
Ha most a nyájas olvasó kicsit elgondolkodik a fenti kérdéseken, rá kell döbbennie, hogy kell lennie valami mélyebb tartalomnak a régi idők öltözködési kultúrájában, hacsak nem lesajnáló véleménnyel vagyunk róluk. Higgye el az olvasó - tudománytörténeti vélemények alapján állítom -, hogy a mai ember semmivel nem képes több információt a világról befogadni, mint a régi idők embere. Ők sem voltak butábbak, csak éppen mást helyeztek a gondolkodásuk fókuszába, mást tartottak fontosnak. Közel húsz éves kutatási tapasztalatom után ki merem jelenteni, hogy a szakrális öltözetek teljessége abból a célból született meg - ahogy azt ma is látjuk-, hogy energetikai támogatást nyújtson a viselőjének. Ugye, érzi mindenki, hogy más segítségre van szüksége a papnak, mint egy katonának? A régi alkimisták is más ruhát hordtak, mint a céh-legények. Ha már most igazak a fenti állítások, akkor igaznak kell lenni annak is, hogy sajátos emberi képességeket és tulajdonságokat segíteni lehet speciálisan kialakított öltözetekkel, különösen fejfedőkkel.
Miért éppen a fejfedők a leghangsúlyosabb öltözködési elemek?
Azért, mert a fejen helyezkednek el azok az erőközpontok, csakrák, amelyek a gondolkodásért, az intuícióért és a spirituális kapcsolódásért a felelősek. Ezen kívül a feji erőközpontok rendszerén keresztül elérhetőek az alsó erőközpontok is. A gerincvelői energiaoszlopon (a szusumnán) keresztül energetizálni lehet az egész rendszert.

A hatásmechanizmusa pedig ennek az egész logikának a formák energetikai adottságainak köszönhető. Ennek a gyökere pedig a szakrális geometriában keresendő, Platón szent geometriájában.
A mai kor embere pedig ösztönösen érzi, hogy a személyes igényei és a divatkalapok formái köszönő viszonyban sincsenek egymással. Ahelyett, hogy egy kalap térformája segítené valamiben a viselőjét, inkább fokozza rossz energetikájával a káoszt az ember belső világában és fizikumában.
A szakrális öltözködésről szóló cikksorozatunk következő részében a szakrális kalapdivatról lesz szó.
Girardi



