Évekig mondogattam, hogy nagyon szeretnék egy kutyát. De erre egy ideig még várnom kellett, mert csak a hétvégét töltöttem otthon, ugyanis a Vakok Általános Iskolájában és Nevelőotthonában tanultam. Amikor 15 éves lettem, a Mamám úgy gondolta, hogy most már szükségem van egy vakvezető kutyára.

A gazdagréti lakótelepi otthonában kerestem fel Kis Etelkát, a vidám természetű, húsz éves vak lányt, aki édesanyjával, húgával és vakvezető kutyájával él együtt:

- Évekig mondogattam, hogy nagyon szeretnék egy kutyát. De erre egy ideig még várnom kellett, mert csak a hétvégét töltöttem otthon, ugyanis a Vakok Általános Iskolájában és Nevelőotthonában tanultam. Amikor 15 éves lettem, a Mamám úgy gondolta, hogy most már szükségem van egy vakvezető kutyára. Felkerestük a csepeli Kutyakiképző Iskolát, beadtuk az igénylőlapot; de kiképzett kutyát még nem kaphattunk. Várólistára kerültem. Az iskola a vakvezető kutyások számára minden évben rendez versennyel egybekötött klubnapot. Erre az eseményre -, mint leendő kutyás -, meghívót kaptam én is. A rendezvényen minden állathoz odamentem, megsimogattam. Látva ezt a zsűri elnöke -, az ORFK Kutyakiképző Iskola főkinológusa -, odajött hozzánk, és azt mondta; ha vállaljuk, hogy felnevelünk egy kölyökkutyát, akkor hamarabb hozzá tudunk jutni vakvezető kutyához. Amikor már nyolc hónapos volt, elvittük bemutatni a csepeli Kutyakiképző Iskolába.

- Aranyos és emberbarát de egy kicsit félős, ezért rendszeresen vinni kell a városi forgalomba - mondta a kiképző.
Ettől a naptól kedve a kutyám minden reggel Édesanyámmal buszozott és három hónap múlva már megszokta a közlekedést. Júniusban ismét visszavittük a kutyaiskolába. Fél év múlva, két hétre beköltöztem az iskolába, és a kiképző segítségével gyakoroltunk, majd sikeresen levizsgáztunk. A lakóhelyemhez közel jártam középiskolába. Amikor harmadikos lettem, a kutyusom már szépen dolgozott, ezért átjelentkeztem a belvárosi Evangélikus Gimnáziumba. Az igazgató próbaképpen beleegyezett, hogy kutyával járjak iskolába. A négylábú gimnazistát mindenki hamar megkedvelte és én is nagyon jól éreztem magam az új iskolában. Hetente két alkalommal jártam a vakok Homérosz kórusának próbájára. Ezek a napok nagyon fárasztóak voltak, mert reggel 7 órakor indultam el otthonról és este fél 9-kor érkeztünk haza.

- Mennyi idős most a kutya?
- Hat és fél éves. Most éli virágkorát. Esténként nagyokat játszunk a kutyafuttatón. Az a mániánk, hogy ugatunk egymásnak, ilyenkor mindenki eltűnik a láthatárról, mert nagyon "félelmetesek" vagyunk. ő nem csak munkaeszköz számomra, nagyon erős érzelmi kötődés is kialakult köztünk. Megsértődne, ha csak eszköznek tekinteném, egyébként nagyon szeret dolgozni. A legutóbb augusztus 20-án akartam szabadnapot adni neki. Lementünk sétálni és elindultam a kutyafuttató felé, de ő nem arra akart menni. Kíváncsi voltam, hogy mi jár a fejében, ezért hagytam magam vezetni. A buszmegállóban megállt és egy tapodtat sem mozdult, mintha azt mondaná, hogy most buszozzunk egyet. Végül elmentünk a Móricz Zsigmond körtérig, majd visszafelé a lakótelep legtávolabbi pontján leszálltunk és gyalog hazasétáltunk. Ekkor értettem meg: Mirjam annyira szeret dolgozni, hogy nem lehet neki szabadnapot adni.

- Mivel telnek a napjai?
- Az Evangélikus Teológiai Akadémia hitoktató szakának 3. évfolyamára járok, levelező tagozatra. Úgy tanulok, hogy felveszem magnóra az előadások anyagát, otthon visszahallgatom a hallottakat. Ez nagyon sok időt vesz igénybe.

- A kutya elkíséri a főiskolára is?
- Nem tudnék nélküle iskolába járni. Mindenki nagyon szereti, szabadon mászkálhat az előadó teremben, nem számít az sem, ha ugat. Szabadidőmben segítek bevásárolni a nagyszüleimnek, szívesen járok hangversenyre, úszni, tornázni. Gyakran ellátogatok szoborkiállításra. Letapintom a szobrok formáját. De elmegyek tárlatra is, ha van velem valaki, aki elmeséli, hogy mit lát. A kutyámat koncertre is magammal viszem. Először az volt a szokása, hogy ha a közönség tapsolt, ő ugatni kezdett. Megoldottuk ezt a problémát: lehajolok hozzá, befogom a fülét, vagy megsimogatom a fejét. Visszajárok az Evangélikus Gimnázium kórusába énekelni, a múlt évben Finnországba kaptunk meghívást. Nagyon örültem az útnak, de sokáig nem tudtam eldönteni, hogy mi legyen a kutyámmal.
- A kutya veled jön! - mondta a karnagy. - A mozgássérülthöz hozzátartozik a tolókocsi, a vakhoz pedig a kutyája.
- Ez nagyon jól hangzik - válaszoltam lelkendezve.

