Az inkontinencia vagyis a vizelet visszatartás zavara, képtelensége a férfiakat és nőket egyaránt érintheti, ráadásul manapság már korosztálytól függetlenül. Tehát nem tekinthető egyértelműen időskori betegségnek, bár bizonyos fajtája a szervezet öregedésével áll kapcsolatban. A vizelettartási zavarok mértéke lehet enyhe, középsúlyos és súlyos is, így a kezelési módok és lehetőségek is változóak. Alapvető fontosságú, hogy, akinek van inkontinenciás epizódja, az utánajárjon, milyen ok is húzódhat meg a háttérben. Az inkontinencia ugyanis önmagában nem a betegség, hanem annak tünete vagy okozata.
Az ember kiválasztási szervrendszerének tagjai a húgy- és ivarszervek és a vesék. A vesék végzik el a vér szűrését, amiből kiválasztják a nem kellő, illetve méreganyagokat Ebből lesz a szűrlet és a vizelet, ami a vesemedencéből a vesevezetékeken át a húgyvezetékbekerül, majd az izmos falú húgyhólyagba, vgül a húgycsövön távozik. A hólyag és a húgycső között egy kis záróizom felel azért, hogy a vizelet ürítése akaratlagos és kontrollálható legyen. Ha a kiválasztó rendszerünk tagjai valamiért diszfunkcionálisan működnek, akkor inkontinencia léphet fel.

● Szervi inkontinenciáról a kiválasztó- és ivarszervek betegsége, elváltozása, gyulladt állapota, diszfunkciója esetén beszélünk, pl.prosztata gyulladás vagy daganat, felfázásos betegségek, bakteriális fertőzöttség, húgyhólyag gyulladás, ciszta.
● Funkcionális inkontinenciánál valamilyen külső tényező, funkcióbeli gátlás miatt nem jut el az érintett a wc-ig vagy ilyen okból képtelen tartani a vizeletét.
○ Ilyen a mozgáskorlátozottság,
○ az alkohol, drog és gyógyszer befolyásoltság,
○ az idegrendszer problémái, a mentális egészség sérülése,
○ Alzheimer-kór, Parkinson-kór korábbi agyvérzés, stb.
● Előfordulhat lelki eredetű inkontinencia, ami egy kicsit nehezebben felderíthető terület. Ha valaki nincs rendben lelkileg, pszichésen, akkor az akár inkontinenciában is testet ölthet. Egy szorongó gyermek például bepisil. Hasonlóan jelentkezhet a tünet felnőttek esetében is.
Ha egy férfinak vannak inkontinenciás panaszai, urológushoz kell fordulnia. Az urológiai szakvizsgálat kiterjed a herék, mellékherék, prosztata és ondóhólyag betegségeinek, elváltozásainak vizsgálatára és diagnosztizálására.
Nők esetén a nőgyógyász komplexen foglalkozik az ivarszervekkel, kiválasztó szervekkel és termékenységi panaszokkal, így az inkontinenciával is első körben hozzá érdemes fordulni.
Az inkontinencia megszűntetésének első lépcsőfoka, hogy kiderüljön, mi áll a háttérben, ehhez pedig fel kell keresni az említett szakorvost: urológust vagy nőgyógyászt. Az orvos részletesen kikérdezi a beteget, tapintásos vizsgálatot végez, majd felállítja az anamnézist. Elemzi az életmódot, az inkontinencia tüneteit és azok jellemzőit, feltérképezi a korábbi műtéteket, betegségeket. A pontos diagnózishoz szükség lehet akár modern képalkotó vizsgálatokra is, mint az ultrahang, MRI, ha ezt az anamnézis indokolja. A diagnózis felállítását követően az orvos javaslatot tesz az inkontinencia kezelésére.
Általában javasolják a kezelés részeként vagy teljes egészében (enyhe inkontinenciánál) az életmódbeli változtatásokat. Ezek egyébként a megelőzésben is fontosak, ha valaki úgy gondolja, hogy később érintett lehet.
Ezen kívül lehetőség van gyógyszeres kezelésre. Mind az életmódbeli, mind a gyógyszeres terápiát ki kell, hogy egészítse az intim torna (Kegel-gyakorlatok).
Végső esetben műtéti eljárással is megszüntethető az inkontinencia, amitől nem kell megijedni, mert a korrekciós műtét manapság már rutin eljárás, be sem kell feküdni vele.
A gyógyászati segédeszközök is sokat segíthetnek az inkontinencia tüneteit enyhíteni, enyhe inkontinencia esetén akár észrevétlenné tenni, vagy segíteni a műtét utáni felépülést, illetve az átmeneti időszakot átvészelni, míg tart a terápia.



