Női képmást felhasználó reklámjaink túlnyomó többsége azt sugallja, hogy a nő elsősorban nézni való szép tárgy, gyakran szexi, olykor egyenesen szexuális tárgy. Óriásplakátjaink az áru jellegétől és a célcsoporttól is csaknem függetlenül hihetetlen bőséggel és változatossággal használják reklámcélokra a szép női testet, ám szeszesitalok és autók reklámozásánál e tekintetben a reklámfilmek sem maradnak el a nyomtatott képek mögött.
A női szépség felhasználása egyidős a reklámmal.
Már az 1920- as években közhellyé vált, hogy a szépséggel árut lehet eladni; tanulmányokat készítettek arra vonatkozólag, hogy a reklámok milyen módon adnak el egyszerre árut és mozdítják elő a fogyasztásorientált életstílust.
(Lehet, hogy ez a nőt tárgyként kezelő, tárgyat tárgyért megvevő, „feleségül vevő” attitűdből ered, no meg abból a nőképből, amely azt feltételezi, hogy a nőnek elsősorban anyagi javakkal lehet a kedvébe járni, hogy a férfiakat pedig nővel lehet leginkább csábítani! A kereskedelem igyekszik az emberi vágyakat kizárólag megvehető, anyagi javakra redukálni.) Persze a szépség sem egy magától értődő, hanem a történelem során változó tartalmú, a hatalmi viszonyok által determinált kategória.
A 19. század közepe óta (férfifogyasztókat véve alapul) a többékevésbé szexualizált női szépséget egyre kifinomultabb technikákkal állítják elő és adagolják a nézőknek/fogyasztóknak. Ehhez mindig régebbi esztétikai kategóriákat aktualizálnak.
Mindeközben maga a szépség is egész iparággá fejlődött a legkülönfélébb kozmetikai iparágaktól az úgynevezett plasztikai sebészeti üzletág fejlesztéséig. A szépség mindenható kultusza mára az egész reklámipart áthatja. Reklámjaink női szépségeszménye gyermeki, fiatal és sovány, olykor egyenesen anorexiás benyomását kelti. Ezen belül a formai változatok skálája – ahogy az áruválaszték is – egyre bővül; a különböző ízlésű férfiak szolgálatában a nő lehet szőke, barna, kék szemű vagy fekete, sportos vagy vérszegény, nagy keblű vagy „fiús”. Lehet kihívó, szemérmes, érzéki, szenvedélyes, bestiális vagy kívánatos nimfa.
A Kaiser és a Grant (2003) plakátjain egyenesen szexuális tárgyakként, illetve élvezeti cikkekként jelennek meg a női testek efféle árukapcsolással buzdítva a fogyasztót „kettős élvezetre”. Az irodaszer házhoz szállítását reklámozó óriásplakát (2004) viszont egyenesen – durvaságával párját ritkítva – a szexuális aktust adja el a meghirdetett szolgáltatása mellett, minden kétséget kizáróan szexuális objektumként kezelve a nőt – ugyanis az „egy jó döntés...” szlogen a nő ábrázolt hátra döntésére is utal.
Tovább
A 19. század közepe óta (férfifogyasztókat véve alapul) a többékevésbé szexualizált női szépséget egyre kifinomultabb technikákkal állítják elő és adagolják a nézőknek/fogyasztóknak. Ehhez mindig régebbi esztétikai kategóriákat aktualizálnak.
Tetszett a cikk?



