Évekkel ezelőtt, mikor még nem foglalkoztam látásjavítással, havi rendszerességgel jártam idősek otthonába beszélgetni. Feltűnő volt, hogy a gondos és szeretetteljes ápolás ellenére, a legtöbb idős embernek milyen gyorsan rosszabbodott a látása, olyannyira, hogy volt, aki egy éven belül szinte teljesen megvakult.
Emocionális magyarázatot nyújt a látásromlásra, mikor ellentétbe kerülünk saját magunkkal, amikor olyan dolgok meglátására kényszerítjük szemünket, amit nem akarunk látni. Ez a belső feszültség stresszhelyzetet teremt a számunkra, ami a szemizmok működését is befolyásolhatja.
Egy depresszív élethelyzetben, vagy közömbös környezet hatására hajlamosak vagyunk mereven, pislogás nélkül magunk elé bámulni, ez a nézési mód kedvez a rövidlátás kialakulásának.
Figyeljünk magunkra, ha észrevesszük, hogy csak bambulunk, és jó ideje nem nézünk semmit, bár nyitva van a szemünk: azonnal korrigáljunk, és fókuszáljunk, lehetőleg valami távolabbi pontra.
Nagyon jól tréningezi a szemet, ha egy távoli és egy közelebbi pontot váltakozva nézünk.
Gyakorlat:
Helyezkedjünk el kényelmesen, a gerincünk legyen egyenes, hátizmaink pedig lazák. Vegyünk néhány mély lélegzetet. A gyakorlat végzése során ne feledkezzünk meg a nyugodt, egyenletes légzésről!

Orrunkkal egy magasságban, attól 30 cm-re emeljük fel egyik kezünk hüvelykujját, vele egy vonalba pedig másik kezünket, kb. 50 cm távolságba. Először nézzünk az orrunk hegyére, a közelebbi ujjunkra, majd a távolabbira, végül megint az orrunk hegyére. Ismételjük ezt a gyakorlatot, először háromszor, négyszer. Fokozatosan, napról napra növeljük a mennyiséget, négy percig. A gyakorlatot mindig palmírozással fejezzük be!
Bozsó Zsuzsanna
www.bozsozsuzsa.hu



