A fekete áfonya jelentős szerepet tölt be a népi gyógyászatban napjainkban is, hiszen leveleiket és terméseiket egyaránt hasznosítják. A fekete áfonya leveleit vérnyomáscsökkentő, vizelethajtó és köhögéscsillapító teákba teszik, míg terméseit nyersen vagy szárítva fogyasztják, ill.

Gyógynövények hatás szerint: Antibaktariális
Vaccinium myrtillus L. Fekete áfonya

Leírás és előfordulás:
lombhullató cserje. Savanyú talajokon, lucosokban, erdei fenyvesekben, bükkösökben és fenyéreken tenyészik. Nálunk csak kisebb állományai vannak. Magassága 15-60 cm, szára dúsan elágazó, ágai szögletesek, zöldek. Levelei szórtállásúak, élénkzöldek, rövidnyelűek, 1-3 cm hosszúak, 0,5-1,5 cm szélesek, kopaszok, ellipszis alakúak vagy tojásdadok, hegyesek, fűrészes élűek. A levelek hónaljában magánosan álló, zöldes-vöröses virágai 2-4 cm hosszú kocsányon csüngenek, a párták gömbösek, korsó alakúak. A virágzás ideje május-június. Termése kékesfekete, hamvas, sötétvörös levű bogyó.

Felhasznált részek:
a levél (Myrtilli folium) és a termés (Myrtilli fructus).

Hatóanyagok:
levelei elsősorban cserzőanyagot, flavonoid- és iridoid vegyületeket, termései pedig antociánokat (legfontosabb a mirtillin) és növényi savakat tartalmaznak.

Hatások:
a termések összehúzó (adstringens), antibakteriális és a hajszálerek törékenységét csökkentő, a levelek pedig enyhe vércukorszint csökkentő hatásúak.

Alkalmazások:
a fekete áfonya jelentős szerepet tölt be a népi gyógyászatban napjainkban is, hiszen leveleiket és terméseiket egyaránt hasznosítják. A fekete áfonya leveleit vérnyomáscsökkentő, vizelethajtó és köhögéscsillapító teákba teszik, míg terméseit nyersen vagy szárítva fogyasztják, ill. teaként vagy gyógypálinkának elkészítve gyomorbajok és hasmenések esetén isszák. A fitoterápiában a terméseket összehúzó és antibakteriális hatásuk miatt nyersen, szárítva vagy kompótnak elkészítve ajánlják hasmenéses állapotok kezelésére. A termésben található mirtillin a gyűjtő- és verőérfalak rugalmasságának fenntartásához és a hajszálerek törékenységének csökkentéséhez járul hozzá. A termések hatóanyagai ezen kívül szembetegségek (például szürkületi vakság, szembevérzések utáni állapotok, szemideg- és érhártya gyulladások) kezelésében játszhatnak szerepet. A leveleket enyhe vércukorszint-csökkentő hatásuk miatt a gyógyszeres terápia kiegészítésére szánt teakeverékek alkotórészeként hasznosítják.

Ajánlott napi adagja:
termésből 20-60 gramm, ill. azzal egyenértékű kivonat.

Figyelmeztetések:
a levelek túlzott mértékben történő fogyasztása mérgezést idézhet elő.

Pimpinella anisum L. - Ánizs, közönséges
Leírás és előfordulás:
a finoman molyhos, erős, aromás illatú, 10-50 cm magasra növő, egyéves növény. Szára barázdált, felül elágazó. Alsó levelei vesealakúak, mélyen fürészesek, a középtájiak szárnyasak, 3-5 levélkével, a legfelsők szálasan hasogatottak. Összetett ernyőben álló, apró fehér virágai nyáron és ősszel nyílnak. Serteszőrökkel borított, 3-5 mm hosszú ikerkaszat termése tojásdad vagy enyhén körte alakú, szürkésbarna. Igen régi kultúrnövényünk. Vad állományait nem ismerjük, valószínűleg ázsiai eredetű. Helyenként kivadul.

Felhasznált részek:
a termés (Anisi fructus) és az illóolaj (Aetheroleum anisi).

Hatóanyagok:
1,5-6% illóolaj (transz-anetol főkomponenssel), kumarinok és flavonoidok.

Hatások:
a magok köptető (expectorans), hurutoldó/váladékoldó, görcsoldó (antispasmodicus), tejelválasztást fokozó (laktagóg) és szélhajtó (karminatív) hatásúak. Az illóolaj a felsoroltak mellett antibakteriális és antifungális hatásokkal is rendelkezik.

Alkalmazások:
a népi gyógyászatban elsősorban a csecsemők és kisgyermekek gyomor és bélgörcsök megszüntetésére itatják az ánizsmagokból készült gyógyteát. Hasonló célra a felnőttek is gyakran fogyasztják a más növényekkel együtt készült gyógyteákat. A fitoterápiában a magvakat és az illóolajat gyógyteák, galenusi és gyári készítmények formájában köhögéssel járó légúti bántalmak és húgyúti fertőzések kezelésére, valamint felpuffadással járó emésztési zavarok és görcsös székrekedés (chronicus obstipatio) megszüntetésére ajánlják.

Ajánlott napi adagok:
1,5-3 gramm, illóolajból 50-300 milligramm; külsőleg 5-10% illóolajat tartalmazó készítményekben alkalmazhatók.

