A mézet nem csak a Csacsi Öreg Medve kedveli! Egyik kedvenc szerzőm (Terry Pratchett) regényeiben van egy boszorkány: Málottviksz Néne.
Ő a méhek nagy ismerője. Képes kölcsönvenni a Kaptár tudatát, beszélni a méhekkel, na és természetesen ismeri a méz felhasználásnak titkait. Vajon mennyire boszorkányos dolog ez?
Nem Micimackó óta!
A spanyolországi Cuevas Dela Arena barlangban találtak olyan sziklarajzoz, amely kúszónövényen felfelé mászó embert ábrázol. Az ember kezében kosárfélét tart, feje körül méhek zsongnak. A kép valószínűleg mézgyűjtő (mézlopó) ősembert ábrázol. Az Ókori Egyiptomban a mumifikáláshoz propoliszt is használtak, amiről azóta tudjuk, hogy kitűnő baktérium, gomba és vírusölő szer.
A méhkaptár legismertebb és legkedveltebb terméke a méz
Régen úgy gondolták, a méhek a virágokról gyűjtik a mézet. Linné, a svéd természettudós, amikor állatrendszertanát megalkotta a méhnek az Apis mellifera = mézgyűjtő nevet adta. Amikor rájöttek, hogy a méh sok munkával állítja elő a mézet, akkor kapta az Apis mellifica = mézkészítő nevet. (Magyarországon inkább a „mézelő méh” megnevezés terjedt el.) A méhészeti termékekkel való gyógyítást idegen szóval apiterápiának nevezzük. A méhek a mézet saját célra készítik, ez a táplálékuk, és a téli időszakban a méz segítségével tartják fenn a kaptár belő hőmérsékletét is. Minél hidegebb van, annál több mézet fogyasztanak életben maradásuk érdekében.
Cseles virágok
A virágok, hogy a méheket és más rovarokat magukhoz csalogassák, édes nektárt termelnek. A rovar elviszi a nektárt, közben, virágról virágra járva beporozza a növényeket. Igazából a virágbeporzás a méhek legnagyobb haszna, de erről gyakorta elfelejtkezünk.
A méhecske szelektál!
A mézelő méhek nem repülnek válogatás nélkül virágról virágra, hanem egy időben csak egy fajra. Így a virágpor mindig megfelelő helyre kerül, a méhész pedig, ha figyelemmel kíséri méhei tevékenységét, kiváló fajtamézeket nyerhet. (Pl. akácméz, gesztenyeméz, hársméz stb.) A tudósok kísérletekkel igazolták milyen nélkülözhetetlen a méh tevékenysége. Az eper 100 %-os termékenységét kb. 15 berepüléssel lehet elérni. Ha a méh ennél is több, 20-25 alkalommal látogatta meg a virágot, akkor a termés átlagsúlya 5,2 g-ról 8,1 g-ra nőtt.
A lucerna méhbeporzás nélkül 0.57 kg magtermést hozott. Ha a táblát méhek látogatták akkor 200 kg-t! A repce termés átlaga 53 %-al nőtt a méhek közbenjárásával, megnőtt a magok súlya és a csírázóképességük is jobb lett!
A méh repülés közben minősíti a virágot, az „üres” virágra, amiből aznap már elszállították a nektárt, rá sem, száll. Két virág közül, mindig az édesebb nektárt tartalmazót választja. Egy méhcsalád akár 12 kg nektárt is képes gyűjteni egy nap alatt. Ez igen komoly teljesítmény, ha tudjuk, hogy 1 szállítmány 50 milligramm. A méh bebújik a virág belsejébe, szipókájával felszívja az édes oldatot, a maradékot pedig kanálszerű nyelvével gondosan feltörölgeti. A nektár a méh mézhólyagjába jut, és itt szállítja haza. A kaptárban aztán szétteregetik a lépek falára, elpárologtatják belőle a felesleges vizet, közben többször átpakolják. A rakosgatás következtében a nektárban lévő összetett cukrok egyszerű cukrokká bomlanak, és a kevéssé édes, vizes oldatból 5-6 napi munkával, finom, édes, tömény méz keletkezik.
Kökény Mária természetgyógyász
A mézet nem csak a Csacsi Öreg Medve kedveli! Egyik kedvenc szerzőm (Terry Pratchett) regényeiben van egy boszorkány: Málottviksz Néne. Ő a méhek nagy ismerője. Képes kölcsönvenni a Kaptár tudatát, beszélni a méhekkel, na és természetesen ismeri a méz felhasználásnak titkait. Vajon mennyire boszorkányos dolog ez?
Tetszett a cikk?



