Az elnyűhetetlen Rolling Stones lelke, házi zeneszerzője és gitárosa, Keith Richards szerint a "bütykösödő" ujjaival találta meg saját stílusát. A Der Spiegel című német lapnak adott interjúban ismét elmondta, helyteleníti, hogy Mick Jagger elfogadta felterjesztését a brit lovagi címre. Szerinte ez a cím talpnyalóknak jár.

Kifejtette nézeteit a banda zenéjéről, a rock and rollról is. Tagadta, hogy irigyelné Mick babérjait, akit hamarosan lovaggá üt az angol királynő. A gitáros szerint a banda énekese hibázott, amikor belement ebbe a ceremóniába. "A lovaggá ütés olyanoknak való, mint Phil Collins, az egész procedúra felér egy sértéssel. Mick jobban tette volna, ha egyszerűen elutasítja az ajánlatot.
A következő mondatában azonban már dicséri szerzőtársát - bár mellesleg folyamatosan szúró tüskének nevezi. "A mostani turnéba Mick mindent belead, nem kíméli a hangját, az embernek valóban az az érzése, hogy teljes erőből mögöttünk áll. Ez roppant jó érzés a banda többi tagja számára."
Richards, aki egykor a londoni Szent Pál székesegyház fiúkórusában énekelt csengő szopránhangján, ma már Rod Stewarttal is fölvehetné a versenyt a világ legreszelősebb hangú rockzenésze, avagy a Voice of Smirgli címért. A kicsapongó életmód (alkohol, kábítószerek, dohányzás) megkövetelte a maga adóját - így Keith ma már csak kevés dalban énekel szólót, a gitár kezelése mellett többnyire beéri a Mick Jaggert kísérő vokalista szerepével.
Az 58 éves, családos zenész maga sem tudja, mi a titka annak, hogy a Rolling Stones negyven év után is együtt van még. A szeptemberben kezdett újabb világturné egyik célja, hogy a zenekar tagjai rájöjjenek: meddig képesek még működtetni "ezt a cirkuszt".
Állítása szerint a mai Stones a legjobb, amely valaha színpadra lépett. Ez pedig nem semmiség, elvégre Jagger, Richards és Charlie Watts dobos immár 40 éve zenél együtt, és Ron Wood gitáros is már 27 éve ott van a "kövek" között.
Saját bevallása szerint Keith nem fél az öregedéstől (egy korábbi interjúban azt jósolta, hogy ha kell, idős korában tolókocsiban viteti föl magát a színpadra, csak hogy játszhasson).
Korábban voltak félelmei, s ezek meglehetősen zsenge korában kezdődtek. "Egészen pontosan hat hónapos koromban. Ennyi idős voltam ugyanis, amikor a németek bombát dobtak a házunkra" - fricskázta meg a zenész a német hírmagazin szerkesztőjét.
Mint kifejtette, a rock and roll amerikai találmány, és feltehetően a legjelentősebb zenei befolyás, amelyet Amerika a világ többi részére valaha is gyakorolt. "A Szovjetunió összeomlása is a farmernadrágnak és a rock and rollnak volt köszönhető. Az afganisztáni táliboknak pedig fogalmuk sincs a ritmusról, a beatről, a mókáról. Túl komolyak, ráadásul nem szeretik a nőket. Akkor meg mi a francot akarnak az élettől?"
A Spiegel szerkesztője szóba hozta Richards ujjait, pontosabban a rajtuk éktelenkedő, köszvényre emlékeztető dudorokat. A zenész elmondta: a jelenség nem okoz fájdalmat, ujjai ma is kiválóan működnek. A korábbi évekkel ellentétben azonban a "bütykösödés" óta azt érzi, hogy megtalálta saját stílusát. "A gitározás szempontjából rendkívül fontos az érintés. Sok gitáros képes lejátszani ugyanazt a kottát, mégis mindegyiknél más a hangzás. Amikor színpadra lépünk, és ujjaim végigfutnak a gitár nyakán, lebegni kezdek, szinte elszállok. Úgy érzem, egy méterrel a föld fölött lebegek. A színpad az a drog, amelytől 40 éve nem tudok szabadulni" - mondta Keith Richards.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.