Prof. Dr. Halmy László: Hogyan jelentkezik az elhízás az egészségügy szakembereinél? Háziorvos: a körzetében lakók egyötöde (21%) elhízott és több mint egy harmada (40%) túlsúlyos. Ez összesen 61 %-a az ellátott terület lakosainak. Természetesen ez az arány a betegek körében nagyobb.

Gyakorlati szakemberek:
Háziorvos: a körzetében lakók egyötöde (21%) elhízott és több mint egy harmada (40%) túlsúlyos. Ez összesen 61 %-a az ellátott terület lakosainak. Természetesen ez az arány a betegek körében nagyobb.

Szinte tehetetlenül szemlélheti, hogy a testes betegei évről évre gyarapodnak, vagyis nemhogy fogynának, de még megtartani sem tudják eddigi súlyukat.



Tudja, hogy kevesebb gyógyszert kellene felírnia hipertónia, cukorbetegség, egyes szívbetegségek, térdízületi betegségek esetén, de ez elképzelhetetlen.

Előbb tanácsokat ad, szidja a drágán beszerzett csodaszereket, majd elküldi, vagy elengedi betegét egy fogyókúrával foglalkozó gyógyhelyre. Itt a kövér beteg megembereli magát. Keveset eszik, tornázik, sétál és megrémül a súlyosabb esetek látványától, na meg a szakemberek riogatásától. Le is ad pár kilót majd megjelenik tavalyi ruhájában. Büszke és boldog. Ez az állapot néhány hétig tart, majd alattomosan ismét felkúszik rá egy-két kiló, amelyeket egyre több követ. Régi életmódjába visszazuhan és újra gyakori vendég a háziorvosi rendelőben. Mit tehet itt az orvos?

Az asszisztens: A rendelő ablakán kipillantva már látja a nehézkes léptekkel közeledő kövér beteget, aki ezután szuszogva üldögél a váróban, és békésen piheni ki az idejövetel fáradalmát. Igaz, hogy lefolyik a számára alul méretezett kis székről, de itt megnyugszik a kedves fogadtatástól. Néhány jól irányzott kérdés - ismert válaszok. Alig ettem, kicsit mozogtam, rossz az otthoni mérlegem és nem értem, miért híztam megint. Néhány bátorító tanács és az érkező háziorvos részére kész a referátum: a kis beteg megint elengedte magát, nincs mit tenni.

A védőnő: Felkészülten megy ki a családhoz, hiszen már sok éve ismeri őket. Tudja, hogy diétás vacsoráról számolnak majd be, de ha kinyitja a frizsider ajtaját, kiesik a betuszkolt darab szalonna, ott a maradék pörkölt, és üres a zöldséges, gyümölcsös rekesz. A duci lány elkeseredett, mert otthagyta a fiúja, és bánatában tömi a csokoládét magába. A kisfiú szepeg, mert anyjának éppen arról panaszkodik, hogy csúfolják a többiek. Testnevelési órán nem tud kötélre mászni, és a szünetben nevetségesen mindig ő a fogó, mert nem ér utol senkit. Az apát az egész nem érdekli. O sörözik. Mit lehetne tenni ezzel a családdal?

A kórházi orvos: Újra beutalták ezt a monstrumot. Megint szörnyű kövér, pedig fél éve leadott vagy hat kilót. Most újra elfoglal majd egy ágyat mások elől. Jó hogy a vérnyomása magasabb, meg a vércukra is, de miért nem fogy le? Majdnem leesik a vizsgálóban a vizsgálóasztalról, lepattan róla a vérnyomásmérő mandzsettája, és folyton izzad. Rémes. Még jó, hogy a héten szabadságra megyek. Úgysem tudjuk a kórházban fogyasztani, hiszen a TB nem fizeti a hosszabb kezelést. Na meg a nővérek is panaszkodnak, hogy nem lehet tőle vért venni, mert nincs vénája. Egyébként is folyton a büfé körül látják nézelődni.

Teoretikusok:
Az akadémikus: Mit zavarnak ezzel az elhízással! Beszélhetnek nekem a kisétkű kövérekről. Még az Egészségügyi Világszervezet is hiába mondja, hogy az elhízás betegség. Az elhízottak nagyevők. Punktum.

A társadalomorvos-tanász: Lehet, hogy az elhízás világjelenség, de idehaza nem biztos, hogy így van. Igaz, hogy néhány vizsgáló szerint nagy számban fordul elő, de randomizált, reprezentatív microcenzuson alapuló országos vizsgálatok nem voltak. Igaz nincs rá pénz, de amíg nem lesz, foglalkozzunk a dohányzással. Lehet, hogy az egészségbiztosítónak sokba kerül az elhízás és a kísérő betegségek, de a megelőzés is drága. Egyébként is ki tudja, hogy a finanszírozott betegek közül hány kövér? Még érlelődjön a dolog, az elhízás nem igényel sürgősségi ellátást.

