Önértékelés
Testünk megélése jelentős mértékben meghatározza az önértékelést és az énképet, mely a személyiség központi része, meghatározza viselkedésünket és mindennapi közérzetünket. A megváltozott testkép okozta szorongást különösen a kezelések ideje alatt fokozhatják a női szerepekben, szociális kapcsolatokban (például szexualitás, munka, szabadidős elfoglaltságok) történő, negatívumként átélt változások.A sebészeti beavatkozások közül inkább a radikális műtétek, az emlőmegtartó műtétek már kevésbé keltenek szorongást. A műtét érzelmi jelentése ugyanakkor elsősorban a beteg személyiségétől, testi önértékelésétől, addigi életútjától függ, és csak másodsorban a metszés mértékétől és láthatóságától. Irodalmi adatok szerint a nőknek mintegy egyharmada, annak ellenére, hogy az emlő teljes eltávolítása után több gond jelentkezik az énképpel, nőiességgel, öltözködéssel, mégis ezt a műtéti megoldást érzi biztonságosabbnak. Tovább növelhetik a lelki megterhelést a kezelések kapcsán előforduló átmeneti vagy végleges változások. Ilyenek a sugárkezelés okozta kozmetikai problémák, a kemoterápia okozta hajhullás, mely sok nő szerint lehangolóbb, mint maga a műtét. A kutatások azt mutatják, hogy azok nők, akik részt vehettek a kezelésekkel kapcsolatos döntéshozatalban, kevésbé feszültek, kevésbé szorongóak, mint azok, akiket nem vontak be a kezelési módok kiválasztásába. Mindez azt támasztja alá, mennyire fontos már a kezdetektől részt venni a döntéshozatalban.

Találkozás a megoldásokkal
A betegséggel való megbirkózás lelki képességét „coping”-nak nevezi a szakirodalom. Mindenkinek megvan a maga elfogadási stílusa, amit a hétköznapokban felmerülő problémák megoldására is használ. Akik aktívak és jó a probléma-megoldó készségük, rugalmasabbak, akik többféle megküzdési módszerrel is képesek működni. Az aktuális problémához igazodva tudnak közülük választani, jobb életminőséggel élnek, kevesebb hangulatzavarral küzdenek. A diagnózis feldolgozásához, az új helyzetekhez való alkalmazkodáshoz sokaknak nincs szüksége pszichés támogatásra, mert önerejükből, családjuk, barátaik, környezetük, onkológusuk segítségével visszanyerik lelki egyensúlyukat. A páciensek körülbelül egynegyede igényel érzelmi támogatást, pszichoszociális gondozást.
Klubmozgalom
Számos lehetőség áll mindenki rendelkezésére, mely segítheti az aktív megbirkózást, a megváltozott testképhez való alkalmazkodást. Alapvető jelentőségű a jó, teherbíró orvos-beteg kapcsolat. A relaxáció a testi és lelki egyensúly megtalálását és megtartását szolgálja. A mozgás, például a gyógytorna, a jóga és a mozgásterápia célja a testkép elfogadásának támogatása, feszültség- és szorongásoldás, hangulatjavítás, a test feletti kontroll visszaszerzése.

A klubmozgalom lehetőséget ad a problémák megosztására, a már gyógyult betegek jelenléte, tapasztalatai biztatást, példát nyújtanak. A pszichoterápiás módszerek a páciensek minél mélyebb megismerésével segíthetnek a betegek önismeretének fokozásában, hogy mozgósíthassák és a gyógyulás szolgálatába állíthassák a saját erejüket. A csoportokban való részvétel javítja az alkalmazkodást, fejleszti az emberi kapcsolatokat. A jó közérzet és a kialakuló kapcsolatok növelhetik az önbizalmat, és átsugározhatnak más személyekre, a környezetünkre is. Mindazoknak, akik ezen az úton járnak, hasznos kísérői lehetnek a bátorság, a kreativitás és a humor!
Dobosy Ildikó



