Általános szabályként mondhatjuk, hogy ha keverékről van szó, akkor 2 dl vízhez egy púpozott evőkanálnyit használjunk, ha azonban csak egyfajta gyógynövényt használunk, akkor egy teáskanálnyi elég.
Főzzük-e a gyógyteát, vagy elég leforrázni a füveket?
A puha növényrészekből (levélből, virágból, puha szárból, föld feletti teljes növényrészből = herbából) álló teafüvet forrázzuk le, néhányszor megkeverve hagyjuk állni 8-10 percig, majd szűrjük le.
A töményebb növényrészekből (gyökérből, gumóból, kéregből, termésből) készítsünk főzetet: a forrásban lévő vízbe tett növényrészt kisebb tűzön 5-10 percig forraljuk, majd hagyjuk állni 10-15 percig. Végül szűrjük le.
A teakeverékekben vegyesen is lehet puha és tömör növényrész. Ilyenkor mi a teendő?
A készen kapható keverékek túlnyomó többsége forrázható, mert aránylag kisebb mennyiségű tömörebb részek annyira aprítottak, hogy a forrázással is kioldódnak a hatóanyagok.
Ha magunk készítünk keveréket, aprítsunk kicsiny darabkákig a gyökereket, szárakat, stb. Még jobb, ha porítjuk a tömör növényrészeket, és ebből készítjük el a teakeveréket, majd a forrázatot.
Csak szárított gyógynövényekből készíthető gyógytea?
Ha módunk van rá, az általunk ismert, autóutaktól távol gyűjtött, friss gyógynövényekből éppúgy főzhetünk teát, mint a szárított (tartósított) gyógyfüvekből. A friss növényekből azonban kétszeres adag szükséges!
Meddig őrzi meg hatóanyag-tartalmát a gyógynövény?
Egy évig felhasználható, azon túl már nem tanácsos. Régi gyógyfüveinkből fürdőt készíthetünk, hogy ne vesszen kárba, de ehhez is érdemes frisset hozzáadni.

Kapcsolódó cikkek



