Várható volt, hogy valamilyen szinten előbb-utóbb kalamajka lesz abból, hogy összeállt és újra turnézik a Doors - legalábbis két eredeti tag, és két másik, nem kevésbé neves muzsikus. A buliból kihagyott alapító dobos, John Densmore ugyanis pert indított hajdani társai ellen, azt követelve tőlük, hogy változtassák meg a banda nevét.

A legendás Los Angelesi underground zenekart 1965-ben alakította meg John Densmore, Robbie Krieger, Ray Manzarek és Jim Morrison. Hét évig működtek ebben a felállásban, nagy sikerek és hangos botrányok között, amelynek oka mindenekelőtt Jim Morrison szabadszájúsága és öntörvényűsége volt. És bár Jim volt az abszolút frontember, a Doors különleges, ma is izgalmas zenéje valóban a négy muzsikus gyökereinek sajátos vegyületéből fakadt.
A karizmatikus énekes-költő 1971. július 3-án Párizsban nyomtalanul eltűnt, és - bár a három további tag még két évig próbálkozott nélküle - ez a zenekar végét jelentette. Mítosza azonban élőbb, mint valaha. Éppen ezért döntöttek úgy a régi társak, akik közül Manzarek több dokumentumfilmet és két könyvet, Densmore pedig egy "Doors-önéletrajzot" szentelt Jimnek, hogy 2001-ben, a búcsú harmincadik évfordulóján a VH1 amerikai zenei csatorna kedvéért összeállnak egy koncertre, amelyen több mai énekes, köztük Ian Astbury, Scott Stapp és Scott Weiland adta elő a régi Doors-dalokat.
A sikeren felbuzdulva a billentyűs Manzarek és a gitáros Krieger folytatást akartak - a dobos Densmore viszont nem. Nyíltan nem akarták őt kihagyni, ezért a sajtóban az jelent meg a "XXI. századi Doors" próbakoncertjei előtt, hogy John betegsége miatt játszik a helyén Stewart Copeland, a Police egykori ütőse, Astbury pedig "végleg" elfoglalta Jim helyét. Januárban turnéra indultak volna Amerikában, - ezt csak Copeland kéztörése késleltette - terveznek európai körutat, sőt, szóba került új lemez készítése is. Ráadásul a nyilvános szerepléseken azokat a jellegzetes betűket használják a zenekar nevének írására, amit még az első, 1967-ben megjelent albumukra találtak ki.
Ez már sok volt Densmore-nak. Emlékeztetett arra, hogy annak idején a kaliforniai Venice-ben egy garázsban állapodtak meg arról, hogy a Doors csak Jimet, Rayt, Robbie-t és Johnt jelentheti és mindenkinek egyenlő jogai vannak a bandában. "Nem a pénz érdekel - mondta a jelenleg egy dzsessz-zenekarral játszó Densmore, de fenn akarom tartani a zenekar egykori integritását. Semmi bajom Iannel és Stewarttal, nagyszerű muzsikusok. Az rendben van, hogy egy emlékkoncerten hat énekes adja egymásnak a mikrofont. De hogy egy valaki bújjon bele egész estére Jim bőrnadrágjába? Ezt ne - minden nagyobb városban van ma már Doors-emlékzenekar."
A rajongók egy része is nehezményezi, hogy Astbury "beült Jim helyére". Ráadásul még hasonlít is rá. Manzarek megpróbálja védelmébe venni új énekesét. Szerinte a hasonlóság abból adódik, hogy mindketten "azonos etnikai közegből származnak". Az orgonista úgy vélekedett, hogy Morrison örülne ennek a bandának, mert ismét élőben hangzanak el dalai, versei, és mi okozhatna nagyobb örömöt egy költőnek, mint ez?
A történetben az a legfurcsább, hogy éppen Manzarek volt mindig az, aki kétkedéssel fogadta a Jim haláláról szóló, máig sem bizonyított híreket, sőt három évvel ezelőtt olyan regényt jelentetett meg, amelyben leírta: miként szervezte meg a "Gyíkkirály" saját halálát és temetését, hogy eltűnhessen a világ szeme elől és új életet kezdjen.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.