A szóbanforgó kísérletet 2013-ban Keszthelyen, a Pannon Egyetem Georgikon Karán Dr. Burucs Zoltán egyetemi docens végezte. A kísérlet során föld alatti pincében, 20°C-on, 80%-os légnedvességnél, megvilágítás nélkül, majd 5 nap után szórt fényben, négy ismétlésben búza, mungó bab és retek magvait csíráztatták, melyeket 6 féle különböző energiaállapotú vízzel kezeltek. Nedvesítést és öblítést napi két alkalommal végeztek a teljes vizsgálat ideje alatt. Tömegmérés öt alkalommal történt. A nyers biomassza mellett száraz tömeget, hajtás számot, és növénymagasságot határoztak meg a feldolgozás során.
A kísérlet során két kérdésre keresték a választ:
- A csírázó magvak visszatükrözik-e a különféle kezeléseknek alávetett vizek megváltozott energiaállapotát?
- Van-e olyan kezelt víz, amely jelentősen lerövidítheti a csíráztatás idejét?
- keszthelyi alapvíz,
- csapvízből TC Alladin kancsóval készített rendezett szerkezetű víz
- készülékkel szűrt víz (szénszűrős, mágneses és ásványi anyagok)
- oxigéndús palackozott víz
- készülékkel szűrt víz (nemesfém henger féldrágakövekkel töltve)
- mikrohullámú sütőben 50°C-ra melegített, majd lehűtött csapvíz
A csíráztatott magvakkal végzett kísérlet tehát bebizonyította, hogy a csapvíz az élő szervezetek számára könnyebben felvehető állapotba kerül és minőségileg javul, ha energiaállapotát megváltoztatjuk, illetve kristályszerkezetét rendezzük.
Mert nem mindegy, milyen vizet fogyasztunk. Hiszen a víz maga az Élet. Élő víz.
forrás: vitalizal.hu





