
Néha az élethez való hozzáállásunkkal nehezítjük a lelkünket, mert például túlzottan aggodalmaskodóak vagyunk, túl sok mindentől félünk, és ezeket nem kommunikáljuk le, nem mondjuk el annak, akinek kellene, akivel a konfliktusunk fenn áll, hanem inkább magunkba zárjuk és, ahogy Tara O’Hara mondaná az Elfújta a szélből: „Majd holnap foglalkozom vele, ma nem, már túl fáradt vagyok hozzá.”
És a probléma szépen elfelejtődik, ami nem azt jelenti, hogy mi ezt feldolgoztuk, hanem csak elraktároztuk, eltettük a kamra egyik polcára és jól elzártuk az ajtót. Na, ezek azok a dolgok, amiket a testünk egy darabig tolerál, de aztán később, mikor már nincsen több polc és ki akar folyni a kamrából, mert az égvilágon semmit nem teszünk magunkért, elkezdi megjeleníteni, pontosan azokon a helyeken, ahol, ha értjük a szimbolikáját, a legjobban rá tud mutatni a hátterekre. Ha a betegségeket, mint jelképeket tekintjük, könnyebben megérthetjük a lelkünkben sokszor elnyomott problémákat, és ezzel máris a gyógyulás útjára léphetünk.
De, ha a betegséget csak tünetileg kezeljük, illetve elnyomjuk gyógyszerekkel, a probléma nem fog megszűnni, újra előtör valahol máshol. Testünk betegségeit csak lelkünk problémáinak feloldásával együtt van értelme gyógyítani.
Ezek szerint minden betegség gyógyulásának kulcsa a saját tudatunkban van. Az önmegismerés, elfogadás, és a szeretet (önmagunk, és mások szeretete), lelkünk békéje, könnyed egyensúlya, harmóniája vezet minket az egészséghez.
Érdemes tehát a lelkünk higiéniájára is figyelnünk. A legjobb, ha minden este átgondoljuk a napunkat, és ha valami nincs a helyén, minél előbb igyekszünk helyreállítani lelkünk egyensúlyát. Ha pedig már egy ideje elhanyagoltuk lelkünket, mert más fontosabb dolgunk volt és akár többféle betegséggel is jelez a testünk, akkor ideje nagytakarítást tartanunk, hogy ezzel is megelőzzük a betegségek kialakulását.



