Valamennyi vadnyugati "saloon" -már amelyik adott magára - tartott szasszaparillát. De az a cowboy, amelyik ilyen itat rendelt, nemcsak száraz torkát akarta leöblíteni , hanem valami mást is forgatott a fejében.

Valamennyi vadnyugati „saloon” –már amelyik adott magára – tartott szasszaparillát. De az a cowboy, amelyik ilyen itat rendelt, nemcsak száraz torkát akarta leöblíteni, hanem valami mást is forgatott a fejében. AXIX. Században ugyanis e gyógynövényt tartották a vérbaj (bujakór, szifilisz) leghatékonyabb ellenszerének, s az említett cowboy talán éppen a helyi örömházból jött.


A tudományos vizsgálatok mára feltárták, hogy a szárcsagyökér (vagy szasszaparilla) nem hatásos szifiliszellen, így sokan teljesen el is vetik gyógyászati használatát. Más vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy vizelethajtóként hasznos lehet számunkra.


Az ókori görögök és a rómaiak az európai szárcsagyökeret a mérgek ellenszerének tartották. A növény mégsem vált különösebben népszerűvé egészen a XVI. Századig, amikor a spanyol felfedezők annak karibi változatát elhozták Európába, a tövises (zarza) kisméretű (illa) kúszónövényt (parra). (Szasszaparilla) A karib-tengeri és az észak-amerikai indiánok a gyógynövényt bőrpanaszok és húgyúti problémák kezelésére, valamint fizikai és szexuális fiatalság és életerő megtartására, frissítőként használták.

Az 1494-es évben szokatlanul virulens szifilisz járvány söpört végig Európán, sok száz ember halálát okozva. A járvány fogadtatása a mai AIDS betegségéhez hasonlítható, s minthogy az európaiak az Újvilágból behurcolt kórnak tekintették, hát ellenszerét is az onnan behozott növények között próbálták keresni. Így esett választásuk a szárcsagyökérre.

A hódítók a mexikói szárcsagyökeret 1530-tól nagy mennyiségben szállították Spanyolországba az 1660-as évre Európa szerte elterjedt frissítővé, valamint a vérbaj vélelmezett ellenszerévé vált. E szoros kötelék a szárcsagyökér és a vérbaj között azóta sem szakadt meg.

A szárcsagyökér üstökösként tűnt fel a növényi gyógyítás egén. Nicholas Culpeper, a XVII. Századi angol herbalista szerint a „francia-kór” (bujakór) legelőnyösebb gyógyírja, s az elődök tapasztalatait átvéve ezt írja:”ha a bogyók nedvét újszülött csecsemőnek adjuk, azon semmiféle méreg nem fog majdan”. Cullpeper a szárcsagyökeret emellett szembetegségek , a fej felfázása, széltolulás, pattanások,”az izmok és az ízületek mindenféle fájdalmai” ellen is javasolta.

1800-ra legtöbb orvos is elvetette a szárcsagyökeret, mit a szifilisz ellen hatástalan növényt, de a szakvélemény süket fülekre talált az emberek között. A XIX. Század közepén Anglis rekord mennyisége, 330 tonnát importált a növényből, döntő részben a szifilisz gyógyítására.

A XIX. Század Amerikájában a nemi betegségeket udvarias beszélgetésekben meg sem lehetett említeni. A vérbaj mindazonáltal meglehetősen gyakori volt, és az orvosok számos növénnyel és szabadalmaztatott gyógyszerrel kísérleteztek. A hatóanyagokat nem kis eufémizmussal „a vér megtisztítóinak” nevezték, köztük is az egyik legnépszerűbb az Ayer-féle szsszaparilla volt, amelyet „ a máj, a gyomor, a vesék bajai valamit tuberkolózis, daganatok, reuma, női gyengeség, meddőség, pattanások, és szifilisz ellen forgalmaztak.

A szárcsagyökér az Egyesült Államokban 1820 és 1882 között a szifilisz ellenszereként szerepelt, de a polgárháború után nem kis részben az ellenző mozgalmak hatására veszített népszerűségéből, s a XIX század végére az orvosok többsége már orvosilag értéktelen növénynek tekintette. Bár hagyományos alkalmazásokat tudományos vizsgálatok nem támasztják alá, a herbalisták a szárcsagyökeret a meghűlések, köhögés, láz, köszvény gyógyítására továbbra is javasolják. Egyesek szerint a férfi nemi hormont, tesztoszteront is tartalmaz. A szifilisz kezelésére azonban már senki nem ajánlja.

Népszerűségéhez képest meglepően kevés vizsgálatot végeztek a szárcsagyökérrel. A felmérések zömét az 1930-as és 1950-es évek között végezték, és csak nagyon kis részükben ismételték meg a vizsgálatokat. De még a korlátozott számú vizsgálat is hozott hasznosítható tudományos eredményt. A szárcsagyökér vizelethajtó hatású vegyületeket tartalmaz. (szaponinok) tartalmaz, ez lehet az alapja annak, hogy a növényt olyhosszú időn át a nem szervekkel kapcsolatban alkalmazták.

Szifilisz a nyugati világ kutatói határozottan állítják, hogy hatástalan szifilisz ellen a szárcsagyökér. A kínai vizsgálati adatok azonban azt mutatják, hogy kedvező hatású lehet.
Magas vérnyomás: gyakran az orvosok magas vérnyomás esetén vizelet hajtóként írják fel. Ha terápiaként otthon akarjuk használni, feltétlenül beszéljünk előtte orvossal!
Pangásos szívelégtelenség: vízhajtóként írják fel.
Nőgyógyászati panaszok terhes és szoptató nők kerüljék a vizelethajtók használatát! Ugyan akkor menstruációs panaszoknál a szárcsagyökér enyhítheti a folyadék felgyülemlésből adódó panaszokat.
Filemon
Mézvirág.hu

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.