Együttműködés a saját testünkkel
Azt jelenti, hogy figyelemmel vagyunk a testünk irányába, együttműködünk vele. A testtudatosság az önismeret útja is… tapasztalatszerzés és móka. Lehetnek különféle fokozatai, az olyan apróságtól kezdve, mint: ha teli pohár van a kezemben és megkérdezik az időt, akkor nem fordítom ki a pohárból a folyadékot, egész olyan magasságokig, amikor már a belső szerveink működésébe is bele tudunk szólni, mint például szabályozni a női ciklus hosszát és mennyiségét vagy olyan „rejtett” izmok működését mint a transversus abdominis vagy a medencefenék intim, tudatosan működtetve nagyon is huncut izmai.
A test a lélek temploma – bánj vele aképen
Ezoterikus, spirituális körökben néha hajlamosak az emberek a testtel kapcsolatos dolgokat egy picit háttérbe szorítani, rosszabb esetben elhanyagolni, vagy aszkézist, vegetáriánusságot, megvonást hirdetni. Teszik ezt talán azért, hogy a szellemi munkára fektessenek nagyobb figyelmet, oda tegyék a fókuszt. Így sok esetben a test maga (mint a fizikai síkon jelenlévő megnyilvánulásunk) kiesik a figyelem teljességéből és így fölborul a kényes egyensúly test-lélek szellem között. Akár konkrétan is értheted ezt: a lábak összeakadnak, a gerinc elferdül, a szemek kancsalítanak, vagy különbözőképpen romlanak, a tartásunk megdől az egyik irányba, megjelennek a fájdalmak. Máris itt állunk egy csokor fizikai szinten jelentkező problémával. 
A test a lelki felismerések postása
A testünkkel való foglalkozás és a rá irányuló figyelem (testtudatosság) nem jelenti azt, hogy a szellemi, spirituális törekvéseinkre kevésbé figyeljünk. Épp ellenkezőleg! A test mozgatása és a ráirányuló figyelem sok megértést hoz(hat) az életünkbe. A magam részéről a legtöbb felismerésem önmagamról mozgás közben, vagy a teljes mozdulatlanságból érkezett/érkezik meg hozzám. Akinek még nem volt ilyen élménye, érdemes kipróbálni! Sokszor láttam a tanítással töltött évek alatt, hogy mennyire nem stimmel a testtudatosság az emberekben (ezért is kezdtem tanítani, hogy részem legyen a változásban!). Látnak egy mozdulatot, próbálják leutánozni, azt hiszik, hogy sikerült és közben nem látják, hogy egész mást csinálnak - még akkor sem, ha látják magukat a tükörben. Nem érzik a saját testüket és nem kapcsolják össze még a tükörképükkel sem. (Ezért nem szoktam javasolni, hogy videóról tanulj meg hastáncolni, vagy más speciális mozgásokat próbálgass.)
Nézzük meg mi a jellemző manapság a testünkkel kapcsolatosan? Körülnézek az utcán és ezeket látom:
-
görbe hátak
-
görnyedt tartás
- csámpás járás
- előreinduló fej
- hátradugott popsi
- megemelt vállak
- kitolt has
Testalkattól függetlenül, csak a helytelen állás látványra kövérít, illetve a jó tartás slankít. És akkor még az egészségügyi vonatkozásairól nem is beszéltünk.
Gyakoroljunk egy kicsit közösen! Nézzük az állást:
Helyesen állni annyit tesz, hogy beigazítjuk a testet. A lábfejek a csípőcsont vonalában vannak és párhuzamosak, előre néznek. A térdek enyhén rogyasztva (tehát nincs hátrafeszítve ütközésig, nincs teljes nyújtás). A hasat picit be- és felfelé húzzuk, ettől a csípőnk előre és felfelé billen, így a farokcsont jobban a talaj felé mutat. Ezt valóban meg kell tanulni és gyakorolni, hogy erőfeszítés nélkül, könnyedén menjen ez a hasbehúzás. A bordákat felemeljük (nem ki!!), így szabadon áramolhat a levegő is, könnyedebben lélegzünk és magasabbak is lettünk. A vállak kicsit hátra és lefelé indulnak, a lényeg, hogy ne mi tartsuk őket (főleg ne emeljük), hanem hagyjuk, hogy a test tartsa meg, hadd lógjanak a test mellett/előtt a karok. Amennyiben a bordákat tartjuk, a vállak nem fognak előreesni. A fülek a váll vonalában vannak, a fejtető felfelé irányul (nem az áll!). És most lélegezzünk egy mélyet! Jól esett, ugye? Pár perc a királynői tartásért!
Kicsit bonyolultnak tűnik? Pedig nem az. Olvassuk el az előző bekezdést még kétszer és álljunk neki. Néhány perc – de megéri! Egy kis odafigyelés, egy kis gyakorlás és máris emlékeztettük a testünket arra, hogy bizony tudjuk a módját hogyan optimális a testtartásunk. Annyira hozzá vagyunk szokva az eltorzult testtartásokhoz, hogy először valóban kihívás és érdekes élmény megtapasztalni a jót. Később már el sem tudjuk majd képzelni, hogy hogyan állhattunk görbén…
Azután ott van még az, hogy hogyan ülünk, eszünk, járunk, cipekedünk, emelünk, állunk fel, ülünk le, fordulunk meg, futunk a busz után, sportolunk, táncolunk, stb.
A testtudatosság sportbéli szerepe egy külön cikket is érdemelne, hogy a sérülések elkerülhetőbbek legyenek és maximalizáljuk az eredményeket. Az eltorzult testtartásunknak köszönhetően a légzésünk is felületes és egyenetlen lett, a figyelmünkkel itt is könnyedén tudunk a magunk hasznára lenni.
Mire jó még a testtudatosság, milyen területeken válik hasznunkra?
Az egészségen, egyensúlyon, önismereten, sporton, napi tevékenységeken kívül eszembe jut még az érzelmek világa, az érintés és annak csodája.Minden érintés egy beavatás és egy megismerés. Hozzáérsz a másikhoz és az egész lényed megosztod vele. Ha egy pillanatra odafigyelsz, láthatod az érintésben magadat és a másikat is. Annyi minden történik egyetlen érintésben! Mennyi energia!
Képzelj el egy pofont lelassítva: milyen érzelemhullámok kapcsolódnak hozzá az elindulásakor, menet közben és az elcsattanása után?
Képzelj el egy simogatást lelassítva: milyen érzelemhullámok kapcsolódnak hozzá az elindulásakor (honnan indult valójában?), menet közben és miután elveszed a kezed? Gondolkodtatok-e már valaha azon, hogy mennyire használjátok tudatosan a testeteket?
„Egy új nézőpontra rálelni olyan felszabadító érzés, mintha ajándékba kaptál volna egy egész világot, egy egész életet. Egyensúlyt találunk a szó összes értelmében.” (Tara)



