A zsírszövet után a kötőszövet következik. Ebből lesz a következő „szemétlerakó” hely. A régebben elbagatellizált tünetek most már betegség formáját ölthetik. Gyakori tünet a hideg láb, a lepedékes nyelv, gennyes mandula, hajhullás. A szervezet elsavasodásának csalhatatlan jele a fejfájás. A fejfájás mindaddig tart, míg a savak közömbösítése le nem játszódott.
A kötőszövet után a szervezet az izmokat és a porcokat kényszerül „szemétlerakónak” használni. Ekkor kezdődnek a komolyabb fájdalmak.

Izomfájdalmak, vérkeringési zavarok, ízületi problémák. Mivel az izmok már tele vannak salakanyaggal, a szervezet a több ezer kilométer hosszú érrendszerből kezdi elvonni az ásványi anyagokat. Az érfalból elvonódik a kalcium, és az ér rugalmatlanná válik, nem zár kellőképpen. A kialakult szükségállapot hatására a szervezet egyre több koleszterint termel. Ez az óvintézkedés segít megerősíteni és rugalmasan tartani az érfalakat. Mivel azonban a vér tele van salakanyaggal, a koleszterin ezzel ragacsos anyaggá egyesülve kicsapódik az érfalon.
Vigyázzunk! A salaktalanítás nem azonos a salakoldással!
Ha nem vigyázunk arra, hogy a salakoldással egyidejűleg a közömbösítésről is gondoskodjunk, akkor salaktalanítási krízisek léphetnek fel, ami egyes esetekben infarktushoz is vezethet! Ez főleg tartós éhezés, böjtölés esetén fordul elő. A salakanyagok föloldódnak, a korábban közömbös savak, mérgek újra felszabadulnak. A szív nem viseli el a savak durva támadását és begörcsöl.
A salaktalanítás három lépése: salakoldás, savak közömbösítése, a savak és salakanyagok kivezetése.
A szervezet elsalakosodása ma már népbetegségnek tekinthető.
A fogyókúra során ne felejtsük el: zsírt tudunk égetni, de mérget nem. Fogyáskor a zsírban raktározott mérgek felszabadulnak, és a vérbe kerülnek. A máj feladata lenne a méregtelenítés, ezt elsősorban az enzimek segítik elő. Enzimek hiányában a máj nem képes ellátni méregtelenítő feladatát, viszont a mérgek a vérben nem maradhatnak, ezért a máj újra zsírsejteket képez, hogy elássa a nem kívánatos mérgeket. A nagy nehézségek árán lefogyasztott zsírpárnák visszafoglalják nemrég elhagyott helyüket. Ezért mielőtt fogyókúrába kezdenénk, végezzünk alapos salaktalanítást, állítsuk vissza szervezetünk sav-bázis egyensúlyát.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az elhízás lelki hátterét sem.

A túlsúlyos ember általában valami, vagy valaki ellen „védi” magát, és mintegy védőréteget épít maga körül, zsírból. Az önbizalomhiánynak, önértékelési zavaroknak, szeretethiánynak, félelmeknek kulcsszerepe lehet az elhízásban.
A fiatal édesanyák, ha gyermekük sír, általában valamilyen ételt adnak a gyerek szájába, mivel nem tudják sírását mivel magyarázni. Figyeljük meg az utcán sétáló kisgyermekes anyukákat. Amint gyermekük sírni kezd, cumisüveget nyomnak a szájába. A gyermek ezt tudat alatt rögzíti, és összekapcsolja az ételt a fájdalom, szomorúság érzetének enyhülésével.
Felnőttkorban ez az érzés aktiválódik, és ha az illetőt bármiféle fájdalom vagy lelki sérülés éri, rögtön az étel után nyúl. Ismét beindul az ördögi kör. Ha fáj a lelkem, eszem, ettől pedig hízok, amitől aztán depressziós leszek, ami ismét az evésre sarkall. Nagyon nehéz ebből a körből kitörni, általában szakember segítsége szükséges hozzá.
Lukács Tünde
Természetgyógyász, kineziológus
Képek: www.morguefile.com



