Az idegtudományok területén a XX. század utolsó évtizedében elért eredmények az Alzheimer-kór megítélésében is változást hoztak. Aguste D. asszony esetét feldolgozó tanulmányban a kórkép klinikai és patológiai jellemzőit elsőként 1906-ban Alois Alzheimer ismertette.
A leírójáról elnevezett betegség a demenciák (elbutulással járó tünetegyüttesek) leggyakoribb (60-70%) oka. Minél korábban jelentkezik a betegség, annál több figyelmet szentelnek a betegnek, később sajnos nem feltétlenül.
A leggondosabb családi környezetben is megakadályozhatja a kezelést, ha nem tudnak a lehetőségekről. Pedig 80 éves korban is érdemes és lehetséges tenni a szellemi frissességért.
Az Alzheimer-kór
Az Alzheimer-kór a központi idegrendszer jellegzetes klinikai és patológiai elváltozásaival, idegsejt-pusztulással járó betegsége. Általában 40 éves kor felett jelentkezik, pszichés és viselkedési tünetekkel járó, fokozatosan súlyosbodó mentális hanyatlás. Memóriazavar, a tájékozottság és tájékozódás zavara, a gondolkodási folyamatok károsodása, viselkedésváltozás, az önellátás képességének csökkenése jellemzi. Általában szórványosan fordul elő, örökletes családi előfordulása 10% alatti, de egyenes ági leszármazottak esetén a megjelenés körülbelül négyszeres. A tüneteket, melyek a beteg személyiségétől és a kór előrehaladottságától függően nagyon változatosak lehetnek, ezúttal csak a terápiás lehetőségek kapcsán és érintőlegesen említjük.
A betegség okai és diagnózis, védő- és rizikótényezők
Annak ellenére, hogy az öröklődés jelentős rizikótényező a betegség kialakulásában és a neuropatológiai elváltozások az első tünetek jelentkezését évtizedekkel megelőzik, a családi előfordulás esetén sem gyakorlat a tünetmentes családtagok kivizsgálása vagy szűrése. A korai felismerés, és ezután a kezelés minél előbbi megkezdése tehát ma még arra az időre vonatkozik, amikor már észlelhetők a tünetek, ha mégoly jelentéktelennek tűnnek is. Vajon mi indokolja ezt?
Az Alzheimer-betegség kialakulása nagyon sok tényezőtől függ, és az intenzív kutatások ellenére nem valószínű, hogy a közeljövőben találni fognak egyetlen olyan faktort, amely elegendő a pontos diagnózis felállításához. A betegség megelőzésében fontos, ún. protektív faktorok és a kialakulásában kockázatot jelentő rizikófaktorok jól ismertek ugyan, de mentális tünetek, és azok vizsgálata nélkül nem lehet biztosan megállapítani, valóban Alzheimer-kórról van-e szó, vagy más, elsődleges vagy másodlagos demenciát okozó tünetegyüttesről. A tünetek megjelenése után viszont 90%-os valószínűséggel meg lehet mondani a baj eredetét, ami a kezelés szempontjából döntő. Abszolút bizonyossággal csak az agyszövet boncolásával lehet állítani, hogy valaki életében Alzheimer-kóros volt.
Mi az és mi okozza a demenciát?
A demencia progresszív degeneratív agyi szindróma, amely egyaránt kihat a memóriára, a gondolkodásra, a viselkedésre és az érzelmekre. A demencia nem ismer társadalmi, gazdasági, etnikai vagy földrajzi határokat. Klasszikus értelemben vett gyógymódja, ami a tüneteket meg tudná szüntetni, nincs. Leggyakoribb okai között előkelő helyet foglal el az Alzheimer-kór, ami az esetek 50-60%-áért felelős, és az agyszövet kóros elváltozása okozza. Vaszkuláris demenciáról beszélünk minden olyan esetben, amikor a tünetek az agy elégtelen vérellátása miatt alakulnak ki. A Lewy-testes demencia az agyi idegsejtekben kórosan felszaporodó fehérjékkel kapcsolható össze, a fronto-temporális demencia (más néven Pick-kór) az agy homloklebenyének elváltozása miatt alakul ki.
A demencia korai tünetei
Nincs két olyan ember, aki egyforma kórtörténettel rendelkezne. Az egyén személyisége, általános egészségi állapota és társadalmi helyzete mind fontos tényezők a demencia rá gyakorolt hatásának meghatározásában. A demencia leggyakoribb tüneteit azért össze lehet foglalni:
továbbiak az Alzheimer-kórról
Az Alzheimer-kór a központi idegrendszer jellegzetes klinikai és patológiai elváltozásaival, idegsejt-pusztulással járó betegsége. Általában 40 éves kor felett jelentkezik, pszichés és viselkedési tünetekkel járó, fokozatosan súlyosbodó mentális hanyatlás.
Tetszett a cikk?



