Például a másnaposságot egy kupica alkohol, a szerelmi bánatot egy új szerető, az égést az égett felület visszamelegítése orvosolni tudja.

A népi gyógyászatban a bölcs hármas szabály az egészség megőrzésére:
- A mértékletesség, amely nem csak a táplálkozásra vonatkozik, hanem egyetemesen az egész életvitelre. Önmegtartóztató, egyszerű élet.
- A természetesség: bajban a népi orvoslás természetes gyógymódrendszere szerint orvosolták magukat, elsősorban gyógyfüvekkel.
- Szellemiség, lelki erő: lelki állapotunk hullámzó, de rajtunk áll, hogy boldogok vagyunk-e. Bármekkora szerencsétlenség ér minket, azon túl lehet jutni, a lényeg, hogy tanuljunk belőle és akrjunk, merjünk boldogok lenni.
A népi orvoslás panácea jellegű (mindenre jó gyógynövény, mindent gyógyító csodafű, pl.: ezerjófű, tályoggyökér, szikfű, örménygyökér, stb.) gyógyszereket és gyógymódokat keres és tart számon; a vértisztítást és a rossz nedv eltávolítását tartja a gyógyítás céljának, ez a gyógyszerhatás lényege is. Gyakran alkamazza a népgyógyítás a hasonlóság elvét akkor is, ha a szervi gyógyításról van szó. (Például a diót az agy frissítésére, mivel agy formája van, babot a vesére, stb..) Ezek a fajta megközelítések az esetek többségében nem állják meg a helyüket, afféle babona inkább, semmint alapos megfigyelés.
Az analógiás elvnek megfelelően („Ami elrontja, meggyógyítja” alapon hasonlót a hasonlóval próbálnak, így a kutyaharapásra az állat szőrét megégetik és a hamuját teszik a sebbe) választják a gyógyszert; kozmikus-mágikus előtérbe helyezi a gyógyítást minden tényezőjével együtt.
Ezek a népgyógyászati módszerek azonban nem természetgyógyászati eljárások, és igen gyakran nem állják ki az idők próbáját.



