Gyógynövényként már mintegy négyezer éve ismert a rebarbara. Fejlett gyökértörzsét meghámozva hozzák forgalomba, gyenge hashajtó hatású. Ipari célra is felhasználható, például keserű likőrökbe keverik. Festékanyagát gyapjú, selyem színezésére használják, sőt hajfesték természetes színező anyaga is lehet.
Több országban készítenek leveléből főzeléket, levélnyeléből jó ízű kompótot, gyümölcsízt és szörpöt, ivólevet, sőt bort is erjesztenek belőle. Kitűnő almahelyettesítő zöldségféle. Hazánkban 33 ételreceptje ismeretes. Ezt azért jó tudni, mert a megfelelően ápolt tövekről egészen október elejéig lehet a levélnyeleket felhasználni, vagyis változatossá tehető a szokásos étrend.
A levélnyél korai, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag friss zöldség.
Anthroglykozid- és anthron tartalma a bélműködést segíti elő. Achrysophansav a vesét tisztítja, valamint a szoptatós anyák tejkiválasztását fokozza. A levélnyél oxálsav-tartalma szedés kezdetén kevés, ezért azok is ehetik, akiknek nem ajánlatos savas ételeket fogyasztani.
A rebarbara aminósav-tartalma is figyelemre méltó (2. táblázat). Bárminemű felhasználása során először a levélnyél héját húzzuk le, és 2–3 cm hosszúságúra daraboljuk fel. Forrásban lévő cukros vízben 1–2 percig főzzük, amíg jellegzetes színe halványul. Vigyázzunk a főzésével, mert gyorsan széteshet.
A rebarbara kompót különösen cseresznyével, szamócával, meggyel együtt főzve, szegfűszeggel, fahéjjal ízesítve igen kellemes, lehűtve finom üdítő italként is ajánlható. Süteményben alma helyett is felhasználhatjuk, és különösen dióval dúsítva töltelékként jól hasznosítható.
Népgyógyászati és modern terápiás alkalmazás
A hagyományos kínai orvoslásban önmagában és különféle gyógyszerformákban székrekedés, emésztési zavarok, hasmenés, sárgaság, gyomor- és bélrendszeri belső vérzések, menstruációval kapcsolatos panaszok, kötőhártya-gyulladás, karbunkulusok, fekélyek és egyéb kórfolyamatok kezelésére használják, rendszerint összetett készítményekben. Az ájurvédikus orvoslásban gyöktörzseit különböző készítmények formájában epebetegség, lumbágó, szembetegségek, aranyér, láz, krónikus hörghurut, asztma és nátha ellen alkalmazzák.
A gyökeres gyöktörzseket az európai fitoterápiában elsősorban hashajtó teakeverékek, galenusi gyógyszerformák és gyári készítmények összetételeiben használják akut és krónikus székrekedés ellen, de alkotórészei lehetnek étvágyjavító, epehajtó és emésztési zavarok kezelésére alkalmas készítményeknek is.
A kínai rebarbara porát sikerrel alkalmazzák gyomorvérzések és fekélyek, valamint gyomor és bélvérzések megelőzésében, illetve kezelésében. A drogok vérzéscsillapító, összehúzó és antibakteriális hatása miatt a belőlük készített kivonatok jól alkalmazhatók a szájnyálkahártya és a fogíny gyulladásainak (stomatitis, gingivitis), valamint a szájban képződő apró fekélyes foltok (afta) ecsetelésére (3-13).
Forrás:Babulka Péter
Gyógynövényként már mintegy négyezer éve ismert a rebarbara. Fejlett gyökértörzsét meghámozva hozzák forgalomba, gyenge hashajtó hatású. Ipari célra is felhasználható
Tetszett a cikk?



