Aki a görögöknél Hipokratész volt, körülbelül az Kínában Sun Simiao. Esetleg egy kis Aesculapius beütést is jó ha feltételezünk nála, mindjárt az is kiderül, miért.
Minden valószínûség szerint Sun Simiao a kínai és egyetemes gyógyászat egyik legérdekesebb, legnagyobb tudású és hatású alakja, és a legek még hosszan folytathatóak lennének, itt most csak még egyet: õ az elsõ gyógyászati enciklopédia szerzõje. Orvosprofesszor és alkímikus volt. Az utókorra hagyott két nagy enciklopédikus mûve pedig máig hatással van a gyógyászatra.
A talán legtöbb kínai géniuszt adott Tang-dinasztiához kötõdik a neve, de még a rövid életû Sui-dinasztia idején született 581 körül. Mint majd látni fogjuk, a gyógyászat, gyógyfüvek területén nem volt hozzá mérhetõ ember, de mielõtt ezt részletesebben is bizonyítanánk, a halálozási dátuma is szinte mindent elmond mesterségbeli tudásáról: 682-ben hunyt el, tehát minden valószínûség szerint megérte a 100 éves életkort. A rosszmájúak lehet azt mondják, ennyi idõ alatt tényleg volt ideje hatalmas munkásságot hagyni maga után, megismerni a növények természetét, de ennek éppen a fordítottja az igaz, vagyis azért élt ilyen sokáig Sun Simiao, mert ismerte a növények, a gyógyászat titkait, ha valaki, akkor az õ esetében tényleg el lehet mondani, ismerte az élet titkait. Ráadásul már nagyon korán elkezdte a tanulást, mire 15 éves lett, ismerte a taoista és buddhista mûvek nagy részét, húszéves korára pedig elsajátította a klasszikus kínai mûveltséget.
A matuzsálemi életkor már csak azért is meglepõ, mert Sun beteges gyerek volt, viszont annál inkább alátámasztja tételünket, hogy Sun maga volt saját egészségének kovácsa, és tudásának, a gyógyászatról, gyógynövényekrõl szerzett ismereteinek köszönheti, hogy több mint egy évszázadot megélt. És nemcsak beteges gyerek volt, felnõtt korában is többféle betegség gyötörte.
Ez a felnõttkor már nagyrészt a Tang-dinasztia (618-907) idejére esett, a gyógyászat gyakorlatát bemutató két harminckötetes összefoglaló mûvének, az életmûnek megírása, megjelentetése is.
Mindközönségesen csak "yaowang"-nak, azaz "gyógyszerkirály"-nak nevezték, sõt, még a gyógyszerek isteneként, egészen pontosan, eredendõen taoista létére, a gyógyszerek buddhájaként is tisztelték halála után. Ez egyáltalán nem meglepõ. Kicsit késõbb és kicsit odébb Kõrösi Csoma Sándor is bekerült a buddhista panteon figurái közé, mint látható tehát, jó társaságba.
Ezen kívül Sun Simiaónak már 1527-ben, a Ming-dinasztia idején emlékmûvet emeltek szülõhelyén, Shanxi tartomány Yaoxian megyéjének Huayuan városában. Az emlékmû nyolc kõtáblábából áll, amelyekre magától értetõdõen Sun Simiaótól származó idézetek kerültek. Azóta máig minden évben megünneplik a gyógyszerek királyát szülõhelyén. De nem csak ott tisztelik. Pekingben és Jiangxiban is templomot emeltek a tiszteletére. Sun Simiao mûveinek egy részét angolra is lefordították, sõt, az akupunktúráról és a taoizmusról szóló részletet még franciára is.
Ahogy a görögöknél, a gyógyászat Kínában sem volt csak orvosi kérdés. Sok más vonatkozása is volt, például vallási, mûvészeti, filozófiai, magától értetõdõ tehát, hogy Sun mindezeket tanulta és felhasználta mûveiben.
Gyakorló orvos is volt természetesen, betegsége miatt kezdhette magán a kúrát, aztán folytatta a rokonokkal, szomszédokkal, majd az akkori fõvárostól, Chang’antól, a mai Xi’antól nem messze élõ környékbeliekkel. De eljutott jóval messzebre is, hiszen használható gyógyszerreceptekért képes volt nagy távolságra is elutazni, még Sichuan tartományba is eljutott ilyen módon.
Mindennek meg is lett az eredménye. Sokan ismerték, hírnevet szerzett, amit elsõ munkája még csak fokozott, és persze az sem ártott neki, hogy jó taoista bölcshöz méltóan elvonult a Wubai-hegy egy barlangjába magányosan élni és dolgozni. A hegyet késõbb át is keresztelték Yaowang, vagyis Gyógyszerkirály-hegyre, és zarándokhellyé vált.
China
Aki a görögöknél Hipokratész volt, körülbelül az Kínában Sun Simiao. Esetleg egy kis Aesculapius beütést is jó ha feltételezünk nála, mindjárt az is kiderül, miért.
Tetszett a cikk?



