáni vénájú, mint a punk és a hard" - dörgött akkoriban egy David Wilkerson nevű tiszteletes. Elítélő magatartása jól tükrözte a keresztény, főleg a katolikus egyház hagyományos ellenállását a modern zenével szemben. Pedig akkoriban éppen olyan "lázadók" tértek meg, mint Bob Dylan, vagy a trash-metál ősének tekinthető Grand Funk Railroad alapító énekes-gitárosa, Mark Farner. Mi több, még Patti Smithnek is volt hívő korszaka: 1979-es Wave című lemezét a 33 napig uralkodó I. János Pál pápának ajánlotta, majd kilencéves hallgatása után megjelent Dream of Life-ját szintén evangéliumi gondolatok szövik át.
Ma, amikor válságban vannak a hívők, és a különböző vallási irányzatok valósággal tapossák egymást a konkurenciaharcban, már nehéz lebecsülni azt a fantasztikus erőt, amelyet a bibliai üzenetek rockon vagy rapen keresztüli terjesztése jelent. "A keresztény közösség támogatja a keresztény zene valamennyi stílusát, és örül, hogy a keresztény rock alternatívát kínál a fiataloknak" - hangsúlyozza Tricia Whitehead, a gospel-zene amerikai szövetségének szóvivője. Miközben a kortárs zene továbbra is gyakran hirdeti az erőszakot és a szexualitást, "a keresztény zene ihlet és reménység forrása", amelyet nemcsak a szülők értékelnek nagyra, hanem azok a fiatalok is, akik haladni akarnak a korral, de meg akarják őrizni a hagyományos értékeket is - teszi a hozzá a szóvivő.
Ennek legjobb bizonyítéka az eladási statisztika. A vallásos tárgyú albumok, amelyeknek stílusa a countrytól a punkig terjed, minden évben legalább egymilliárd dolláros bevételt hoznak. 2003-ban 47 millió albumot adtak el, 10 százalékkal többet, mint 1998-ban. A "gospel" a 2003-as zenei eladások 7 százalékát jelentette, többet, mint a dzsessz és a klasszikus zene együttvéve. (Az előbbi 3,51, az utóbbi 2,87 százalékot tett ki). A The Christian Music Place évkönyvében 3 241 együttes szerepel, köztük 115 punk és 71 rap-banda.
Az Egyesült Államokban 1 500 keresztény rádióadó működik, és a vallásos zenének október végétől saját tv-adója lesz, a Gospel Music Channel. Ettől kezdve a hívő tv-nézők éjjel-nappal láthatnak-hallhatnak olyan művészeket, mint Amy Subventions, Third Day, Point of Grace, Jaci Velasquez és a Swichfoot. Az egyik legnagyobb sztárnak pedig Neal Morse számít (képünkön), aki 2003-ban Testimony című progresszív rock-operájával nemcsak milliós példányszámot ért el, hanem két Grammy-díjat is begyűjtött. A keresztény zene olyan érettségi fokra jutott, amely igazolja ennek a csatornának a létrejöttét - magyarázza Charles Humbard, a Gospel Music Channel elnöke. Az adó központja Atlantában van, és máris tervezi kiterjesztését Európára és Afrikára.
A sikernek árnyoldala is van: mint minden más zene, a keresztény zene is ki van téve az internetes kalózkodásnak. A műfaj kereskedelmi szövetsége éppen ezért stílszerűen rövid erkölcsi prédikációt intézett a hívekhez: "Többségünknek eszébe sem jutna bármit is lopni. A jó és a rossz iránti érzéseink megtiltják, hogy ilyen önző és antiszociális tettre ragadtassa magát."
Göbölyös N. László



