
A tapasztalat azt mutatja, hogy a tágabb időintervallumokra való bátor tervezés segíti a túlélést, megduplázhatja az életkilátásokat és javítja, javíthatja az életünk minőségét. Ez csak akkor érvényes, ha mindez belülről jön. Hajlamosak vagyunk bizakodóknak mutatkozni, hogy ezzel sem terheljük a környezetünket, itt viszont a lélek mélyéről jövő mély életigenlés számít. Tekintsünk hát magunkba és őszintén vizsgáljuk meg életérzésünket és legalább magunkban tisztázzuk, hogy hányadán állunk pillanatnyilag.
Egy háromgyermekes anya esete kapcsán nézzük meg, milyen döntési helyzetek elé nézünk ilyenkor és milyen hatásai lehetnek ezeknek a döntéseknek. Katalin áttétes rákosként már maga mögött tudta a műtétet és kemoterápiát. Orvosként tisztában volt a túlélési esélyeivel, a leletei nem sok jóval kecsegtették. Hallott arról, hogy a Simonton-módszerrel sokan visszanyerték életkedvüket, megtanulták befolyásolni belső folyamataikat, így kereste a lehetőségét annak, hogy elsajátíthassa a relaxációs technikát és szembenézhessen azokkal a lelki tényezőkkel, amelyek feltehetőleg hozzájárultak a betegsége kialakulásához.
A nyugati országrészben lakott férjével és három kicsi gyermekével. Nagyon mély depresszió kerítette hatalmába, amikor látta, hogy a vártnál rosszabbak a perspektívái az összes orvosi kezelés ellenére is. Először Szegeden talált segítséget, majd Budapesten folytatta a Simonton-módszert. Nehezére esett sok szervezés árán otthon hagynia gyermekeit azért, hogy rengeteg utazás árán 2-3 órát foglalkozhasson magával. Mivel bizonytalan volt abban, hogy túléli-e ezt a betegséget, teljesen érthető módon minél több időt szeretett volna velük együtt tölteni. A rövid távú céljainak kétségkívül ez felelt meg a legjobban. Mivel megfogalmazta abbéli reményét, hogy kigyógyuljon a rákból, felmerült a kérdés, hogy ezt a hosszú távú célt mi tudná leginkább támogatni?

Ekkor úgy döntött, hogy időt áldoz magára és a gyógyulására és hetente elutazott Budapestre minden kényelmetlenséget, hajnali kelést, vonatozást, buszozást vállalva. Szívósan és elkötelezetten végigjárta azt a belső utat, amely segített kezébe vennie a sorsát, ezáltal visszanyerte derűlátását és napról napra jobban lett, javultak a leletei minden kivizsgáláskor.
Ennek már 7 éve. Gyermekei egyre nagyobbak, bőven megtérült a tőlük annak idején elvett idő. Katalin, aki minden orvosi módszert igénybe vett és pontosan betartott, ma azt állítja, hogy ezzel a lelki átalakulással is összefüggésbe hozható a gyógyulása.
Hogy az idő kinek dolgozik? Nekünk, ha jól gazdálkodunk vele és a lehetőségeinkkel, és ha találunk olyan hosszú távú célokat, amelyek valóban motiválóak.
Mi saját magunknak bevallhatjuk, hogy hogyan is állunk ezen a téren. Nagy a tét, érdemes komolyan venni.
Tőrös Ildikó
Simonton-terapeuta
Képek:
sixninepixels / FreeDigitalPhotos.net
David Castillo Dominici / FreeDigitalPhotos.net



