Valami megdöbbentő kulturális keverésnek lehetünk szemtanúi a médiában. Látható napjainkban, hogyan lesz egy természetes önkifejezésből divat, abból ellendivat, majd káosz. Valami ilyesmi történik az emo-val is, amelyről olyan titokzatosan beszélnek, akár ha egy tiltott drogról lenne szó. Akkor tiszta vizet a pohárba, emo körkép kíváncsiaknak.

Hogyan lesz az emóból divat?
Az emo kifejezés az emotional kifejezésből ered, melynek jelentése érzelmes. Magyarban is használjuk jövevényszóként: emócionális. Ezzel még semmi baj nem lenne, hiszen sok ember érzelmes, míg mások kevésbé azok, ám ennek még nem kellene divatként működnie. Az emósok e mellett, nem csak érzelmesek, hanem érzékenyek, és itt fontos ez az árnyalatnyi különbség, amely a fogalmat tisztába teszi. Mire is érzékenyek az emósok? Az emo személyiség az, aki korának társadalmi, kulturális vonatkozásaira, környezetének érzelmeire, eseményeire az átlagnál érzékenyebb, ami egyébként nem nehéz korunk modernnek nevezett robogó világában. Na és akkor erre büszkák is vagyunk!

Az emo mindemellett egy kreálmány, egy tömegkifejezés. Eredetileg lélektani, illetve orvosi kifejezés, nem divat! Az emósok legnagyobb része nem tud arról, hogy emós, illetve aki már hallott a kifejezésről, általában nem tartja magát annak.

Mégis kiket sorolnak be ide ennek ellenére ide?
Elsősorban az érzékeny korosztályt, tehát a tinédzsereket, a lázadó fiatalokat, a családi helyzetüknél fogva kihegyezett személyiségeket, vagy az ilyen-olyan okból érzelmileg labilisabb egyéniségeket, akik egy bizonyos módon fejezik ki érzékenységüket és elvágyódásukat.

Mit jelent az önkifejezésük?
A sötét, gyakran fekete színvilág egyaránt árulkodik hagyj békén mentalitásról és művészi érzékről, nőies, lágy beállítottságról, valamint önterápia is, hiszen a belül gyakran színes, kreatív, túlpörgő energikus személyek ezzel a külső megjelenéssel próbálják saját magukat hűteni, hibernálni, hogy elviseljék környezetüket, és ne robbanjanak ki a suliból, egyetemről, munkahelyről külföldre, vagy akár az egész életből. A lányok korábban emósodnak, hiszen korábban érnek, a fiúknál viszont tovább eltarthat. Összességében ma emónak leginkább egy divatirányzatot lehetne nevezni, amely a legjobban talán a divatmárka tulajdonosoknak éri meg, senki másnak. Ezért a külsejükre érzékenyebbek is könnyebben emósodnak, de az érzelmes jegyek, pl. a Rák, Skorpió vagy Mérleg jegyűek is inkább hajlamosak erre. 

A hiperérzékenységről
Az emósokat nagyon sok mindenkivel össze lehet keverni. Ennek oka, hogy ez egy médiamunka, egy divat, egy öltözködési stílus, és mint ilyen, sok-sok embernek pénz. Másból fejlődött ki. Korábban csak olyan fogalmak léteztek, mint elmebeteg, vagy idegbeteg, melyek természetesen igen degradálóak. Később megjelent egy orvosi foglom, melyet hiperérzékenységnek neveztek el, és bizonyos fiziológiai tünetekkel jár. A jelenség korunk betegsége lett, hiszen most túl sok inger éri az embereket, így tömegesen fordulnak elő ilyen személyek. Korábban csak elvétve találhattunk a történelemben túlérzékeny uralkodókat, vagy más hírességeket. Az emo divat-személyiségek más divathullámokból származnak. Emók elsősorban azok a fiatalok, akik egy bizonyos irányzat-ízzel és egyben irányultsággal belenőttek ebbe a divatba, amely nem is létezne, ha nem diktálná valaki számukra. 

