A kozmetikumok használatára remek ürügyek adódnak. Például, hogy már a kőkorszak emberei is festették magukat. A neandervölgyi ősember is! Arcára színes festéket kent, testét pedig tetovált. Férfiak és nők egyaránt festették magukat. A természeti népek ma is sok helyen alkalmaznak ősi testdíszítést: tetoválást, testfestést. Ezek a díszítések a szerepeket jelölik: a "családon" belüli helyzetre mutattak rá...

"... a nő mindent tökéletesít, ami nem mű, tehát leveleket, emlékiratokat, a legfinomabb manuális munkát, röviden szólva, mindent, ami nem hivatás, pontosan azért, mert mindenben önmagát tökéletesíti, mivel az egyetlen birtokában lévő művészösztönnek engedelmeskedik - tetszeni akar..."
Nietsche

A kozmetikumok használatára remek ürügyek adódnak. Például, hogy már a kőkorszak emberei is festették magukat. A neandervölgyi ősember is! Arcára színes festéket kent, testét pedig tetovált. Férfiak és nők egyaránt festették magukat. A természeti népek ma is sok helyen alkalmaznak ősi testdíszítést: tetoválást, testfestést. Ezek a díszítések a szerepeket jelölik: a "családon" belüli helyzetre mutattak rá.

Menes fáraó (i.e. 3200) sírjában töméntelen sok ékszeren kívül, illatos kenőcsök tégelyeit, szempillafestéket, rúzst, hajgöndörítő csipeszeket, fésűket és egyéb szépítőszereket- és eszközöket találtak a régészek. A fáraó nemcsak arcát, de körmét, haját is festette, és a testápolást sem hanyagolta el - illatos kenőcsök, balzsamok sorakoztak ébenfaládáiban. Az előkelő, gazdag hölgyek éppilyen kozmetikumokat használtak. A henna használata - ahogy a kozmetikum kifinomult használata is elsőként, legalábbis a mai ismereteink szerint, az egyiptomiakhoz fűződik. A balzsamozás magasiskolája pedig ugyancsak a testápolási kultúra meggyőző bizonyítéka, amit a mai orvostudomány és vegyipar sem tud felülmúlni
Hasonlóan magas színvonalú testápolásról árulkodnak a Mezopotámiában, Perzsiában, és az Arab-öbölben talált leletek. Babilonban a nők a mellüket is "sminkelték". A görög kultúra legendás szépség-tisztelete és testkultúrája jóval később alakult ki, de halvány nyomokban őrizte az egyiptomi hatást. A "koszmetikosz" is görög szó, jelentése: szépíteni, ékesíteni. A görögök olajainak és kenőcseinek alapanyaga rózsa, pézsma, citrom, bazsalikom, citrusolaj volt. A nők rúzzsal kenegették ajkaikat, és imádtak társaságban fürdőzni. A legnagyobb fejlődést azonban a római császárság korában érték el a kozmetikumok. Plautusz római vígjátékíró és filozófus azt mondta, hogy "a nő festék nélkül olyan, mint az étel só nélkül". De annak oka, hogy az emberek miért viselnek make-up-ot óriásit változott az idők folyamán.

A görög-római kultúrákban a nők fehér krétaporral festették be az arcukat, hogy figyelmet vonzzanak. Az egyiptomi nők viseltek alapozót, hogy világosabbá varázsolják arcuk bőrét, és az ő szemceruzájuk egy kicsit vastagabban rajzolt, mint az 1960-as évek divatjában. A perzsák azt hitték, hogy a henna színe a hajukon és az arcukon segít megidézni a föld lelkét.

Az európai középkori hagyomány követte a görög-római divatot, a sápadtságét. Azok, akik elég gazdagok voltak ahhoz, hogy ne dolgozzanak kint a földeken vagy a szabad levegőn, a sápadtságukkal - amelyre törekedtek is -, a jólétüket és magasabb társadalmi pozíciójukat jelezték. A VI. század divathölgyei a vérüket folyatták, hogy megfelelőképpen sápadtak legyenek. A spanyol prostituáltak viszont erős rózsaszín make-up-ot használtak megkülönböztetésül a magas rangú hölgyektől. A XIII. század olasz rózsaszín rúzs divatja terjedt el, hogy megmutassák, ők már megengedhetnek maguknak szintetikus make-up-ot.
Az olasz reneszánsz idején grafit alapú festéket használtak. Azok a sérülések, amelyeket ezek a korai szépítőszerek okoztak, természetesen balesetek voltak. De az arzén alapú arcpúder már egyáltalán nem. Aqua Toffanának hívtak egy bizonyos púdert, amelyet a gazdag családok nőtagjai számára készítettek. A tégelyen az szerepelt, hogy látogassák meg a púder készítőjét, hogy az alkalmazásra megfelelő instrukciókat adhasson. Amikor meglátogatták a rejtélyes hölgyet, az a következő tanáccsal látta el őket: ne nyeljenek le semmit a púderből, de kenjék föl az arcukra, amikor férjük a közelben van. Az eredmény: hatszáz halott férj. Később kivégezték Toffana signorinát.

Az Erzsébet-kori Angliában, a kozmetikumokat egészségre veszélyes fenyegetésként látták, mert azt gondolták, hogy eltömíti a bőrt, és az energia nem áramlik szabadon miatta. A férfiak make-up-ja nem volt annyira jól látható, mint a nőké (akik tojásfehérjét kentek az arcukra, hogy csillogó legyen), de még csalókább volt.

II. Károly uralkodása alatt, Európa még mindig csak magához térni próbált a járványok okozta pusztításból. Sokan igyekeztek bent maradni a házukban és vastag arcfestéssel próbáltak egy kis színt varázsolni az arcukra. Franciaországban a Restauráció korszakában, a XVIII. században vörös rúzst használtak, amely azt hivatott jelezni, hogy a személy egészséges és szereti a vígságot... De ez a szokás itt élt egyedül, mert a többi országban vonakodtak bármilyen festéket használni, és azt mondták, hogy a festett arcú franciák biztosan nagyon taszítóak, ha annyira kell takarniuk az arcukat.

A Viktoriánus korban egyenesen utálták és megvetették az arcfestést, és úgy gondolták, hogy csak a prostituáltak festik magukat. De a XIX. században a make-up visszanyerte eredeti helyét, és némi rózsaszín és finoman alkalmazott színezés megengedett volt, noha a teljes arc festése továbbra is bűnös dolognak számított.
A Viktoriánus arc volt divatban egészen addig, amíg 1920-ban a kozmetikumok tömeggyártása meg nem indult. Az amerikai nők szavazati jogot nyertek, és az újonnan felszabadított nők ezáltal is jelezték a jogaikat. Vagyis a vörös rúzs egyszerűen szociális kényszer lett. Az 1930-as évek alatt, egészen 1950-ig a filmsztárok határozták meg az arcfestés divatját, gondoljunk csak arra macskaszemet hangsúlyozó szemtusra, amit Audrey Hepburn használt. A hatvanas évek újabb változásokat hoztak, a kifehérített ajkaktól és egyiptomi stílusú szemfestéstől egészen fantáziadús pillangószárny mintájú arcfestésre - az a bizonyos két kerek rózsaszín folt az orcákon. A vastagon használt szemtus divat maradt a hetvenes és a nyolcvanas évek folyamán, de már más színekben is. A mostani divat a lágyabb pasztellszíneket kedveli, azt a természetes hatást próbálva elérni, ami az arcfestés eredeti célja volt századokon át.

Zsigmond Kinga
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.