Mit tanulhatunk a zsidó szabályokból, és miért nem szerettek kezet mosni az orvosok? A Váci utcában sétáltunk kanadai szülésznő barátnőnkkel, s ő megállt egy emléktáblánál, elmosolyodott, és hálatelt tekintettel mutatta nekem.

A Váci utcában sétáltunk kanadai szülésznő barátnőnkkel, s ő megállt egy emléktáblánál, elmosolyodott, és hálatelt tekintettel mutatta nekem Semmelweis Ignác nevét a táblán. „He is the savior of mothers” - Ő az anyák megmentője – tanulják szerte a világon mindenütt.
„Tiszteletet Semmelweisnek” – harsogta szenvedéllyel Guzzoni egy orvosi konferencián Olaszországban, majd így folytatta: „A harc, amelyet az élőkért vívott, folytatódott halála után is, de ma már talán befejeződött, hiszen már megkapja fáradozásaiért az őt megillető – bár késői – elismerést…

Fontos, hogy a hallgatók megismerjék Semmelweis nevét, annak a nevét, aki a tudomány apostola, a szülészet világító fénysugara és az emberiség igazi jótevője volt.” Elmondta, hogy nincs olyan ünnepi alkalom a klinika, illetve a bábaképző életében, amikor ne hangzana el Semmelweis neve.

Ma már ezt általános iskolában tanítják a gyerekeknek, a múlt században azonban nagy ellenkezést váltott ki. Csak a zsidó orvosok számára volt természetes, hiszen a vallási előírások szerint alaposan kezet kell mosni minden étkezés előtt is.

Zsidó előírások
A Talmudban ezt olvassuk: „Aki félvállról veszi a kézmosás – a kenyér-áldás előtti kézmosás rítusát, az szegénységre jut.” A „félvállról vétel” alatt azt kell érteni, amikor valaki megmossa, de nem dörzsöli egymáshoz alaposan a két kezét, hanem csupán leöblíti egy kevés vízzel. Aki bőséggel önti a vizet a kezére, bőséggel szüreteli érte a jót.

Következésképpen, amikor kezet mosunk, bő vízzel tegyük, hogy a víz egészen a csuklónkig, tehát a kezünk és a karunk kapcsolódási pontjáig érjen, hogy így a kezünk teljes felületét lemossuk. Aprólékos figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a víz az ujjak és ujjközök teljes felületét érje. Az ujjakat enyhén legyezőszerűen és valamelyest megemelve kell tartani, hogy a víz minden felületet elérjen, az ujjhegyeket is beleértve. A kézmosást nem lehet részletekben elvégezni. Ehelyett még egyszer le kell öntenünk a teljes kézfelületet, mintha újból csinálnánk az egészet.
Még jobb, ha mindkét kezünket kétszer öntjük le. Ne érintsük az öntések között az edényt. Ez abban az esetben is érvényes, ha az érintkezés egy étkezés kellős közepén történt; a másik kezet azonban nem szükséges megmosni, hiszen az nem érintkezett a másik ember kezétől tisztátalan „első vízzel”, és ugyanez a szabály akkor is, ha az ember egy étkezés közepén az egyik kezével megérint egy tisztátalan helyet, akkor ugyanis csupán ezt a kezét kell még egyszer megmosnia.

Miután az ember kétszer leöntötte az egyik kezét és kétszer a másikat, a két kezét alaposan dörzsölje egymáshoz, afféle extra tisztulás gyanánt. És mivel az összedörzsölés a kézmosás része, ezért a „ki meghagyta, hogy kezet mossunk” áldást az összedörzsölést megelőzően kell elmondani. Ha valaki nem mondta volna el az áldást kezeinek összedörzsölése előtt, akkor mondja el utána, kezének megszárítása előtt. Ha valaki még ekkor is elfeledkezett volna róla, akkor mondja el a kéztörlést követően.

Először a jobb kezet kell leönteni, és utána a balt: azonban a Kabbala szerint a vízzel teli edényt először a jobb kézbe kell venni, és azután kell átadni a balba, és a bal kézzel kell először leönteni a jobb kezet, majd a jobb kézzel a balt.

A kezek tisztasága
A kézmosás előtt az embernek meg kell vizsgálnia a kezét hogy meggyőződjön róla, nincs rajta semmi, ami elválasztóként a kéz és a víz közé kerülhetne. Ha piszok van a köröm alatt az ujjhegyen túl, azt ki kell onnan tisztítani. Ha bármilyen piszok van a kézen, akkor azt előbb vízzel alaposan le kell dörgölni. Ezt követően nagy gonddal le kell törölni a kézről a vizet a kézmosás előtt, tekintve, hogy ez tisztátalan víz, következésképpen a kézmosás vizét is tisztátalanná tenné.

