Azt halljuk mindenhonnan, hogy legyen egészséges, amit megeszünk. De mi a helyzet a hagyományokkal, mit ettek elődeink néhány száz, vagy éppen néhány százezer évvel ezelőtt? És ha nekik az akkor jó volt, akkor miért akarunk mi most változtatni? Van itt kérdés bőven…

 
Gianni Annoni, a lelkes olasz szakács 16 évvel ezelőtt szeretett bele Magyarországba. Vallja, hogy egy jó vendéglátós mindent a több száz éves alapokra épít. Éppen ezért rajong mindenért, amin az idő foga már nyomott hagyott.
 
Segal Viktor mesterszakács megjárta már Tel Aviv, Lion és Amsterdam nevezetes vendéglőit. Főztjéről elismerően nyilatkozott a New York Times neves kritikusa, és kulináris műveit megtisztelő figyelemmel tüntette ki a Michelin bizottság is.
A két ember régóta ismeri már egymást, több alkalommal is dolgoztak már együtt, mégis teljes enmás irányzatait kedvelik a gasztronómiának. 
 
Gianni: Jól ismerem Viktort, és szerintem a szakmában nagyon jó séfnek számít. Van saját mondanivalója, ami fontos a szakmában. Ugyanakkor fel is tud húzni engem rendesen, például amikor azt állítja, hogy a lasagne Magyarországról származik, a spagetti meg Kínából – tehát ért hozzá, hogyan lehet engem bosszantani.
 
Az étkezés kultúrája, még ha olykor lassan is, de folyamatosan változik. A nagy habzsolásoktól a nélkülözésig, a visszafogott családi vacsorákon át a gyorséttermekben pillanatok alatt bekapott falatokig minden megtalálható a színes palettán. Több történelmi kor is híres a hedonista élvezetekről, mégis ma számít népbetegségnek az elhízás. És volt, amikor egy szelet hús felért egy ötfogásos vacsorával. A második világháború során az egy hétre jutó fejadag ma már talán előételnek sem számítana – Angliában például az egy heti háborús fejadag személyenként 2 szelet bárányhúst, 30 g sajtot, illetve 120 gramm A és D vitamindús, speciális margarint tartalmazott. Churchill szerint csodás egy lakoma! Zöldségből viszont annyit ehettek, amennyit akartak, hiszen „Egészséges nemzet erős országot jelent”. 
Érdekes, hogy nem az angol konyhát tartják ma a leghíresebbnek, mégis a mai celeb-szakácsok többsége onnan származik.
 
Gianni: A gasztronómia egy folyamat. A hagyományokat tisztelni kell, ami nem egyenlő azzal, hogy úgy kellene öltözni, mint régen, vagy annyit kellene enni, mint régen. Mindennek van egy fejlődése, de azért ma gyakoriak a túlzások, és ezek én nem szeretem. A hagyományokat nagyon fontos megőrizni, pont azért, mert a főzési alaptechnikák is innen indulnak.
 
Segal Viktor: Ezzel viszont nem jutsz előrébb. Ki kell próbálni egy csomó minden újdonságot, és abból megtartani azokat, amik beválnak. 

Segal Viktor és Gianni
 
Molekuláris gasztronómia
 
Ki gondolná, hogy a kémia és fizika segítségével olyan extrém falatokat nyerhetünk, amik után mind a tíz ujjunkat megnyaljuk! A nitrogénnel pedig mindez lehetséges, még ha elsőre ijesztően is hangzik.
  
Segal Viktor mesterszakács a molekuláris gasztronómia gyakorlója. Ez tömören azt jelenti, hogy főzés közben tartályból önt -197 C fokú nitrogént bizonyos ételekhez. 
A molekuláris gasztronómia a konyhaművészet világának az az ága, amely tudományos alapokra épül: a kémia és a fizika segítségével alkot ehető dolgokat. Ráadásul egy magyar tudós, Nicolas Kürti, azaz Kürti Miklós nevéhez köthető. Ma már a legdrágább éttermek étlapjain is megtalálhatók ezek a fogások. 
Segal: „Igazából ez most egy trend, ami néhány éven belül be fog épülni a gasztronómiába.”
 
