Két év elteltével azonban újra érezte ugyanazokat a fájdalmakat. Teákkal, homeopátiás szerekkel próbáltak segíteni Klárin, mivel nem tudott újra két hetet kórházban tölteni. Fájdalmai azonban egyre nőttek, s egyre fáradtabbnak érezte magát. Eljött a nap, amikor már nem bírta tovább, s bejelentkezett a kórházi orvosnál. A vizsgálat előtti nap kólikája (görcse) volt. A kő azonban nem távozott a veséből, hanem megakadt a húgycsővezetékében. Ezt a másnap készített röntgenfelvétel is igazolta. A műtét időpontját hat héttel későbbre tűzték ki. Amikor Klári édesapja meghallotta, mi a helyzet, felhívta figyelmét a reflexzóna-terápiára. Lánya bármire hajlandó volt, hogy elkerülje az operációt, ezért néhány nap múlva felkeresett. A vizsgálatnál, a reflexzóna érzékenységéből kiindulva, pontosan meg tudtam mondani neki, hol van a vesekő, anélkül, hogy láttam volna a röntgenképet. Ez azonnal meggyőzte őt.

Az első masszázs után máris jobban érezte magát, majd otthon naponta egy-egy órát masszírozta a legfontosabb pontokat, különös tekintettel a jobb oldali vese, a húgyvezeték és a hólyag zónáira. Ettől kezdve változtatásokat iktatott be táplálkozásában.
Klári napról-napra jobban érezte magát, mivel a vesetáji nyomás egyre csökkent, s már a fáradtsága is egyre inkább elmúlt. Vizelete egész sötét színűvé vált, s gyakran vöröses színű grízeket észlelt benne. Három hét elteltével teljesen jól érezte magát, vizelete világosabbá vált. Ekkor újabb röntgen-ellenőrzésre ment, s a felvétel kimutatta, a kő eltűnt, a vese lelohadt. Működése tökéletes lett. Sajnos azonban nem mindig oldódik fel a kő, s ha kicsi, akár egészben is eltávozhat.
Balázs István
természetgyógyász, reflexológus
www.eletpalca.hu
Kép: FreeDigitalPhotos.net - imagerymajestic



