Talán éppen ez volt a balszerencséje ennek a formációnak, amelyről semmit nem tudunk azokon a felvételeken túl, amelyek mostanában kerültek elő a süllyesztőből. Nem juthatott mindenkinek hely, amikor a műfajban olyanok voltak színen, mint John Mayall és Alexis Korner, valamint a mesterek köpenyéből kibújt bandák, a Cream, a Fleetwood Mac, a Savoy Brown, a Groundhogs, a Chicken Shack, a Pretty Things, a Juicy Lucy, a szólisták közül Chris Farlowe, Joe Cocker, hogy a Yardbirdsből kinövő Led Zeppelinről és Jeff Beck első önálló bandájáról ne is beszéljünk.
A Steerpike Blues Band állítólag csak "saját szakállára" készítette el felvételeit egy stúdióban, de lehet, hogy egy szobában, és csupán néhány próbanyomást készítettek a lemezből. Ezekből egyetlen példány maradt fel, amelyből a közelmúltban az AKARMA cég adott ki 350 LP-t. Egy magyar bluesrajongó hívta fel a Steerpike Blues Band lemezére olyan elismert brit szakértők figyelmét, mint Mike Vernon, a híres producer és Peter Moody. Meglepetéssel tapasztalta, hogy egyikük, sőt, még Les Fancourt, a British Blues On Record 1957-1970 című könyv szerzője sem ismerte az anyagot.
Vernon és Moody készek lennének immár "hivatalosan" is kiadni a lemezt az Indigo cégnél, de ehhez meg kellene szerezniük az album jogait. Első lépésként ki kellene deríteni, hogy kik rejtőznek a név mögött: lehet, hogy valóban "ismeretlenek", de az sem kizárt, hogy esetleg néhány nagy név "házi örömzenélésének" lehetünk tanúi. A zeneanyag fele saját szerzemény, de felhangzanak rajta jól ismert blues-standardek, köztük Elmore James Dust My Broomja, I. Sonny Boy Williamson Help Me-je és Muddy Waters Rollin, and Tumblin,-ja is.
Göbölyös N. László