HarmoNet tipp: Divatjamúlt a lázadás? Új generációt neveltünk - Tudatos kölykök kényszer alatt! >>

Az emó gyökerei
Az emónak olyan elődei léteznek, mint a punk, a dark, vagy az indie, ami egyébként zenei irányzat, senki se akarta ezt eredetileg emberekre mondani. Soha nem mondanánk egy haverunkra, hogy elektropop.
No mik azok a gyökerek?

A darkok nem emók
A gyökerek természetesen a gótikus és dark műfajokból indulnak ki, amely szintén egyénfüggő, hogy értelmezzük. A dark (sötét) műfaj lényege egy művészi behatás, amely az elvágyódás, változás-változatlanság, élet-halál problémakörével áll kapcsolatban. A dark műfaj rajongói gyakran kifejezetten jó művészi képességekkel, kifinomult ízléssel és esztétikai érzékkel rendelkező személyiségek, akik a lét alapvető problémáival is foglalkoznak, mint az élet lényege, minősége, a halál, illetve az érzelmi mélyrepülések okai. A darkok minden esetben komoly érzelmi mélyrepüléseket élnek meg, melyeket tovább gerjesztenek a művészeti élvezetek halmozásával. Gyakran előkerül a gótikus kor szeretete, az ősi kultúrák megismerése, különböző vallások, kisegyházak munkássága, illetve a hagyományőrzés.

Elmondható, hogy összességében a korra érzékeny, múlt felé forduló, érzelmeikben régies, hagyományos értékeket képviselő, de kifejezésmódjukban modern személyiségekről van szó.
A darkok nem emók. De nagyon közel állnak egymáshoz, hiszen gyakorlatilag ugyanarról szól a két megkülönböztető kategória.

Az emók nem punkok
Ugyanis a rockzene elterjedésével, a country és hardrock megjelenésével, bőven Elvisen és Johnny Cashen túl, megjelent egy erősebb, pusztítóbb (patológiás?) irányzat, olyan személyek, akik a kor sajátosságaira másképp mondtak nemet. Ők nem az ereiket akarták felvágni, és nem elmenekültek a múltba, művészi alkotásokba, illetve zárt közösségekbe, hanem dacoltak a világgal, a hatalommal, a rendszerrel, gyakran politikai töltettel is rendelkeztek alkotásaik. Személyük sokkal inkább extrovertált volt, polgárpukkasztó, ők voltak azok, akik nem nyugodtak bele a dolgokba, zenéjük élesebb, pörgősebb volt, a darkok komótosabb, mélyebb, basszusra épülő hangzásával szemben.

Az emósok nem visual kei
Ami a japán glamrock (ez is már egy apró al-irányzat) egyik irányzata, és amely egyébként Európában is egyre kedveltebb. Az emó nem japán, bár mostanában Japán-mánia van kerek-e Földön. Meg kell jegyezni a Visual kei jelentése: külsődleges, külsőséges stílus, vagyis a látványra megy rá. Nem annyira divatmániás, akülsőséget ne így értsük, inkább őszinteségként, jelentése inkább, hogy ami bent van, az kívül is látható kell legyen, egyfajta erőltetett kommunikáció.

Az emó nem scene
Noha megközelítőleg annyira underground, és majdnem annyira kedvelik a technika ördögét is. Valamint a nagyon erősen egyedi stílus is jellemző. De szintén nehéz kategória. A Faith and the Muse Monicája ugyanis hajviseletét tekintve akár scene is lehetne, de szegény biztosan beleőrülne, ha az istennőkre emlékeztető, hagyományőrző, és mellesleg erősen gót külsejét bárki mindenféle modern stílusok alá szeretné besorolni. De ugorjunk tovább... 

Újabb utak
Azután hirtelen a ’90-es évek végén megjelent egy csomó irányzat, a New Age-el egy időben lett new wave, neogothic, és indie hullám. Lényegében az előző hatásokat ötvözték, mindig egy kicsit más felhanggal, más öltözettel. Tisztán ilyen, vagy olyan rajongót nem is könnyű találni, és fontos tudni, hogy az ilyen zenei irányzatú klubokban ezeket a stílusokat kedvelők általában jól megférnek egymással, mindenki hallgatja "a másik zenéjét" is, együtt buliznak ,táncolnak, nincsenek éles elkülönülések.

