Mint általában a magok esetében, a születés-halál-újjászületés misztérium szimbolikájával kapcsolatosak a babhoz fűződő hiedelmek is, illetve mint sokmagvú növényt a bőség, a szaporítás érdekében alkalmazták az analógiás mágiában.

Mint általában a magok esetében, a születés-halál-újjászületés misztérium szimbolikájával kapcsolatosak a babhoz fűződő hiedelmek is, illetve mint sokmagvú növényt a bőség, a szaporítás érdekében alkalmazták az analógiás mágiában.

A termékenységgel, a termésszaporítással kapcsolatos közösségi rítus része volt az is, hogy például szabott ideje volt a babvetésnek, mégpedig az utóbbi századokban április 24-e, május 6-a. Kivételt képezett természetesen, ha ezek a napok holdtöltére vagy fogyó hold idejére estek, ebben az esetben a harmadik alkalom (a változó időpontú Húsvét előtti héten) nagycsütörtök volt. A vetési rítus része volt az is, hogy előtte három napig (az égi teremtőerőt jelképező) esővízben áztatták, majd vetés közben folyton szidták a babot.

Bár bővíteni, sokasítani lehetett vele - ezért volt valószínűleg része már a Karácsony előtti böjti időszakban az étrendnek a bableves, sőt a karácsonyi asztalra is a következő évi jólét biztosítása érdekében került -, de maga a bab az értéktelenség szimbóluma volt. Mondták is, hogy "nem babra megy a játék", hiszen bab volt a tét sokszor a játékokban és aminek végképp nem volt értéke az "egy szem babot sem ér".

A babról tudták, hogy szélfokozó hatása miatt nemcsak az ember hasában kelt viharokat ("Veszekedik a bab a hasában"), hanem a gondolkodást, az észjárást is megkavarja: "megveszett, babott ett" - mondták vagy ha már arra akartak utalni, hogy talán nincs eszénél az illető, azt kérdezték: "Babot ettél?". Mindezek miatt fogyasztását úgy is szabályozták, hogy tilalmas napokat, időszakokat írtak elő - például nagyböjt idejét a tavaszi szeles időkben -, amikor nem volt szabad babot enni, mert "kelést, kiütést" okozna.

A babbal végzett jóslás, a babvetés ősi, ma már elfeledett, talán csak a moldvai csángóknál őrzött technikájú jóslási módszer, ami bobolás néven is fennmaradt. A jóslás, a jövő felől való, illetéktelennek tartott tudakozó eljárások, mint vádpontok között gyakran szerepelt a boszorkányok esetében is: "sokszor hánta az babot az asztalán". A jós vagy néző, látó, mint jóindulatú "varázsló" azonban nemcsak jóslásra, hanem a jelenben zajló tettek megtudakolására is alkalmazta, például hogy azonosítsa a rontó személyt vagy a tolvajt, megtalálja az eltűnt tárgyakat, elveszett jószágot, megtudja, hol tartózkodik a keresett ember.

A babvetést dobbal vagy utóbb a dob bizonyos funkcióit megöröklő rostával és meghatározott számú, legtöbbször 41 darab babszemmel végezték. A 41 babszemet meg is szólította a jós: "41 babszem, Isten gondolataival egybegondoljatok, jöjjön ki jóra!" - akár többször is elismételve az igét. A jósláshoz különböző színű, fekete-fehér babokat használt, amelyek a duális erőket szimbolizálták. A jósló a dobnak a sötét, alvilági erőket szimbolizáló bal felére három fekete, a jó erőknek és az égnek, a mennynek megfelelő jobb oldalára három fehér kört rajzolt, mindegyikbe a körrel azonos színű babszemeket tett. Ezután a dobot elkezdte alulról ütni, a babszemek táncba kezdtek, elvándoroltak a kezdeti körből. Ha a fekete szemek jutottak előbb valamely fehér körbe, akkor az nem jót jelzett, míg ha a fehérek foglalták el a feketék helyét, akkor a dolgok üdvös kimenetelére lehetett számítani.

Máshol vagy máskor a boboló a 41 szemből egyet félbeharapott, az egyik felét a szájában tartotta, a maradék negyven és fél babszemmel jósolt, találomra három csoportba osztva a szemeket, melyekből addig vett el mindig négyet-négyet, míg többször nem tudott elvenni, csak ha egy sem marad a csoportban. A három csoport maradékát sorba rendezte, majd a többi babszemet újra csoportokba osztotta és mindezt még kétszer megismételte. A három sorozat után a maradék három sorból jósolt. A végén igézett: "Te dob, mondd meg az igazat, Ke vaj eszverontlak, vaj ezek elszertülnek!" -, ekkor öklével a dobra vagy rostára ütött és mindig a fél szem bab helyéből kiindulva az összekeveredő, új csoportokba osztható szemek számából, illetve a dob felületén kialakuló alakzatokból jósolt.

A babbal gyógyítottak is, így a kutyaharapás esetén a sebbe egy félbeharapott babot dugtak. A babbal a régiek szerint a rontás is lehetséges volt, például azzal, hogy babot szórtak valakinek az útjába, de az áthárításra is alkalmasnak gondolták, például száraz babba merítették a szemölcsös kezüket, mintha abban megmosnák, majd a babot valaki más háza elé öntötték. De ugyanígy jó éppen a rontás elhárítására, távoltartására, a gonosz erők elleni védekezésre is. A gonoszjáró napokon, például kedden és pénteken babot tettek az emberek a zsebükbe vagy zacskóban kötötték a nyakukba, mint amulettet, sőt pénteken rendszerint babot főztek. A gonoszelhárítás része volt már a pogány korban is, hogy az eltemetett sírja köré magokat, például babot szórtak szét.

A babbal való jóslás, gyógyítás, rontás és védekezés hagyománya alapján feltételezhető, hogy van kapcsolat a bab és a babona szavaink között, bár az is lehet, hogy utóbbi inkább a bábával tart rokonságot és a bábák tudását jelenthette s csak utóbb kapott értelmetlen, tudatlan szokás értelmet. Az is lehetséges végső soron, hogy a bab, báb, baba, bábu, bába egy tőről fakadó szavak és eredetileg a szavak töve szellem, ős, ember kicsinyített mása, helyettesítője jelentéssel bírhatott, s talán ez a magyarázata annak is, hogy az apró mesebeli hős, Babszem Jankó miért épp ezt a jelzőt kapta nevében.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.