Aki nem figyel az órán, az gyakorlatilag nincs jelen. Annak otthon nem csak ismételnie kell a tananyagot, hanem előlről kezdve megtanulni. Tehát sokkal több idő, és energia szükséges hozzá.
Azt tudjuk, hogy a figyelemproblémás gyerekek is tudnak kiemelkedőek lenni egy-egy olyan dologban ami érdekli őket, de nem az irányított helyzetekben, amelyek számukra nem elég vonzóak.

Mivel könnyen elterelhetőek, elég, ha a tanórán van egy kis háttérzaj, például: utcáról beszűrődő hangok (madárcsicsergés, mentőautó, stb…), máris elkalandoznak.
A legnagyobb problémát az okozza, hogy nem tudnak figyelni, nem köti le őket a tanóra, mással vannak elfoglalva, folyton “zsizsegnek”. Ezt csak nagyon kevés pedagógus tudja jól kezelni. Általában az történik, hogy a pedagógus belefárad, egyre kisebb a tűréshatára a gyerekkel szemben, mindenért leszúrja, őt hibáztatja. Ezzel a gyermek egy negatív spirálba kerül, amelyből nem nagyon van visszafelé út.
Pedig megvannak ezekhez a gyerekekhez való technikák is, bár rengeteg energiát és folyamatos gondolkodást, egyéni bánásmódot igényelnek.
Nagyon fontos lenne számukra, hogy a dicséret:szidás legalább 3:1 arányban legyen, hogy a gyerek szeressen iskolába járni. Eleinte fontos lenne, hogy csak azokért a dolgokért szóljunk, ami tényleg megengedhetetlen, ezzel szemben a lehető legtöbb dologért dicsérjük meg őt, emeljük ki a többiek előtt, hogy ő miben nagyon ügyes, mert akkor a gyerek egyre jobban fog a megerősített viselkedéshez igazodni. Így indítható el pozitív irányba történő változás.
Másik fontos dolog a dicséret mellett, hogy ezek a gyerekek minden nap legyenek friss levegőn, vegyenek részt legalább fél óra irányított mozgásfoglalkozáson.
A tapasztalat azt mutatja, hogy minél ügyesebbek ezek a gyerekek a koordinált mozgások végzésében, annál jobbak a gátló funkcióik, így a hétköznapi életben is jobban tudják legátolni az esetleges viselkedési problémáikat.
Sok gyerek közülük gyorsabb a társainál, előbb végez a feladatával, utána unatkozik, zavarja a többieket. Ebben az esetben jó lenne, ha kaphatnának plusz feladatot, időkitöltőt, amivel lefoglalják magukat.
Saját tapasztalatom a figyelemproblémás gyerekekkel kapcsolatban, hogy nagyon jó a fantáziájuk, ebben mindig lehet rájuk építeni, bevonni őket kreativitást igénylő feladatba.
Fontos, hogy találjunk a gyermekben valamit, amiért nagyon szerethető. Ezeknek a gyerekeknek az lenne a legfontosabb, hogy érezzék, hogy szeretik őket. Amelyik felnőttről ezt megérzik, azzal sokkal jobb a kapcsolatuk, jobban együttműködnek vele.
Jelenleg is van olyan csoportom, ahova figyelemproblémás iskolás gyerekek járnak, és bizony az a fajta foglalkozás, ami az átlagosnak mondható gyerekeknél működik, az náluk nem. Teljesen új formákat, módszereket kell kialakítani a foglalkozások menetében, intenzitásában, kommunikációban, valamint a dicséret módjában.
Tervezett Szenzomotoros Tornával nem csak az ügyesség, hanem a figyelem is jól fejleszthető, hiszen a tornák összeállításánál nagy hangsúlyt kap az, hogy egyszerre több dolgot kell végezni. (Például, ugrik, tapsol, mondókázik egy időben.)
Itt is érvényes az a dolog, hogy minél előbb kezdődik a fejlesztés, annál eredményesebb tud lenni.
Mint szülők, pedagógusok pedig érdemes feltenni magunknak azt a kérdést, hogy mi az, amit nekünk ettől a gyerektől tanulnunk kell? Talán türelmet, rugalmasabb gondolkodást, elfogadást?



