Olasz orvosok arról számoltak be, hogy egy 20 éves joghallgató, aki korábban egy zenekarban játszott, kegyetlen fejfájással, hányingerrel és hányással jelentkezett. Az agyfelvételekből kiderült, hogy egyik agyi ere rendellenesen fejlődött. Ezért ezt megoperálták. A műtét után a betegnek először beszédzavarai, valamint írási és olvasási nehézségei voltak, de ez hamar elmúlt. Kialakult azonban egy másik probléma. Néhány nappal a kórházi felvétel után a beteg arra kezdett panaszkodni, hogy egyszerre minden hang egyformává vált számára és a zenehallgatás kellemetlen élménnyé vált. Ezt követően mintegy három hónap múlva a beszédzavarok teljesen megszűntek, de a zenei hangok észlelése továbbra is eltűnt. A hangok kiürültek, az éneklés olyan, mintha kiabálnának - panaszkodott a beteg. Ugyanakkor a környezeti zajokat megismerte, sőt a zene ritmusát is érzékelte és meg tudta mondani, milyen hangszeren játszanak. A dallamérzékelése azonban megszűnt és nem tudott sem gitárján játszani, sem énekelni.
Az agyfelvételek tanulságai
Amikor az orvosok behatóbban próbáltak utánajárni a dolognak, az agyfelvételek az agynak egy bizonyos területén mutattak sérüléseket. Ezen belül is meghatározott pontokon. Abból, hogy csak a zenei hangok érzékelése szűnt meg, az orvosok arra következtetnek, hogy ezeken a területeken speciális, a zenei hangokat feldolgozó csatornák vannak, amelyek ezeket elkülönítik a többi hangtól. Úgy tűnik, hogy a zenén belül még a hangzás és a ritmus feldolgozása is külön történik. Sokáig az volt a felfogás, hogy az újszülött funkcionális memória nélkül születik.
Az intrauterin emlékek
Egy folyóiratban nemrég megjelent cikk szerint azonban a magzat képes visszaemlékezni egy bizonyos rezgésre, ha azt hanggal kombinálják. Az ismételt rezgésekre először mozgással reagál, később azonban már emlékszik rá és nem veszi ezeket figyelembe. A vizsgálat szerint, amelyet a cikk ismertet, közvetlenül a születése előtt a magzat akár 10 perc múlva is visszaemlékszik az ingerre, sőt képes hosszú távú memóriájában 24 órán keresztül tárolni azt. Kétségtelen viszont, hogy ehhez többször meg kell ismételni az ingert. A kutatók a terhesség 37. 40. hetében végezték a vizsgálatokat. A mama hasára egy olyan szerkezetet erősítettek, amely rezgéseket keltett, illetve egy olyan hangot adott ki, amelyet a magzat meghallott. Ez az inger egy másodpercig tartott és fél percenként megismételték 24 alkalommal. 10 perccel később megismételték ezt az ingerlést és figyelték, hogy megváltozott-e a magzat reakciója az ingerre. Már az első ingersorozatnál is azt tapasztalták, hogy a magzat egy idő után hozzászokik az ingerhez és nem reagál rá. A 10 utáni ismétlésnél a hozzászokás meggyorsult, vagyis a magzat emlékezett a korábbi ingerlésre.
Egyérintős agyérintő
Mindenki megfigyelheti, hogy saját magát nem tudja megcsiklandozni. Egy neurológus csoport a skizofrénia vizsgálata közben jött rá arra, miként tesz különbséget az agy a saját érintés és a mások érintése között. A londoni kutatók agyfelvételeket készítettek a kísérleti alanyokról, miközben azok magukat csiklandozták, illetve miközben mások csiklandozták őket. Kiderült, hogy amikor saját magunkat csiklandozzuk, az ezt megelőző mozgást az agy már értékeli, s várja az érzéki hatást. Ez viszont egyben csökkenti is azt. Ugyanakkor a skizofrén betegek sokszor a saját érintést úgy érzékelik, mintha mások érintették volna meg őket. Ezek a vizsgálatok talán közelebb vihetnek e betegség megértéséhez.