Másként látja a kérdést az Egészségügyi Világszervezet. 1997. évi konzultációjáról kiadott riportja, amely a következő jelentő megállapítást tartalmazza: Az elhízás krónikus betegség, amely egyre jobban előtérbe kerül mind a fejlett, mind a fejlődő országokban, gyermek- és felnőttkorban egyaránt. Más, krónikus nem fertőző betegségek kulcsszerű, kockázati tényezője, továbbá az elhízás előfordulása még soha nem mutatott olyan nagyfokú növekedést, mint manapság.

Az Elhízást Kutató Európai Társaság Magyarország részvételével 1999. júniusában kiadta a Milánói Nyilatkozatot, amelyben a kormányokhoz fordul az elhízás problémáinak megoldása érdekében.
A kérdés jelentőségét már az elmúlt évben felismerve a Magyar Elhízás Ellenes Alapítvány, Konszenzus Konferenciát rendezett az elhízásról.

A témaválasztásra az adott okot, hogy az elhízás egyre nagyobb szerepet játszik a hazai betegségstruktúra kialakulásában. Az elhízás kísérő betegségei - amelyek kezelése elsődlegesen a kiváltó ok, az elhízás kezelését igényelnék - az obezitás hosszú távon eredménytelen terápiája miatt csak specifikus kezelést kapnak a kórtényező megmaradása mellett.

Szükségesnek mutatkozott egységes állásfoglalás a következő kérdésekben:

1. Mi az elhízás definíciója?
2. Milyen az elhízás hazai előfordulása?
3. Melyek az elhízás kialakulásának kórtényezői?
4. Az elhízás diagnosztikus módszerei?
5. Melyek a legfontosabb kísérő betegségek?
6. Melyek a kezelés lehetőségei?
7. Végül milyen mértékű elhízás kezelendő kísérő betegségek fennállása esetén vagy a nélkül?

A konszenzus konferencia kialakította közös nézetét a feltett kérdésekről. Tekintsük át, tehát, milyen a mai szemlélet az elhízásról,

1. Mi az elhízás?
Az elhízás anyagcsere folyamatok genetikai, központi idegrendszeri vagy endokrin és környezeti hatásokra létrejövő zavara, amely az energiaháztartás egyensúlyának módosulását okozza. Ez a folyamat a táplálékfelvétel növekedésében és/vagy az energia leadás csökkenésében nyilvánul meg, majd fokozott zsírraktározáshoz vezet. A súlytartó fázisban a kövérség megtartása már kisebb energia bevitellel is lehetséges. Ebben a szakaszban is további szabályozási zavarok, társuló betegségek alakulhatnak ki. Az elhízás tehát krónikus és recidiváló betegség, amely tartós kezelést igényel, testsúlycsökkentés, majd súlytartás céljából.

2. Milyen az elhízás hazai előfordulása?
Korábbi becslések hazánkban az elhízás előfordulását kb. 30 százalékra tették. Az első nagyobb számú felmérés 1980-ban került ismertetésre. 11000 közalkalmazott közül több mint 800 személy krónikus betegség miatt állt gondozás alatt. Körükben az elhízás 39 százalékban fordult elő. 1968-tól 10 éven át történő követésük az elhízás évről évre növekvő tendenciáját mutatta valamennyi korcsoportban. (Halmy 1980)

1985 és 1988 között Bíró és munkatársai 16641 személyre kiterjedő országos vizsgálatot végeztek. A férfiak 58 százaléka, a nők 62 százaléka számolt be túlsúlyról illetve elhízásról. Munkájukat 1992 és 1994 között folytatva 11 megyében 2559 személyt vizsgáltak meg közel azonos eredményre jutva. 1989-ben Százhalombatta lakosságának vizsgálata az elhízás 31 százalékos előfordulását mutatta. Az elhízás mértéke körükben az iskolázottsággal ellentétes irányú összefüggést mutatott. (Halmy 1992)

A Belügyminisztérium és szerveihez felvételre jelentkezők vizsgálata 1992 és 1998 között évente változást mutatott. 1998-ban 21000 rendőr országos vizsgálata az elhízás 18 százalékos előfordulását igazolta a fiatalabb korosztályokban észlelt emelkedő tendenciával. (Halmy 1999)

Az idézett vizsgálatok alapján megállapítható, hogy az elhízás a népesség mintegy egyötödét sújtó betegség, amely a kb. 40 százaléknyi túlsúlyos csoporttal együtt a lakosság több mint felét érinti.

