Korábban az volt az uralkodó nézet, hogy a nők biológiai okokból nem űzhetnek jelentős erőkifejtést kívánó sportágakat, mert nem tudnak kedvezően alkalmazkodni az erős edzések elviseléséhez. A versenyek feszültsége pedig kedvezőtlenül befolyásolhatja a neurohormonális háztartást, például a menstruációt. Az 1950-es évektől kezdve az NDK-ban átfogó vizsgálatokat kezdtek az iskoláskorúak körében fizikai teljesítőképességük alakulását vizsgálva.
Megállapították, hogy a lányok nem kapnak megfelelő erősségű terhelést, meglehetősen alacsony szintű a fizikai igénybevételük a testnevelési órákon és azon kívül is. A női szervezet kiválóan alkalmazkodik a fizikai terhelésekhez, a megfelelő erősségű fizikai gyakorlatok és edzés a menstruációs panaszok jelentős részét megszüntetheti.
A menstruációs fájdalmak igen gyakran pszichikai eredetűek, illetve a gyenge hasizom következményei. Nagy valószínűséggel a menstruációnak az egész szervezetet érintő következményei edzéssel kedvezően befolyásolhatóak. Az aktív izomtömegre számított keringési-légzési teljesítmények nem mutatnak lényeges különbséget a férfi és a nő szervezete között, éppúgy edzhető a női szervezet, mint a férfi.
A nő élettani teljesítményei azonosak lehetnek a férfiakéval, a sportteljesítmények többnyire testtömeg, testmagasság, testösszetétel, stb. különbségei miatt lesznek eltérőek. A nők/lányok közepes intenzitású, tartós fizikai igénybevételre igen kedvezően reagálnak. A mezei futás, az úszás, korcsolyázás, kerékpározás, evezés, kajakozás, aerobik nagyobb szerepet kaphat a nők edzésében.
Irodalom: Koltai Jenő-Dr.Nádori László: Sportképességek fejlesztése.
Budapest, 1976. Sport.
Korábban az volt az uralkodó nézet, hogy a nők biológiai okokból nem űzhetnek jelentős erőkifejtést kívánó sportágakat, mert nem tudnak kedvezően alkalmazkodni az erős edzések elviseléséhez. A versenyek feszültsége pedig kedvezőtlenül befolyásolhatja a neurohormonális háztartást, például a menstruációt.
Tetszett a cikk?



