A medvehagyma (latin neve: Allium ursinum) egész Európában elterjedt, a nedves, árnyas erdőkben érzi jól magát. Hazánkban főleg a gyertyános, tölgyes, vagy bükkös erdők aljnövényzetében, tömegesen nő.
Jellemzése: A medvehagyma évelő növény. Fehér hagymájából két nagy, tojásdad, a végén kihegyesedő tőlevelet hoz. Virágrügyeit két hártyaszerű, barna buroklevél védi, amelyek kinyílva fehérek, háromszögletű tőkocsányon, tömött ernyőkben nyílnak. Háromrekeszű toktermése van. Erősen fokhagymaillatú levelei kora tavasszal jelennek meg, melyek a nyár közepére elszáradnak.
Gyűjtése: Leveleit tavasszal szedjük, és frissen használjuk fel, mert szárítva gyógyhatása gyengül. Hagymájának használata a fokhagymáéval megegyező.
Felhasználható: Nagyon sokféle bántalomra használható. Nyersen feldarabolva vajas kenyérre szórva, vagy salátákhoz keverve. Leveseket, burgonyás ételeket fűszerezhetünk vele. A jellegzetesen túlságosan erős illatát, az ételekbe keverve elveszti, így nagyon kellemes aromát ad az ételeknek.
Gyógyhatásai: Kedvezően hat a gyomorra, a bélrendszerre, krónikus hasmenés és szorulás ellen jó hatású, a szédülést, fejfájást enyhíti, a magas vérnyomást csökkenti, tisztítja a vesét és a húgyhólyagot, elősegíti a vizeletürítést, vértisztító hatású.
A fokhagyma (latin nevén Allium sativum L.) gyógy-, és fűszernövény, melynek gumója fogyasztható; felvágva erőteljes aromával (egyesek szerint illattal, mások szerint szaggal) rendelkezik. Népies neve „foghagyma” vagy „büdös hagyma”.
Különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik, egyes ókori népek varázserőt tulajdonítottak neki, gerezdjét amulettként hordták a nyakukban. A középkorban is gyógyító és tisztító erőt tulajdonítottak neki, például a pestisdoktor által viselt madárfejszerű álarc csőrrészébe többek között fokhagymalevelet is tettek (az orvos ezen át lélegezte be a levegőt).
Szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, C-vitamint tartalmaz. Jellegzetes illatát egy kéntartalmú anyag, az allilszulfid adja.
A modern orvostudomány igazolta érelmeszesedés elleni, emésztést elősegítő, bélfertőtlenítő, bélféregűző, vérnyomást csökkentő, epe- és májműködést elősegítő hatását.
Felhasználása: Felhasználják levesek, főzelékek, saláták, sültek, vadhúsok, szószok, kolbászáruk készítéséhez, de kedvelt a pirítóskenyér, vagy a lángosok ízesítéséhez is.
Termesztése: Gerezdjeiről szaporítják, ősszel és tavasszal 20 x 10 cm-es sor- és tőtávolságra duggatják. A kötött, illetve középkötött talajokat kedveli, egyenletes vízellátottság mellett bő termést hoz
Tárolása: Ha a levele és szára elszárad, a gumókat szellős helyen utánszárítják, a rögöktől, gyökérzettől megtisztítják, fűzérbe, vagy koszorúba fonva szellős, száraz helyen (padlás) akasztják fel.
Gyógynövények- Természetes gyógymódok 2. Fóruma
Nem is gondolnánk, hogy erdeinkben megbújva gyógynövények is nővőgetnek. Közülük egy, az igen jellemző ízű és illatú medvehagyma.
Tetszett a cikk?