3.Melyek az elhízás kialakulásának kórtényezői?
Genetika: A „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!” közmondás a genetikai kutatásokat megelőző megállapítás. Nagy általánosságban az elhízásra is érvényes. Joggal mondhat viszont ellent az, aki a családi étkezési szokásokat és anyagi helyzetet tartja meghatározónak. Szemléletesen választotta szét az örökletes és a környezeti tényezők hatását az a dániai vizsgálat, amelyben örökbe fogadott egypetéjü ikrek testsúlyának alakulását vizsgálták szüleik és nevelőszüleik súlyával összehasonlítva. A vizsgálat alapján a genetikai hatás, a szülők testsúlya bizonyult meghatározónak, mivel a nevelőszülők súlyával nem volt kimutatható összefüggés.

További érdekes példája a genetikai és a környezeti tényezők egymásra hatásának az arizonai (Egyesült Államok) pima indiánok igazolt genetikai eredetű elhízása. Ezzel szemben rokonaik, a mexikói, nehéz anyagi körülmények között élő pima indiánok normális súlyúak. Nyilvánvaló tehát, hogy a genetikai hajlamon kívül bőséges táplálkozás is szükséges az elhízáshoz. Így a környezeti tényezők szerepe ugyan másodlagos, de jelentőségüket az elhízás kialakulásában 24-48 százalékra teszik.

Új lendületet adott az elhízás genetikai kutatásának a leptin gén és a leptin receptorral kapcsolatos vizsgálati sor. A leptin a zsírszövetben keletkező peptid, amely visszajelez a köztiagyba a szervezet zsírtartalmáról, és kihat a táplálékfelvételre. A leptinkérdés irodalma ma már szinte áttekinthetetlen, de végső megoldást még nem hozott. A szimpatikus idegrendszer béta-3 receptora az energia leadási folyamatot segíti elő a zsírszövetben. Genetikusan meghatározott csökkent mértékű aktivitása szerepet játszik az elhízás kialakulásában. Az elhízás genetikájának megoldást biztosító döntő felismerései csak a további évtizedekben várhatók.

Táplálkozás: Az energiaháztartás egyensúlya azonos energia bevitel és leadás esetén áll fenn. Pozitív energia mérleg alakul ki, ha táplálékfogyasztás energiatartalma meghaladja az energia leadást. Ez elhízást okoz, amely tehát az energiamérleg mindkét irányú elváltozásából kialakulhat, de rendszerint egyidejűleg játszik szerepet minkét oldal eltérése.

Szinte közhelyszámba menően ismételjük, hogy a hazai zsiradékfogyasztás mintegy háromszorosa az ideális értéknek. Ezen belül is az állati eredetű zsiradék fogyasztása sok, bár az utóbbi években az olajárak és az egészségügyi nevelés következtében az étolajfogyasztás mértéke nőtt. Margarinfogyasztásunk hasonlóan növekedett. Így a telítetlen zsírsavak a zsiradékfogyasztásban egyre nagyobb arányt képviselnek. Jelentős változás az is, hogy a margarinoknak az érelmeszesedés kialakulásában szerepet játszó alkotórészei, az úgynevezett transz-zsírsavak már általában egy százalék alatti mennyiségben vannak a margarinban. További kedvező hatást biztosít a margarinok dúsítása zsírban oldódó vitaminokkal. (A, D, E)

Az elhízás kialakulásában szerepet játszik az is, hogy az étkezési rostok a szükségesnél kisebb mennyiségben szerepelnek étrendünkben. Így zöldség- és gyümölcsfogyasztásunk lényegesen kisebb az ajánlott mennyiségnél.

Véleményem szerint a magyar lakosság globálisan patogén (kórokozó) étrenden él. Egyes tápanyagokból (zsiradék, cukor, só, alkohol a szükségesnél többet, másokból A,D,B vitaminok, egyes makro és mikroelemek) kevesebbet fogyaszt. Ez a dysalimentáció, a helyes táplálkozás - eualimentáció - helyett számos betegség, többek között az elhízás egyik fontos előidéző tényezője.

Mozgásszegény életmód: Az emberiség néhány millió éven át mozgásával, majd fizikai munkával biztosította fennmaradását. Az utóbbi fél évszázadban a motorizáció, az ipari és mezőgazdasági, valamint a közlekedésben észlelhető fejlődés mozgásszegény életmódot okozott.

Néhány éve készült felmérés szerint a hazai lakosság szabadidejének több mint 80 százalékát a televízió képernyője előtt tölti. A helyzetet a személyi számítógépek elszaporodása is rontja.

Sajnálatos tény, hogy a fiatal generáció fizikai aktivitása a számítógép billentyűinek használatában vagy a távirányító gombjának nyomkodásában merül ki.

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.