Készítenek belőle például szilárd szószt, salátaöntetet, amely állítólag még inkább kiemeli az ízeket. De fagylaltot és egyéb desszerteket is.  
Segal: „A molekuláris gasztronómia felborította a hideg/meleg ízlésvilágot, sőt a szemmel való érzékelést is: ha valamire ránézünk, és azt mondjuk, piros és meleg, az elképzelhető, hogy éppen sárgadinnye, és jéghideg. Nem ez a jövő, persze, de egy nagyon érdekes gasztronómiai újdonság.  Furcsának tűnik, miközben teljesen természetes anyagokból dolgozunk. Csak annyi, hogy más állagú, textúrájú anyagokat készítünk. A technológia a lényeg, ami valószínűleg 4-6 éven belül be fog kerülni a mindennapi vendéglátásba. Az alap mindig ugyanaz, csak a technológia változik, így van az, hogy amit anno másfél napig sütöttek kemencében, azt ma vákuumzacskóban elkészítjük”.
 
Gianni: Én kóstoltam már, de nem fogok ilyet enni. Egyébként nem az a probléma, hogy vannak séfek, akik ilyenekkel kísérleteznek, hanem hogy vannak séfek, akik innen indulnak, és alapdolgokat meg sem tanulnak. Pedig az alapoktól kell indulni, és onnan fejlődni. Alapok nélkül az egész építkezés összedől!
Paleolit táplálkozás 
A paleolit korszak nagyjából 120-130ezer évvel ezelőttre tehető. El sem tudjuk talán képzelni, mi mindent ettek akkoriban a kőkorszaki szakik. Nem dúskáltak az ételekben, az biztos. Ráadásul a paleolit táplálkozást követők szerint a tehéntej már nem is elég jó, kizárólag anyatejet ihatunk, hogy egészségesek maradjunk.
 
Szendi Gábor klinikai szakpszichológus:  
„Amikor kialakult a földművelés, de különösen az elmúlt 100 évben táplálkozásunk alapjai a gyorsan felszívódó szénhidrátok lettek. A szénhidrát rendkívül gyorsan szívódik fel, ami nagy vércukor-választ eredményez. A magas inzulin-válasz miatt hullámzás alakul ki a vércukorszintben.” 
 
A magas szénhidrát tartalmú ételek nem laktatóak, viszont nagyon hizlalóak, és Szendi Gábor szerint a tej sem élet-erő-egészség:
 
Szendi: „A tejtermékek egyik alattomos hatása, hogy autoimmun folyamatokat gerjeszt a szervezetben. Ezek egy része gyermekkorban is látványos, például az egyes típusú cukorbetegség hátterében a korán bevezetett tejfogyasztást, vagy a gabonafélék fogyasztását tekintjük kiváltó tényezőnek. A tehéntej összetevői teljesen mások, mint az emberi tejé. Olyan fehérjék vannak benne, amit az emberi szervezet egy ellenséges fehérjének tekint, és autoimmun folyamatot indít ellene.”
 
Ugyanígy a gabonafélékben és a hüvelyesekben található fehérje is hasonló hatásokat vált ki a szervezetben. Ezért a paleolit táplálkozás szerint nem ajánlott hüvelyeseket, tejtermékeket (kivétel az érett sajtok), gabonaféléket, rizst, burgonyát, kukoricát, és minden olyan szemes terményt fogyasztani, amelynek magas a szénhidráttartalma. A rossz étrendnek az elhízás csak az egyik következménye:
 
Szendi: „A belső szervek köré is lerakódik egy láthatatlan zsírréteg. Lehet valaki karcsú vagy deltás, de közben zsír van a belső szervei közt, ami gyulladásfaktorokat termel. A magas gyulladásszint szív- és érrendszeri megbetegedéseket okoz, és a lakosság fele ebben hal meg.”
 
A paleolit táplálkozás szakértői kapcsolatot találtak a rák, a depresszió és az étkezési szokások között is.
 
Gianni: „Biztos jó ez a paleolit táplálkozás, de azért enni kell, és enni jó. Nem igaz az, hogy a keleti országok rosszul táplálkoznak: bizonyos emberek táplálkoznak rosszul! A gasztronómiai kultúrát újra fel kell építeni, és a gyerekeket is ennek megfelelően nevelni. Magyarország erős abban, hogy például csak pörköltfesztivált mer csinálni. Pedig egy csomó étel van, ami a magyar kultúrához tartozik, és nem pörkölt. A nagy probléma egyébként az, hogy sok ember csak bekap valamit, és rohan tovább. A stresszes életben az emberek nem ülnek le nyugodtan enni. Pedig az étkezés fontos családi esemény, ahogy például a piacon történő bevásárlás is. Nem jó, ha csak azért eszünk, hogy valami legyen a gyomrunkban, vagy ha tévézés közben mellesleg eszünk valamit. És nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy milyen munkát végzünk: egy sportolónak például kell a szénhidrát, a cukor pedig kell reggel.” 
 