Ugyanígy, amikor valaki kijön az illemhelyről és egy kevés vízzel kezet mos, hogy elmondja a „ki ésszerűen alkotva...” áldást, majd el akarja végezni a kenyérre való kézmosást, előtte először alaposan meg kell szárítania a kezét. Arra mindazonáltal fontos odafigyelni, hogy az ember ne beszéljen, még egészen keveset sem a kézmosás és az étkezés között, és ilyenkor még tanulni sem helyénvaló.

A kézmosásra alkalmas víz
Arra is oda kell figyelni, hogy a víz alkalmas legyen a kézmosáshoz: azaz, hogy a küllemében ne következzék be semmiféle változás, és munkát se végezzenek vele Amennyiben a víz megváltozott, nem alkalmas a kézmosáshoz.

A víz alkalmatlan a kézmosásra, ha valami beleömlött, például bor vagy sör; vagy, hasonlóan, ha a füst vagy valami más változtatta meg.

Attól azonban, ha a víz sártól zavarossá vált, a víz még megfelelő lehet; bár, ha a zavarosság olyan fokot ér el, hogy abból egy kutya már nem inna, akkor alkalmatlan. Ugyanez érvényes arra az esetre is, ha egy kutya azért nem tudna inni belőle, mert túlságosan bűzös, keserű vagy sós.

Ezért nem alkalmas a tengervíz a kézmosáshoz.A következőkben példákat sorolunk fel, a vízzel végzett, így azt kézmosásra alkalmatlanná tevő munkákra.


Ha leöblítenek a vízben egy öblítésre szoruló eszközt, vagy ha zöldséget mosnak le benne. Hasonlóan az előbbiekhez, ha valaki forró vízzel vagy borral teli edényt állított a vízbe, hogy a víz lehűtse annak tartalmát, vízzel végzett munkának nevezik, s ez is alkalmatlanná teszi a vizet a kézmosásra. Mondanunk sem kell, hogy az a víz is alkalmatlan, amelyet arra használtak, hogy megállapítsák egy edény űrtartalmát.

Illemhely
Ha valaki kijön az illemhelyről, vagy megérint egy tisztátalan helyet a testén, majd egy edény vízben leöblíti a kezét , hogy megtisztítsa azt, alkalmatlanná teszi azt a vizet a kézmosásra. Sőt, ilyen esetben kézmosási célra még akkor is alkalmatlanná válik az edényben lévő víz, ha valaki csupán a kisujját merítette is bele ebbe a vízbe. Ha azonban a két kezével kimert egy kevés vizet, majd összedörzsölte a kezeit, hogy a kimert vízzel ily módon megtisztítsa azokat, az edényben maradt vízzel nem történt munkavégzés és ezért az alkalmas a kézmosásra. Egy kis mennyiségű, a kézmosásra alkalmatlan víz, amely „alkalmas” vízbe ömlött, semmisnek minősül, amennyiben az alkalmas víz mennyisége a nagyobb.

Állatok
Ahol egy házi-, vagy vadállat, illetve szárnyas beleivott egy edény vízbe, a maradék víz nem minősül olyannak, mint amivel bármi munkát végeztek volna, és ezért alkalmas a kézmosásra. Egyes szaktekintélyek azonban azt a vizet, amelyből kutya, vagy disznó, vagy bármely más állat ivott, alkalmatlannak tartják a kézmosásra. A felsorolt állatok, vagy bármely másik, amelyik utálatos az ember számára, oly mértékig undorító, hogy az ember húzódozik attól, hogy igyon a maradék vízből. Ezt azzal indokolják, hogy ez a víz olyan mintha szenny¬vízzé vált volna. Helyes figyelembe venni a véleményüket.

A kézmosó edény
Az edénynek, amelyet a kézmosáshoz használnak, elég nagynak kell lenni. Az edénynek teljesen épnek kell lennie, azon sem egyetlen lyuknak, sem az edény falának teljes vastagságában futó egyetlen repedésnek sem szabad lennie.

És ma?
Reménykedjünk, hogy a Kézmosás szelleme a zsidóságon és Semmelweis munkásságán keresztül eljutott a közös konyhákban dolgozó szakácsokig és az otthonokban főzögető háziasszonyokig is. Az orvosoknak ma már kötelességük a kézmosás, s nem is ellenkeznek (legalábbis én még nem hallottam ellenvéleményt). Vajon Mózes előtt az Egyiptomban szülő asszonyok is ismerték ezt a szokást? Ezért nem sikerült a fáraónak elapasztani a zsidók magvait: mert ők könnyen szültek, még mielőtt az egyiptomi bábaasszony megérkezett volna. Minden esetre
Tiszta ágyat és tiszta asszonyt álmodik, s vígan felkacag – írta Ady, mint a boldogság első és legfontosabb feltételét.
Dobosy Ildikó

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.