A Ferihegyi repülőtéren a beszálláskor felengedték az utastérbe Mirjamot is. Nagyon élvezte, hogy olyan járművön utazhat, ahol szabad enni. Amikor hazafelé utaztunk, Helsinkiben már nehezebben tudtuk meggyőzni az légiutaskísérőket. Nagyon boldog vagyok, mert nem vagyok ráutalva senkire sem, és a kutyámmal mindenhová eljuthatok. Csak a metróval nem utazunk, mert félek, hogy a mozgólépcső becsípi a tappancsát. Inkább körbeutazzuk a várost, hogy ne kelljen igénybe venni a metrót. Pl.: A Nyugati pályaudvarról vonattal megyünk Kőbánya-Kispestre. Ha építenének a metróállomásokra liftet, az megkönnyítené az életét a vakoknak, a mozgássérülteknek, a bottal közlekedő idős embereknek.

- Megkérdezhetem, hogy mióta vak?
- Vak vagyok, amióta élek. Hat és fél hónapra születtem, és az inkubátorba több oxigén került a kelleténél, ezért megvakultam. Nem baj, még mindig jobb, mintha megfulladtam volna. (Nevet.) Az elején persze nem fogtam fel ilyen vidáman. Hat éves voltam, amikor egy alkalommal Pécsre utaztunk és a Mamám a jegypénztárostól megkérdezte, hogy kell-e vak gyermeknek jegyet venni.
- Miért mondtál meg a néninek? - kérdeztem.
-Ez nem titok. A mozgássérültnek nehezebb mint neked, és a lelkisérültnek még nehezebb - magyarázta türelmesen. Örülj neki, hogy vidám vagy és süt a nap...
Szép lassan magamtól is rájöttem, hogy ez így van. Ez nem tragédia, ez állapot. Ezt el kell fogadni és együtt kell vele élni.

Fülep Erzsébet


A vakvezető kutya és a vak ember kapcsolata. Egy súlyos fokban látássérült ember számára az egyik legfontosabb kérdés, hogy hogyan tud felnőtt korára a látó társadalomba beilleszkedni. Ehhez nagyon hosszú, sokszor göröngyös út vezet, mely kezdetét veszi a Vakok Általános Iskolájában. Látó életünk során az információk 75%-a vizuális úton érkezik hozzánk és csak a fennmaradó 25% érinti a hallás, a tapintás, a szaglás és az ízérzékelés ismeretszerzési csatornáit. Egy súlyos fokban látássérült ember számára az ismeretszerzés lehetőségei így sokkal korlátozottabbak, a hallás és a tapintás pedig különösen hangsúlyozott szerepet kap. Az ismeretszerzés fontos tényező a tájékozódás tanulásánál, amely segítségével egy vak ember megtanul önállóan közlekedni, eljut lakóhelyéről az iskolába, majd később a munkahelyére. A tájékozódásra nevelés önálló tantárgyat képez a súlyos fokban sérült látó gyermek tanításában. Kikerülve az általános iskolából a tájékozódás, és a közlekedés tanulásánál a vak gyermek fokozatosan teljesen önállóvá válik.

A tájékozódás egyik fontos segítő eszköze a fehér bot. A másik segítség lehet a bot kiegészítéseként a vakvezető kutya. A kölyökkorától erre az életformára nevelt kutya teljes egészében a vak ember életrészévé válik. Ember és állat kapcsolata talán soha máskor nem ilyen mély és egymásra utalt mint ilyen esetekben. Egy vak ember számára a kutya segítsége olyan területeket nyithat meg, amely más esetben előttük zárva marad. A kutya egyben társ is, ami szintén lényeges szempont, hiszen a vak ember sokszor él szeparáltan látó társaitól, így a kutya segítség lehet a magány feloldásában is. Ugyanakkor a kutya is gondoskodásra, gondozásra szorul, amely a vak embert élénkebbé, aktívabbá teheti, tudatva vele, hogy nem csak ő lehet rászorulva embertársaira, hanem négylábú társa is igényli az ő gondoskodását. Eligazodni mindennapi életünkben nem könnyű dolog még látóként sem. A városi közlekedés, a nem mindig működő jelző lámpák, a járdán parkoló autók kerülgetése sok gondot okoz, különösen azoknak, akik látásukban korlátozottak.

Az építkezések, a kisebb-nagyobb gödrök, az alacsonyan felhelyezett postaládák mind egy-egy komoly akadályt jelentenek a vak ember közlekedésében. Ezeknek az akadályoknak a kikerülésében nagyon nagy segítséget nyújt a vakvezető kutya, és így komoly sérülésektől óvhatja meg gazdáját. Nem minden vak ember számára adott a lehetőség, hogy vakvezető kutyát tarthasson. A szűkös élettér , egy népesebb család nem mindig tudja befogadni a kutyát. Azoknak, akiknek azonban erre van lehetőségük teljesebbé tehetik életüket.

Telegdi Ágnes
Kutya Magazin
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.