Az anorexia nervosa és a bulimia nervosa a nők meglehetősen nagy százalékát érinti komoly lelki és testi következményeket okozva. A két betegség egymástól való elhatárolása nem könnyű. Az érintettek nagy része először anorexiában szenved, később pedig bulimiás tünetei lesznek.

Az anorexia nervosa és a bulimia nervosa a nők meglehetősen nagy százalékát érinti komoly lelki és testi következményeket okozva. A két betegség egymástól való elhatárolása nem könnyű. Az érintettek nagy része először anorexiában szenved, később pedig bulimiás tünetei lesznek. A harmadik itt említendő betegség az obesitas, mely nagymértékben elhízott személyeknél figyelhető meg.

A tipikus anorexiás erősen lesoványodott külsejével tűnik fel. Ám bármennyire sovány, mégis túl kövérnek érzi magát. Míg a bulimiások tudatában vannak étkezési zavaruknak, addig az anorexiásoknál mind a betegség-érzet, mind a fogyástól és a menstruáció kimaradásától való félelem hiányzik. Sőt, még az extrém lesoványodásnál is hiperaktivitást és egyfajta eufórikus hangulatot figyelhetünk meg náluk.

Sokszor bizonyos ideológiákat gyártanak betegségük igazolására, mint pl. az aszketizmus vagy bizonyos különleges életfilozófiák. A betegség gyakran válik krónikussá, és az esetek kilenc százalékában halállal végződik.

A bulimia általános jellemzői
Bár a bulimiát sokáig kizárólagosan női betegségként tartották számon, az utóbbi évek statisztikái szerint egyre gyakoribbá válik a férfiaknál is. A férfiaknál előforduló bulimia azonban kevésbé ismert, mint a nők esetében, ahol a betegséget már régóta vizsgálják. Az alábbiakban tehát a nőket érintő bulimiáról fogunk beszélni, bár bizonyos állítások a férfi érintettekre is igaznak bizonyulhatnak. A bulimia kialakulásának rengeteg oka, lefolyásának, illetve gyógyításának eltérő módja miatt az alábbiakban mindössze két faktorra szorítkozunk, a társadalom és a család szerepére a betegség kialakulásában, fennállásában.

A bulimia diagnosztikai kritériumai:

1. Evésrohamok visszatérő fellépése (egy ilyen evésroham alkalmával az illető viszonylag rövid idő alatt nagy mennyiségű táplálékot fogyaszt el). Ez a roham feltartóztathatatlannak és kontrollálhatatlannak tűnik, hetente minimum kétszer fordul elő.

2. Különböző módszerek használata a testsúly kontrollálásához. Az evésrohamokat követő testsúlynövekedés kiegyensúlyozása miatt az érintett különböző "kiürítőtechnikákat" alkalmaz, így pl. az önhánytatást. Az önhánytatást aztán újabb evésroham követi, majd ismét önhánytatás. Gyakori a hashajtók és vízhajtók használata, szigorú diéta vagy koplalás, az erős testedzés.

3. Beteges félelem a hízástól. Feltűnő az állandó, túlzott törődés az alakkal, testsúllyal. Az érintett egy élesen meghatározott testsúlyhatárt állít maga elé, amelynek átlépése extrém félelmeket kelt benne. A bulimiások legtöbbször tisztában vannak étkezési rendellenességeikkel és ez bűntudatot idéz elő bennük. Egy evésrohamot, illetve evés-hányás ciklust depresszív hangulat követ, bűntudat, undor- és szégyenérzet. Az étkezés feletti kontroll elvesztése frusztrációhoz és önmagával szemben érzett haraghoz vezet. Az ördögi körből kiszállni szinte lehetetlen, hisz a hízástól való félelem újra és újra önhánytatáshoz vezet.

Társadalmi okok
A bulimiás megbetegedések okaiként rengeteg lehetséges személyes motívumot említhetnénk. E személyes nyomkeresés mellett azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat az össztársadalmi összefüggéseket, amelyek egy ilyen súlyos megbetegedésnek okozói és megerősítői egyben. Minden időnek megvan a maga divatbetegsége, a mi társadalmunk pedig mintha egyenesen arra hajlana, hogy az étkezési zavaroknak egyre nagyobb teret nyújtson.

Varró Szilvia

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.