Jógafilozófia ide vagy oda, azt azért joggal feltételezhetjük, hogy egy jógi számára sem követendő példa, hogy a düh, vagy bármilyen heves érzelem a birtokába kerítse, és ez alapján reagáljon az őt ért helyzetekre.
Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a jóga egy olyan út, melyet nem született szentek és guruk járnak. A jógi egyszerű, hétköznapi ember, ösztönös és időnként heves érzelmekkel éppúgy, mint bárki más. A legtöbb, amit tehet, hogy folyamatos gyakorlással és önfejlesztéssel tágítja világképét, saját magáról alkotott énképét és az ajánlott/kerülendő magatartásformák figyelembe vételével törekszik elérni egy sokkal harmonikusabb életet.

Ezzel kapcsolatban az egyik legszebb tanítást a Mesteremtől kaptam a képzés részét képező egyik jógatáborban. A csoportban nagyon nagy feszültség, elégedetlenség alakult ki, én pedig félrehívtam őt és megkértem, beszéljünk erről. Amikor elmondtam neki a csoport kritikáit nem maradt rezzenéstelen. Aki kicsit is ismeri őt tudja, hogy abban a pillanatban, ahogyan heves düh, sértettség vagy más érzelem keríti hatalmába, egy pillanat alatt megváltozik a szeme. Láttam rajta, ahogyan a pupillája összeszűkül és vártam, hogy mikor kezd el mentegetőzni, védekezni, vagy viszont bírálatokkal illetni a láthatóan igazságtalannak érzett kritikákat. Ám nem ez történt. Nem szólt, csak figyelte önmagát. Az érzelmek teljes skálája végigfutott az arcán, majd fél perc múlva teljesen objektívan, higgadtan és szeretettel teli légkörben tudtunk közösen megoldást találni.
A jógi nem folytja vissza az érzelmeit, nem blokkolja az ösztönös reakcióit automatikusan. Hiszen az önmagunkon történő bármilyen erőszaktétel nem hoz valódi eredményt. A Yoga Sutra-ban sokat emlegetett brahmacsarja, önmegtartóztatás szót is több irányzat szigorú szexuális önmegtartóztatásként értelmez és követeli meg a tanítványoktól. Ám ha a Patandzsali által megfogalmazott javaslatok/ellenjavaslatok nem belső késztetésből, hanem egy külső képnek (iskolának, személynek, a „jógi vagyok-énképnek”, egónak) felelnek meg, akkor nem előre lépünk a fejlődésben, hanem csak belső feszültséget generálunk magunkban.
A jóga nem abban segít, hogy ne éljük meg időnként elég heves érzelmeinket. De megtanít bennünket arra, hogyan tudjuk az érzelmeinket a tudatosság által vezérelni. Nem tulajdonítunk nekik nagyobb jelentőséget átmeneti érzelemnél, ami jön és megy. Hisz minden változik.
A hiteles jógi tehát igenis lehet dühös, akár látszólag ok nélkül ingerült vagy feszült, szárnyalhat a boldogságtól és megélheti bármely érzelem legszélsőségesebb skáláját.
Hitelessége abból fakad, hogy zsigeri, ösztönös reakció helyett csupán „hagyja átfolyni magán” ezeket az érzelmeket, azokat nem fojtja el erőszakkal, hanem az önfejlesztés révén elsajátított tudatossággal éli meg azokat a hétköznapok során.
Kép forrása: StockSnap



