Tudjon késleltetni, ne azonnal beszéljen, ha mondani szeretne valamit, ne vágjon bele más szavába.
Nagycsoportos gyermekünknél mindenképpen vizsgáljuk meg e két tényezőt.
Életkorának megfelelő szókinccsel rendelkezik-e? Szereti-e a meséket, szeret-e beszélni, szívesen mesél akár a vele történtekről, akár a játékötleteiről?
Ki tudja-e várni, hogy rá figyeljünk, vagy állandóan a felnőttek szavába vág?
Sok gyermeknek ezt bizony meg kell tanítani, hiszen ha ezek nem alakulnak ki, sajnos hátráltatják a gyermek tanulását.

A szókincs alakulását segíthetjük sok beszélgetéssel, mesével. Minél gazdagabb a gyermekünk szókincse, annál pontosabban érti meg a leckét. Azt pedig nem kell hangsúlyozni, hogy ha gyermekünk beszédfegyelme nem alakul ki, akkor zavaró lehet az egész közösségre. Ők azok, akik zavarják az órát a bekiabálásaikkal, mert nem tudnak várni, s nem adnak időt arra, hogy a többiek is végiggondolják a feladatot.
Nem tragédia, ha gyermekünknek megmondjuk, hogy most beszélgetek, légy szíves várj, nem tudok Rád figyelni.
Eleinte természetesen ne várassuk sokat, ha befejeztük a mondatunkat, akkor forduljunk hozzá, s mondjuk, hogy most már Rád figyelünk.
Később viszont egyre kezdhetjük kitolni ennek az idejét arra, hogy befejezzük a beszélgetésünket a másik felnőttel.



