A nők gyakori megbetegedése a "petefészek-gyulladás". Valójában nagyon ritkán fordul elő önállóan, mert a petefészek és a hozzá vezető petevezeték gyulladása együttesen szokott jelentkezni, ez pedig a méh függelékeinek gyulladását jelenti. Az egyszerűség kedvéért azonban a nőgyógyászok ezt nevezik petefészek-gyulladásnak. A betegség - számos más ok mellett - gyakran egy melegvizű tömegfürdőben összeszedett fertőzés, vagy a hideg kövön való üldögélés, felfázás eredményeként jön létre.
A petevezeték vagy méhkürt a méh testétől a petefészekig vezető, 10-14 cm hosszú, vékony, kanyargós, gyenge körkörös izomzattal rendelkező csatorna, melyet csillószőrös hengerhámból álló nyálkahártya bélel.
Egyik vége a méh üregéhez csatlakozik, a másik pedig kesztyűujjszerű bolyhokkal a szilva nagyságú és formájú petefészekhez. A petevezeték feladata a peteéréskor kipattanó petesejt felfogása és továbbítása a méh üregeibe. Ebben segítenek a csillószőrök. Ha ebben az időszakban közösülés történik, a petevezeték közepe táján következik be a petesejt megtermékenyítése.
Leggyakoribb megbetegedése a petevezetéknek a gyulladás. Ezzel rendszerint együtt jár a kismedencei és méh körüli kötőszövetek gyulladása is, és a helyi elváltozásokkal egy időben az egész szervezet részt vesz a megbetegedésben. Ideje, időtartama szerint a gyulladás lehet akut (heveny), szubakut és krónikus.
A heveny petefészek-gyulladás jelentkezhet az enyhe és súlyos kórkép minden változatában. Általános tünetei közül jellemző a láz, a hányinger, hányás, szédülés, elesettség, majd egyik vagy másik oldalon igen heves szúró, nyomó, húzó vagy görcsös fájdalom. Az állandó hasi fájdalommal együtt a vállba, epehólyagba, combba is kisugározhat a fájdalom. Gyomor- és bélfájdalom, gyakori fájdalmas vizelés is társulhat az előbbiekhez. Gyakori tünet a folyás, emellett 40-70%-ban vérzési rendellenességek is kísérik a heveny petefészek-gyulladásokat.Heveny gyulladás alatt a laboratóriumi leletek közül jellemző a magas vérsejtsüllyedés és fehérvérsejt-szám.
A heveny függelékgyulladás ritka, nagyon súlyos következménye, ha a gyulladás miatt gennyel telt zsákká alakult petevezeték megreped, és a hasüregbe kiszabaduló baktériumtömegek hashártyagyulladást idéznek elő.
Amennyiben a heveny gyulladás teljes gyógyulása nem következik be, a folyamat szubakut stádiumba megy át, amelyre mind a helyi, mind az általános tünetek javulása jellemező. A szubakut gyulladás könnyen kiújulhat, és újból heveny folyamattá válhat.
Hosszabb fennállás után krónikus gyulladássá alakul. Ebben a szakaszban a fájdalom nem mindig állandó, gyakran csak menstruáció idején, közösülés vagy székelés alatt jelentkezik. A beteg rendszerint láztalan, esetleg menstruáció alatt tapasztal hőemelkedést. Gyomor- és béltünetek, fájdalmas vizelés ilyenkor is jelentkezhetnek, sőt folyás és vérzési rendellenességek is fokozhatják a beteg panaszait. A laboratóriumi értékek a krónikus gyulladás szakaszában nem mutatnak eltérést: a vérsejtsüllyedés és fehérvérsejt-szám normális.
Jó tudni, hogy nem mindig ilyen sorrendben keletkezik a függelékek gyulladása. Sokkal gyakoribb, hogy kezdetére nem is emlékszik a beteg: a kis számban bejutó kórokozók nem tudnak hirtelen elszaporodni, ugyanakkor a szervezetünk sem képes legyőzni őket, ezért lassan, fokozatosan alakul ki a krónikus, esetleg a szubakut függelékgyulladás.
Éveken át maradhatnak rejtetten a beteg petevezeték falában a kórokozó csírok, és a szervezet védekezőképességének csökkenése esetén (pl. "felfázás", klimax) a gyulladás újból fellobbanhat.
A függelékek gyulladása majdnem mindig bakteriális eredetű. Ritkán fordul elő, hogy a hasi szervek (belek) felől, belülről terjed rá a petefészekre, szinte kizárólag a hüvelyből jutnak fel a baktériumok a méhen keresztül. Éppen ezért rendszerint kétoldali megbetegedés következik be.
Régen a gonorrhoeás fertőzés volt a leggyakoribb, az akkoriban legelterjedtebb nemi betegség. Manapság gyakoribb a különböző gennykeltő baktériumok által előidézett gyulladás. Ezek nemi úton vagy a közel 100%-ban fertőzött meleg vizű fürdőkben jutnak be a női hüvelybe, és onnan a méhen keresztül a petevezetékbe. A felszálló fertőzést elősegíti a Trichomonas vaginalis elnevezésű, amőbaszerű, egysejtű élőlény, amely sok ezerszer nagyobb a gennykeltő baktériumoknál, és mozgásszerveivel (csillók, "unduláló" hártya és a spermiuméhoz hasonló farok) könnyen eljut a felső szervekbe, a felületére tapadt baktériumokkal együtt. Ott pedig a gennykeltők kiváltják előbb a méh, majd a függelékek gyulladását. (Trichomonas-fertőzéssel gyakorlatilag minden nő találkozik élete során.)
Dr. Lázár Erika
szülész-nőgyógyász szakorvos
Vital
A nők gyakori megbetegedése a "petefészek-gyulladás". Valójában nagyon ritkán fordul elő önállóan, mert a petefészek és a hozzá vezető petevezeték gyulladása együttesen szokott jelentkezni, ez pedig a méh függelékeinek gyulladását jelenti.
Tetszett a cikk?



