Valójában nem tudom megmondani, pontosan hány éve nem dohányzom és azt gondolom, ez nagyon jó, mert sikerült teljesen elszakadnom és letennem ezt a függőséget - ha már az sem fontos, mióta nem csinálom. Előtte is volt már két időszak, amikor átmenetileg leszoktam, egyszer 1,5 évre, majd 8 hónapra mondtam búcsút a cigarettának. A mostanit pedig véglegesnek érzem.
Amikor dohányoztam, akkor láncdohányos voltam, mert szerettem dohányozni. Ez azt jelenti, hogy reggel, amikor felkeltem, minimum 3 szálat kellett az ágyból kimászva elszívnom, hogy elkezdhessem a napom, estére elfogyott a másfél doboz cigarettám és ha elmentem valahová a barátnőkkel és buli lett a vége, akkor még egy doboz minimum elszállt. Én nem mondtam magamnak olyanokat, hogy nem dohányzom a lakásomban, az ágyamban stb., mert annak a híve voltam, hogy nem frusztrálom magam tiltásokkal, ha már dohányzom, akkor mindenütt, ahol csak szeretek, meg is teszem. És szerettem a büdösségemet (mert indokot adott, hogy miért kell rágóznom), a sárga körmeimet (mert indokot adott, miért kell folyton kifesteni a körmöm) , szerettem venni a különböző vékony, nőies, szép dobozú cigarettákat, mert sikkesnek, dögösnek gondoltam magam, imádtam azt mondani a társaságban, hogy na még egy utolsó cigaretátt szívjunk el, mielőtt elmennénk, és a munkahelyemen is mindig minden fontos dolog cigiszünetben történt velünk, így persze semmiről nem maradtam le, és a cigis banda volt mindig mindenhol a leglazább, legjobb fejekből álló társaság. Miért is kellett volna abbahagynom ezt a nagyszerű szokásomat? Rám nem hatottak az akkoriban külföldről behozott cigarettákon lévő rákos tüdők, vastag feliratú okos tanácsok, hogy miért ne szívd a cigit és a különböző rémisztő, dohányzásról leszoktató kampányok.
Azonban hatott rám az, és szépen lassan elkezdtem az agyamat átállítani arra, hogy milyen is volt az életem azelőtt, mielőtt nem dohányoztam. Vajon vissza tudo- e emlékezni az akkori önmagamra? Arra, hogy milyen volt a saját illatom, a parfümöm illata? Hogy mit csináltam akkor, amikor vártam a buszt és nem dohányoztam a megállóban? Hogy milyen volt a hangulatom? Milyen volt a kondícióm? Mit csináltam, amikor örültem, boldog voltam? Mit csináltam, amikor ideges, feszült voltam, cigaretta nélkül? Elkezdtem ezeket előhívni magamban és rájöttem,hogy ha nem dohányzom, akkor nem veszítek el valamit, aminek a helyére kell találnom egy új dolgot, hiszen mielőtt nem dohányoztam, akkor volt egész az életem. Tehát ha leszokom a cigiről, akkor megint egész lesz és nincs egy felesleges pótszerem, mivel annélkül már jól működtem régebben is. Ez a gondolatmenet, a múltra való visszaemlékezés és annak előrevetítése a közeljövőben, hogy milyen leszek cigizés nélkül, segített nekem letenni a cigarettát.
Mellesleg megjegyzem, hogy a nikotin elvonása a legdurvább, mert nagyon gyakran, hirtelen és intenzíven jelentkezik, kb 1-1,5 óránként. Viszont jó hír, hogy 21 nap után enyhülnek az elvonási tünetek és kiürül a szervezetünkből.
Ma már szeretem érezni a ruhám öblitős illatát, a parfümöm illatát a sálamon. Szeretem az érzést, hogy fittebb vagyok, energetikusabb, nem köhögök, hogy a stresszt le tudom vezetni enélkül is, hogy az érzelmeim kimutatására nincs szükségem „ködösítésre” és a nemdohányzó munkatársaimmal, hatékony, gyors, dinamikus munkát tudunk összehozni stb. És igen, élvezem, hogy eljárhatok már kocsmázni, szórakozni és nem leszek büdös, mire hazaérek, és a gyereket is vihetem magammal, mert nem kap nikotinmérgezést. Mindezek miatt nagyon hálás vagyok az új törvénykezésnek, mert így jó eljárni szórakozni és nem utolsósorban megjegyzem, a másnaposságnak is kedvez a nemdohányozás!
Gelsei Bernadett
addiktológiai konzultáns
Kép: FreeDigitalPhotos
Ma van a nemdohányzók világnapja, ez alkalomból számtalan negatív, tiltó propagandára épülő írás, cikk és riport olvasható. Mindezeket egyértelműen az a jó szándék vezérli, hogy az elrettentő statisztikai adatok és példák révén leszoknak az emberek a dohányzásról és pont ezen a napon fognak megvilágosodni. Sokat gondolkoztam, addiktológiai szakemberként milyen üzenetem lehetne nekem ezen a napon dohányzó, nem dohányzó társaimhoz, ezért úgy döntöttem, a jól bevált személyes megosztás technikáját használom, mint az Anonim Alkoholisták vagy más hasonló önsegítő szervezetek tagjai.
Tetszett a cikk?