Emó design

Elegáns és sajátos, mint a módos, vagyis a Mode-os, a Depeche Mode-os, de persze ezt sem vállalják fel, pedig nagyon alap... és nagyon majmolják.
Az emósok egy új jelenség. Sajnos divatőrültek, ami alapból keresztülhúzza a korábbi stílusokat, melyekben gyökereznek, hiszen pl. a dark tudatosan szembemegy a divattal, és bár létezik benne egy belső (!) divat, alapvetően a színkombinációkat nem viszi túlzásba (fekete-feketével).

Megjelenésükben a régiességet hangsúlyozzák. A nők nőiesen, fűzőben, szoknyában, blúzban járnak, a férfiakon egy-egy ilyen buliban akár még frakkot is láthatunk, de senki sem riad vissza a fekete farmertől bőrdzsekivel, ami itt alap.
Közös gyökér a rockzene, a gitáralapú muzsika, az élő-zene, vagyis dobgépről például szó sem lehet, és a határozott énektechnika. Itt nem lehet andalogni.

Az emo (emó) ezzel szemben divatosabb már. Hajviseleteket alakít ki, és szemüveget használ a vaskos smink helyett, amit még igazi vakolatos formában a Kiss honosított meg. Mit is szimbolizál a szemüveg? Természetesen egy jó kis korlátot, egy jó kis védelmet a külvilággal szemben. Lehet benne színes lencse, melyen át akár rózsaszínben is szemlélheted a világot, és még az sem kell hogy dioptriás legyen.

Azután ott a szinte kötelező nyakkendő, a fura minták, csíkok pöttyökkel, és a stílusos hajviselet. Tépett, hol hosszú, hol rövid, általában formabontó, kicsit absztrakt megjelenés, csíkokkal és színekkel való játék a hajban is, de az alapszín persze kegyetlenül fekete. Ez sem idegen egyébként a gótikus stílus képviselőitől, de természetesen ennyire tarkán egyik korábbi divatőrült sem néz ki. Aztán ott vannak a pulóverek, kapucnis megoldások, és egyéb kiegészítők. Te jó ég, végül is miről beszélünk, zenei stílusról, vagy divatirányzatról?

HarmoNet tipp: Cenzúrázzák az Anti Fitness Club új klipjét! - A csatorna igazgató és a banda frontembere vitába keveredtek >>

Az emo ugyanis egy életformának lett leírva, de természetesen ez a megközelítés sántít. Az emósokkal egyébként egyre több embernek van baja - sajnos, érthetetlen miért kell valaki ízlésébe beleszólni. Áprilisban nagy botrányt kavart, hogy Mexikóban a rockerek, metálosok, punkok és darkok megverték az emósokat. Mi ez a belső harc? Miért történt mindez? (Korábban nem voltak sehol? Ó, dehogynem, csak kevesebben, és a rockzenét hallgató réteg pózerekként könyvelte el őket.) Azért, mert az emósok, ezek szerint régebbóta meglévő rétegek szerint a homoszexualitáshoz állnak közelebb. Valóban az emo sokkal pózerebb irányzat, a fizikai erőszak azonban igen ostoba megközelítés bármilyen célból is teszik azt. Az emósok mindemellett összlényegükkel hergelik a társadalmat. Vastag szemfestésük, sminkjük és egész külsejük karikaturisztikus elemeket tartalmaz, ezért elmondható, valóban arcbamászó polgár és azok közül kilógó, rockerpukkasztó a stílusuk, vagyis mondhatjuk azt, hogy a gyökereiktől is elfordult, azokról levált irányzatról van szó.

Az emósok életérzése persze változatlan. Oroszországban divatjukat be is szeretnék tiltani, ez a pökhendi, mindenkit kiröhögő öltözködési stílus, ugyanis nem való az utcákra konzervatív gondolkodók szerint. Tegyük hozzá, a nyugati világ kifutói ennél durvább textilremekeket is láthattak már, de amúgy is szinte elképzelhetetlenek az emberek egyéni stílus nélkül. Még ha utánoznának is egy-egy sztárt, vagy divatházat, mindig egyéni személyiségünk is bejátszik az összképbe.

Mit üzen az emó?
Alapvetően értékes, amiről kommunikálnak és figyelemfelkeltő, bár talán nem a legjobb módon.

