Most kell megtanulnia, hogy a feladataival saját magának kell megbirkózni.
Ha nem tanítjuk meg erre, állandóan mellette ülünk, segítünk, ne csodálkozzunk, hogy felnőttként sem tudja önállóan, irányítás nélkül elvégezni a munkáját.
Először is figyeljük meg, mennyire önálló a gyermekünk.
Vannak, akik első pillanattól kezdve természetes dologként érzik azt, hogy ne segítsünk. Mások folytonos megerősítést, visszajelzést várnak tőlünk.
A gyermekünk megismerése a kiindulópont ahhoz, hogy reálisan lássuk gyermekünket.
Egy hatékony önálló tanulás sorrendje a következő:
- tervezés,
- időbeosztás,
- feladat elkészítése,
- önellenőrzés.
Tervezés során gondoljuk át:
- Milyen feladataink vannak?
- Hány tantárgyból van házi feladat?
- Melyek ezek közül a nehezek, melyek a könnyebbek?
Az időbeosztás tervezése az a fázis, amikor a gyermek megpróbálja előre megsaccolni, hogy mennyi időre lesz szüksége a feladat megoldásához. Ez eleinte természetesen nehéz lehet, de a tapasztalatok során egyre reálisabban tudja majd megbecsülni a gyerek. Eleinte írja fel azt is mire, mennyi időt szán, és azt, mennyi idő alatt sikerült megoldani.
A feladat elkészítése a konkrét tanulás. Itt segítség lehet egy jól látható órán kis színes tapadó matricával jelölni, meddig szeretne ezzel a feladattal foglalkozni. Ha tanulás közben figyeli az órát, próbál időre elvégezni a feladattal, az segíti a fókuszálásban, kevésbé ábrándozik el.
Az önellenőrzés is nagyon fontos az önálló munkában, hiszen magának kell még egyszer átnéznie, hogy amit leírt, az nem tartalmaz tartalmi vagy helyesírási hibát. A végső átolvasás során még szoktak helyükre kerülni ékezetek, amelyek például egy helyesírás dolgozatnál biztos levonásokat eredményeznének.
Ha arra szánunk időt, hogy segítjük a gyermekünknek ezt a néhány lépést gyakorlatban alkalmazni, akkor elindítottuk azon az úton, hogy ne kelljen mindig mellette ülni, noszogatni, segíteni.
Jó tanulást!