Gianni hagyománytiszteletére egyik „élő” példa a 100 éves kovász: a családjában csinálták 100 évvel ezelőtt, ő pedig a nagymamájától örökölte.
 
Gianni: „Nagymamám nagyon kötődött a konyhaművészethez. Tőle rengeteget tanultam, és amikor ő elhunyt, elmentem a házához, és elhoztam az anyakovászt. Ezt folyamatosan gondozni kell, és amellett, hogy kenyerek, sütemények alapjául használom, tovább is viszem a családi hagyományokat.”  
 
 
Gyorsétkezés
 
Egytálétel, gyorsétterem, chipsek - minden jöhet, ami egészségtelen? Komoly iparág épül az időhiányban szenvedőkre és az egyedülállókra. Mért nem szeret főzni az, aki egyedül van? Gyakrabban jár étterembe? Ha választunk: nézzük-e az árakat? Előrecsomagolt egytálételek, gyorséttermes vacsora. Számít-e, hogy miből készül, vagy csak az a lényeg, hogy gyorsan kapjunk be valamit? 
 
Segal Viktor: „Azt még meg tudom érteni, ha napközben valakinek nincs ideje, és bekap valamilyen gyorsételt. De hogy este is azt visz haza magával?! Erre teljes iparág épül, Angilában például gyönyörű színes csomagolásokba teszik, amik azt éreztetik, hogy milyen egészséges dolog lapul benne. Pedig a többségük tele van E-vel. Igénytelenségnek tartom, mert be lehet vásárolni egy közértben 15 perc alatt, majd otthon rendes ételt csinálni belőle további 15 perc alatt. Egy személyre persze én sem szeretek főzni, de előre több napra is le lehet főzni, vagy csak zöldségeket lepirítani egy személyre. Ma Budapest belvárosában egy étteremben 3 fogást megebédelni ugyanannyiba kerül, mint egy gyorséttermi láncnál megenni egy nagymenüt. De előbbi esetében egy kulturált környezetben ülsz, és normálisan kiszolgálnak. Eleve ülve eszel! És normális ételeket…”
 
Gianni: Ha viszont nagyon alacsony az ára, akkor féljél! Például egy plázában 1500-ért eszel valamilyen gyorskaját, akkor féljél, mert ott igen magasak a bérleti díjak, azt pedig valahogy ki kell termelni… 
 
Emlékeznek, milyen volt 20 évvel ezelőtt a konyhájuk? Arra, hogy miben és mivel főztek a szüleik? Az elmúlt néhány évtizedben rengeteget változott a magyar konyha. Ma már például a legtöbben zsír helyett olajjal főznek. De milyen a magyar konyha megítélése a nagyvilágban?
 
Segal Viktor: „Én 1989-ben kerültem ki külföldre, és nagyon sok helyen dolgoztam, 13 éven át. Szomorú a helyzet, a legnagyobb csalódás számomra az volt, hogy rájöttem, nem világhírű a magyar konyha. A pacalt például Olaszországban jobban csinálják. Hihetetlen harcok vannak az új és a régi generáció szakácsai között: meg szabad-e újítani, és ha igen, mit szabad. Vannak olyan ételek, amelyek már túlságosan is újra lettek gondolva, és sok a melléfogás is. Sokszor egy-egy nemzeti konyha befogad valamit, kicsit változtat rajta, és aztán már magáénak tekinti az egészet. Az utolsó 5-6 év ezekről a harcokról szól. De ezzel együtt megújult a vendéglátás, ami viszont jó: sokkal igényesebb helyek lettek, igényesebb ételekkel. Persze ehhez az kellett, hogy az emberek is sokkal igényesebbek lettek, hiszen végül úgyis a vendégek döntenek.” 

A témával a LifeNetwork TV Life Magazinja foglalkozik vasárnap este.

Kép: piqs.de FrankAckermann: diner mallorquin
 
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.