Azután még meg kell említeni, hogy az emo mondanivalója az érzékenység, a halálvágy, az elszigeteltség érzése, természetes emberi érzelmek, vagyis, hogy ezeket ma jobban érezzük érezhetjük, empatikusabbak vagyunk és tegyünk már valamit! Mindezt először a romantika kori költők, majd kicsivel később a szimbolista, és igencsak polgárpukkasztó írók ragadtak meg. Művészi, vagy éppen csak hétköznapi felkiáltások, életükkel, a rendszer, az elhanyagoltság, a robotszerű életforma, a nihil érzése ellen. Baudelaire, Byron, Shelley, ki ne emlékezne műveikre. Kelet-Európában később pl. Csáth Géza rémisztgette gondolataival az olvasókat. Félelem a bor és ópium vonzó mámorától, nők ledérségétől, háborúktól, besorozástól, vagy épp a szifilisztől. Ez a mentalitás, ez a hangulat, ez köszönt vissza a hippi korszakban, a szocializmus elleni fellépésekben, hazánkban, és ez érződik ma is. Az emo, sajnos vagy sem, de nagyon távol áll ettől. Éppen, hogy kiszolgálja azt, ami ellen harcol. Divatot támogat, és gátakat épít fel maga, és a világ között - vagyis kicsit a saját csapdájába hullhat, ha engedi divatos főiránnyá nőni magát a csendesen ténykedő szubkultúrából. Persze érzékeny, már nem befogadóképes, de ezzel is nem leomlasztja a gátakat, hanem csupán magyarázza, miért van azokra szükség. Ezért érezhetjük azt, aki az emót nem mint személyiségképet és jelenséget, hanem mint stílust, és divatirányzatot szeretné elfogadni, az bizony ellene tesz valódi mondanivalójának, éppen önnön céljait rúgja ezzel fel, vagyis semmiféle, egység, béke és nyugalom nem lesz, ha ő elszigetelten kíván élni.

Magyar ős-középpont
Végül, de nem utolsó sorban, meg kell említeni a Fekete Lyukat, mint a dark, punk és mindenféle lázadó zenész-művész gyűjtőhelyét, amely a 80-as, 90-es évek fordulóján virágzott. A hely, amelyre nagyrészt feketében, esetleg vörösben jártak, ahol a tagok jó része túllépet a legális fogalmain, s ahol a depresszió és beborultság tömeges öngyilkosságokig fajult. Akik valaha átérezték az ősz mélabús ragyogását, és fájdalmasan szép csodáját, tudják, ambivalens érzésekről van, és volt szó, és a Lyukról készült dokumentumfilm címére is így tekintenek, mint a világ legjobb anekdotájára: A holnap érdeklődés hiányában elmarad. Ez divatmentes érzékenység.

Nos valami ilyesmi lehet az emo is, csak kicsit tinibben, kicsit modernebb módon, kicsit kiforratlanabbul. Míg a punkokat 80-ban aligha érdekelte mit esznek-isznak, és mit vesznek fel, csak kedvenc együttesük legyen rajta, addig az emósok valami vakvágányon caplatnak. Ezért lehet konfrontáció, és ezért nehéz az emónak helyet szorítani az összes többi kisebb alternatív irányzatban. Merthogy alternatívak, valahol mind, választást, két lehetőség közül valamelyiket megengedők. De az emós nem alter, mert leghalványabban semmi köze sincs az alternek nevezett szubkultúrához, noha külsőben kicsit feketébben, de őket is alaposan majmolják a sapkával vagy éppen trapézgatyóval és szende könyvtárosfiú megjelenéssel.

HarmoNet tipp:
Jegyezd meg jól, míg a Föld kerek, mindig lesznek rockerek! - Rocktörténet reality tiniknek! >>

Legyen saját emód!