Figyelmeztetések:
használatakor ritkán allergiás reakciók fordulhatnak elő. Az illóolaj alkalmazása csecsemők, kisgyermekek és várandósok számára ellenjavallt.

Ocimum basilicum L. - Bazsalikom, közönséges
Leírás és előfordulás:
elágazó, bokros növésű, 60-90 cm magasra növő, fűszeres illatú, egyéves növény. Tojásdad levelei felül fénylő zöldek, fonákjuk szürkészöld, néha ibolyás árnyalatú, a hajtások négyélűek. Fehér vagy sárgás virágai a nyár végén nyílnak. A trópusi Ázsiából, valószínűleg Indiából származó, igen régi kultúrnövény.

Felhasznált részek:
a virágos hajtás (Basilici herba) és az illóolaj (Aetheroleum basilici).

Hatóanyagok:
a levelek 0,1-0,4% illóolajat (fő alkotórésze az esztragol), 3-6% cserzőanyagot, valamint keserűanyagokat tartalmaznak.

Hatások:
antibakteriális, emésztésjavító (digestív), szélhajtó (karminatív) és köhögéscsillapító (antitussív).

Alkalmazások:
a bazsalikom elsősorban fűszerként ismert és használt növény, melyet emésztésjavító és szélhajtó teakeverékek alkotórészeként gyomor- és bélgörcsök kezelésére is használnak.

Ajánlott napi adagja:
2-3 gramm virágos hajtás.

Figyelmeztetések:
a levéldrogok fogyasztása a várandósság ideje alatt, ill. huzamosabb ideig nem ajánlott. Alkalmazása teakeverékben csak mellékkomponensként javasolt. Illóolajának használatát az esztragol feltételezett rákkeltő hatása miatt nem ajánlják.


Achillea sp. - Cickafark, közönséges
Leírás és előfordulás:
évelő növény. Száraz gyepekben, legelőkön, útszéleken és szikes pusztákon egyaránt jól érzi magát. Gyöktörzséből tőlevélrózsát és 20-80 cm magas, kopasz vagy finoman pelyhes szárakat fejleszt. Tőlevelei 20-30 cm hosszúak, 2-4 cm szélesek, lándzsás kerületűek, többszörösen szeldeltek. Lomblevelei szórt állásúak, hosszúkásak, 2-3-szorosan szárnyasan szeldeltek, méretük a szár csúcsa felé kissebbedik. Apró fészket alkotó nyelves és csöves virágai sátorozó virágzatba tömörülnek. A júniustól októberig nyíló virágai fehérek vagy rózsaszínűek. Termése apró kaszat. Hazánkban leggyakrabban a mezei cickafarkkal (A. collina Becker) találkozhatunk száraz gyepekben, legelőkön, útszéleken és szikes pusztákon.
Felhasznált részek:
a virágos hajtás (Millefolii herba, Achilleae herba) és az illóolaj (Aetheroleum millefolii, Aetheroleum achilleae).

Hatóanyagok:
0,2-1,0% illóolaj (azuléntartalma 30-60%), flavonoidok (például apigenin- és luteolin glikozidok) és triterpének.

Hatások:
antibakteriális, antifungális, gyulladáscsökkentő (antiflogisztikus), görcsoldó (antispasmodicus), epehajtó (kolagóg), emésztésjavító (digestív), sebgyógyító.

Alkalmazások:
a népi gyógyászatban leveleit, virágzatait és virágos hajtásait tapaszok, kenőcsök, borogató- és lemosószerek formájában leggyakrabban nehezen gyógyuló fekélyek és gennyes sebek, ill. vágás, roncsolás és égés okozta sebek kezelésére használják. Emellett gyógyteának elkészítve vagy vizes-alkoholos kivonat formájában sok helyütt gyomor- és bélgörcsöket, valamint gyomorfekélyt kezelnek vele, de fontos alkotórésze a vizelethajtó, vesetisztító és köhögéscsillapító teakeverékeknek is. A virágzataiból és a virágos hajtásvégeiből készített gyógyteákat/gyógyteakeverékeket, ill. a hatóanyagként az említett növényi részekből előállított kivonatokat vagy illóolajat is tartalmazó készítményeket a fitoterápiában főként gyomornyálkahártya-gyulladás (gastritis), gyomor- és nyombélfekély (ulcus ventriculi et duodeni), valamint vastagbélhurut (colitis) kezelésére használják, de a növény említett részei fontos alkotórészei az epebántalmakat (cholecystopathia) csökkentő teakeverékeknek is. A növények részeivel együtt készített főzetet aranyér (nodus haemorrhoidalis), valamint szájnyálkahártya-gyulladás (stomatitis), fogínygyulladás (gingivitis) és fogágybetegségek (paradontosis) kezelésénél is alkalmazzák. A cickafarkfű drogok kivonatait és a drogokból kinyert illóolajat bőrgyógyászati kórfolyamatok (nehezen gyógyuló sebek, fekélyek és ekcéma) kezelésére, valamint kozmetikai készítmények hatóanyagént is felhasználják.

Ajánlott napi adagok:
virágos hajtásból 4-6 gramm, virágzatból 3 gramm, vagy 3 teáskanál friss növényi préslé, ill. ezekkel egyenértékű kivonat.

Figyelmeztetések:
a fészkesvirágzatúak hatóanyagaira érzékeny egyéneknél allergiás reakciót válthat ki a drogok, ill. az azok hatóanyagait tartalmazó készítmények használata.

Dr. Babulka Péter
Házipatika

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.