Tara Kraft tanulmányvezető elmondta: a „mosolyogj és viseld el” egy régi, bölcs mondás, mely azt sugallja, hogy a mosolygás nemcsak fontos nonverbális boldogság-mutató, de valóságos csodaszer az élet stresszes eseményeinek elviselésében. „Arra voltunk kíváncsiak, vajon van-e tudományos alapja ennek a régi tanácsnak. Van-e a mosolygásnak valódi egészségügyi előnye?”
A kutatócsoport rájött, hogy a mosolygás valóban befolyásolja hogylétünket.
A mosolynak két fajtája van. Az egyik a szokásos mosoly, mely során a száj körüli izmokat használjuk, és a valódi vagy Duchenne-mosoly, melynél a száj és a szemek körüli izmokat is „mozgósítjuk”.

Korábbi kutatások kimutatták, hogy a pozitív érzelmek segítenek a stresszes időszakokban, a mosoly pedig hatással lehet az érzelmekre. Kraft és Pressman munkája a maga nemében az első, mely kísérlet keretén belül manipulálta a mosolytípusokat, hogy megvizsgálja a mosolygás hatásait stresszes helyzetben.
A 169 résztvevőt egy közép-nyugati egyetemről gyűjtötték össze. A tanulmánynak két szakasza volt: képzés és tesztelés. A képzés időszakában a résztvevőket három csoportra osztották, arra képezték őket, hogy megtartsanak egy bizonyos arckifejezést. A szájukban kellett tartaniuk a pálcikákat, hogy az arcizmok egy adott arckifejezést hozzanak létre: a „strandard” vagy szokásos mosolyt, vagy éppen a Duchenne-mosolyt.
A pálcikák nélkülözhetetlenek voltak a feladat során, mivel mosolyra kényszerítették a résztvevőket anélkül, hogy ők ennek tudatában lettek volna. Csupán a csoport felét utasították kifejezetten arra, hogy mosolyogjon.
A tesztelési fázisban aztán többfeladatos tevékenységekre kérték az önkénteseket, melyeknek célja - anélkül, hogy ők ezt tudták volna -, a stressz kiváltása volt. Az első feladat során követniük kellett nem domináns kezükkel egy csillagot, melyet a tükörben láthattak. A második feladat során jeges vízbe kellett meríteniük a kezüket.
Mindkét feladat során szájukban tartották a pálcikákat, ahogyan ezt begyakorolták. A kutatók mérték a résztvevők szívfrekvenciáját és stressz-szintjét. A tanulmány megállapította: akiket arra utasítottak, hogy mosolyogjanak, vagyis ezt Duchenne-mosollyal tették, alacsonyabb volt a pulzusszámuk, mint azoké, akik tartották a semleges arckifejezést.
Azok, akik pálcikákat tartottak a szájukban, de nem kaptak kifejezett utasítást arra, hogy mosolyogjanak, szintén pozitív hatásról számoltak be, mely azonban nem volt annyira kifejezett.

A felfedezés mindenesetre azt mutatja, hogy a mosolygás stresszes időszakban segít csökkenteni a szervezet stresszre adott válaszának intenzitását, függetlenül attól, hogy az illető valóban boldognak érzi-e magát.
Ha legközelebb dugóba vagy bármilyen stresszes szituációba kerülünk, próbáljuk meg tartani a mosolyunkat egy percig. Nemcsak segít majd „mosollyal elviselni”, de a szívünknek is jót tesz – tanácsolják a kutatók.
A tanulmányt a Psychological Science közölte.
B.A.
Forrás >>
Képek: FreeDigitalPhotos.net