Ha igazán meg szeretnéd ismerni ezt a világot, de nem szeretnél emo lenni, hát lehet emód. Nos kérem ez nem betegség vagy holmi karkötőtípus, hanem a legújabb gochi (egyesek csak gnocchinak csúfolják): emogochi. Ma már lehet magyar oldalakon is emogochid. Mi is ez? Egy emberke. Fiú, vagy leány, általad választható hajviselettel, cuccokkal, hogy igényesebbek legyünk stuffokkal (jelentése: cucc). Sok stuff van. Csíkos, igénytelen pulcsik, és persze vicces cuccok. Hello Kitty gitár, meg más gitárok is, pózereknek mikrofon és dobszerkó. Mindez nagyon zsír. A szomorú kis tekintetednek. Na persze úgy éreznénk ez az egész gúnyolás. Gúnyolja az emósokat, akik rendes gyerekek, amíg szegényeket nem skatulyázzák be, és gúnyolja a világot, na és persze mint minden emogochi, nevel is.

Hogyan, és miként nevel? Hát kérem megdöbbentő dolgokat találunk.
Először is, van vagyonod. A vagyonod nem forint, hogy mi, nem akarom tudni, olyasmi, mint az euró. Nem forintokban mérjük, ezresekben, vagányan. És persze a vagyonod magától nem nő. Csak a zsetonjaidat kapod vissza, játékra. De szerezhetsz pénzt. Honnan? Természetesen szerencsejátékból. Pókerből, félkarúból, vagy éppenséggel oroszrulettből.

Jól hallja kedves anyuka, apuka, oroszrulett! Választhatsz is a tét kedvéért, hogy 1-2-3 vagy hány golyó legyen a tárban, növelhetjük a tétet. Persze karaktered itt meghalhat, és ezt ki is írják. Végül is figyelmeztet az online játék, hogy az emód élete már nem annyira játék, de talán érdemes lenne ezt a dolgot inkább teljesen hanyagolni!

Azután ott a napi depresszió szint. Pénzed nem gyarapszik, nincs takarékbetét, se bankszámla, de depressziód naponta nő. És mit tehetsz ellene? Hát kérem antidepresszánst kell bevenned! Nyugtató és antidepresszáns, szép kombináció. Nagy, színes, vidám kapszulák, a legjobb példa, a legjobb út, hogy a tini ezt humorosnak, viccesnek találja. Jó minta, ugye? Bekapom, lenyelem a gond megoldva, véletlenül se keressünk fel ezzel egy orvost, ugye? Pszichológus, barátok?

Na és ha rendben van a depiszinted, és a pénzed a játékokkal, akkor szerezhetsz magadnak stuffokat, vagyis cuccokat. Na kérem ez a kiváló fogyasztói társadalom: "A rendszer rabja vagy" - énekli a Junkies. Igen, nekik!
A legjobb persze csak eztán jön. Mi van akkor, ha nem foglalkozol az emóddal, értsd nem adsz neki antidepresszánst és elhanyagolod? Ez akár egy figyelmességre, törődésre felszólító üzenet is lehetne, de kérem ez az emo akkor öngyilkos lesz, felvágja az ereit, gyorsan és határozottan. Gratulálunk, igazi pihentető online játék, remélhetőleg pc-s verzióban nem akarják kiadni. 

Hogy a játék készítői ezt komolyan gondolták-e, hogy ez gúny és nevelő célzattal készült emogochi, vagy egy szándékos emo-propaganda, azt nem tudni, de talán nem is érdekes, a lényeg, hogy viccesre, de egyesekre nézve bántóra sikerült, mi több a gyermekekre szerény véleményem szerint nem a legjobb hatással van, ez azért mégsem egy Tétova-teveklub. Szóval lehet emód is.

Zenék - a mozgatórugó
A teljesség kedvéért pedig, még beszélnünk kell az emo zenéről, amely a szubkultúra alapja. Az alábbi bandák az emo, mint stílus alapjai, és ezáltal megteremtői, és kultikus "félistenei":

Az emo alapjai a 80-as években, akkor még a hardcore (HC - mai kipviselője pl. a Blind Myself) punk ágaként: Rites of Spring, Embrace, One Last Wish, Beefeater, Gray Matter, Fire Party, Moss Icon.

90-es évektől keveredve az indievel közös irányon: Christie Front Drive, Texas Is the Reason, Rainer Maria, Knapsack, Sense Field, Cross My Heart, Mineral, Pieballd, Jejune, Sparta.

Mai leghíresebb emó együttesek: Tokio Hotel, Anti Fitness Club, No Thanx, Weezer
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.